𝕊í𝕣𝕙𝕒𝕥𝕤𝕫 𝕒 𝕧á𝕝𝕝𝕒𝕞𝕠𝕟 /✔

~4.rész~

5. Taekook

Nem sokat beszéltek az oda vezető úton. Mindkettejük nagyon izgatott volt, mégsem volt bennük annyi bátorság, hogy megszólítsa a másikat. Taehyung idegesen törölte nadrágjába izzadt tenyerét, míg Jungkook csak vezetett tovább ujjaival dobolva a kormányon. Fejben épp a mai nap kitalált koreográfiáját gyakorolta. Pár perc múlva le is parkolt a stadion elé, majd mielőtt még az idősebb kinyithatta volna az ajtót, kipattant a kocsiból és ő maga nyitotta ki neki. Taehyung egy szégyenlős mosollyal megköszönte, miközben szíve hangosan kalapált mellkasában. Ezután elindultak a bejárat felé. A barna fürtösnek nem volt új egy foci pálya, hisz régen a szülei szerették volna ha ezt a sportot űzi, de hamar megunta és rájött, hogy nem neki való. Nem volt kiemelkedő a labdajátékokban, ezért is maradt inkább a művészetnél.

- Kérlek nézd el az anyámat! Nagyon szeret ismerkedni és folyton lejárat. Semmit ne higyj el, amit mond! - kuncogott fel Jungkook. Az idősebb is elmosolyodott az ónixhajú szavain. Őszintén szólva korainak tartotta megismerni Jungkook szüleit, de mostmár itt van. Nem menekülhet. A szíve még mindig hevesen dobogott, amikor végre a nézőtérhez értek. Nem voltak sokan, csupán pár szülő és szurkoló barátnők sokasága. Jungkook pipiskedve nézelődött a kis tömegben, anyukája után kutatva. Jól tudta, hogy apja megint dolgozik és nem ér rá a saját fiát megnézni, mint a többi meccsen se. Mikor aztán meglátta az anyukáját, elvigyorodott, majd intett Taehyungnak, hogy kövesse. Kis léptekkel turakodtak át a hosszú soron, bocsanatkérések sorozatával, de végre odaértek. Jungkook anyukája egy nagyon kifinomult nőnek nézett ki. Mindig elegánsan és alkalomhoz illően öltözött. Rövid haja vállára omlott most is, miközben fiának kiabált a pályára.

- Szia anya. - köszönt hangosan legidősebb gyereke, ezzel kizökkentve Mrs. Jeont a szurkolásból. Ijedten kapta fel a fejét, hisz nem számított arra, hogy ilyen hamar megérkezik Jungkook, de örült neki. Azonnal felpattant, majd jól megszorongatta a fiát és aztán a megilletődött barna fürtösre nézett, kinek tekintete a földet pásztázta.

- Sziasztok! - köszönt csilingelő hangon Mrs. Jeon, majd ismét Taehyungra pillantott.

- Jó napot asszonyom! Kim Taehyung vagyok. - motyogva zavartan, majd a nő kedves szemeibe tekintett, amitől egy kis magabiztosságot szerzett. Ezzel ellentétben Jungkook egyre jobban aggódott. Tudta jól, hogy anyja nagyon lepcses és mivel még annó beszámolt a fiúról, hogy mennyire tetszik neki, válltig állította, hogy lefogja égetni őt előtte. Sóhajtva foglalt helyet, miközben anyja már a fejében tervezgette hogyan is dobja fel a hangulatot. Nem volt idős, sőt inkább a fiatal anyukák közé lehetne sorolni, ezért is tudott komolyabb dolgokról elbeszélgetni mindkét gyerekével.

- Én Jeon Dasom vagyok és kérlek, tegezz! - mosolygott rá kedvesen, ami megmelengette Taehyung szívét. Máris imádta a Jeon családot, annak ellenére, hogy még csak most került bele, ha szabad így fogalmaznom. - GYERÜÜNKK FIAAAMM! - kiálltott fel megint biztatóan Dasom Jiminnek. Taehyung is a játékosokat nézte és azon agyalt, vajon melyik lehet a Jungkook öccse. Így messziről, mintha az összes ugyanúgy nézett volna ki, szimplán annyi különbséggel, hogy a két csapat különböző színekben játszott. Fogalma sem volt róla, miért is jött el egy ilyen helyre, de aztán felpillantott Jungkookra és minden értelmet nyert. A fiú édes mosollyal szurkolt magában Jiminnek, kinek szőke hajkoronája csak úgy lobogott, miközben futkározott.

- Tudod, amúgy szokatlan Jungkookot emberekkel látni. - suttogta az említett anyukája Taehyung fülébe. Erre természetesen csak értetlenül nézett a nőre, aki egy huncut mosollyal díjazta az egymás mellett szorosan ülő fiúkat.

- Miért? - suttogta vissza Taehyung, úgy, hogy a fiatalabb minél kevesebbet halljon meg a csevejből. Kíváncsi volt a válaszra, nagyonis ezért érdeklődve figyelte az fiatalos nőt.

- Nem igazán szokta bemutatni a barátait. Bizonyára szoros kapcsolatotok lehet. - húzogatta szemöldökét Dasom. Taehyungnak a szavak hallatán összeszorult a gyomra. A szíve felvette a jól ismert gyorsan ütemezett tempót és agyában újra átfutott ez a bizonyos mondat. De hisz alig ismerik egymást. Nem tudnak a másikról semmit sem.

Szokatlan érzés kerítette hatalmába. Ahogy combjai összeértek Jungkookével, Taehyung annál vörösebb lett. Most inkább elfutna a temetőbe és elmesélne mindent a nagyijának, de nem akar udvariatlan lenni, hisz a foci meccsnek még közel sincs vége. Igyekezett nem arra fókuszálni, ahogy a fiatalabb kezei lassan összérnek sajátjaival. A levegő hirtelen vált fojtottá. Gyoran kapta el aprócska mancsát lábáról és odébb húzodott, nehogy bármilyen testi kapcsolatuk legyen. Ajkai kiszáradtak és levegőt is nehézkesen vette, miközben fogaskerekei megállíthatatlanul kattogtak. Miért érez így?

- Minden rendben? - kérdezte aggódva a számára gondot jelentő személy. Éjfekete szemeivel a görcsösen nézte az idősebbet, aki csak nagy levegőket vett, ezzel szabályozva felgyorsult légzését.

- Uhum.. - bólintott bátortalanul Taehyung, majd felpillantott a magasabbikra. Éltetője kihagyott egy ütemet, amikor tekintetük összetalálkozott, most viszont nem volt ereje megszakítani a szemkontaktust. Annyira vonzotta a fiatalabb szempárja, hogy kénytelen volt tovább figyelnie. Egyszerűen elbűvölte a hatalmas gombszeme, amik csillogva vizslatták az arcát, a haja, ahogy kelletlenül a szemébe lógott, a tökéletesen formált orra és az ajkai. Amikor gondolatban éppen pozitív jelzővel illette volna el Jungkook ajkát, rájött mit is művel. Fejét szélsebesen csapta el az ellenkező irányba, ezzel kizökkentve a másik félt is a bámulásból. Ugyan nem látták, de Mrs. Jeon csak egy kisebb mosollyal figyelte a szerelmes tekinteteket, amiről a két fiatalabbnak fogalma sem volt. Rég nem éreztek ilyet, mármint Taehyung biztosan.

Majdnem három éve történt, amikor rájött, hogy ő nem olyan, mint a többi fiú. Amikor egy társaságban a régi haverjai a lányokat lesték, ő titokban inkább a barátait nézegette. Undorodott magától és ezektől a kegyetlenül gusztustalan gondolatoktól, amik a fejében zajlottak le. Senki sem gondolta volta, hogy Taehyung meleg, hisz nagyon szeretett a fiúkkal elmenni "csajozni". Egy szimpla buliban történt, amikor 7 perc mennyországoztak. Egy lánnyal kellett bemennie az egyik szobába és addig csókolózni, amíg a többiek nem szólnak nekik. Nagyon félt, hisz akkor már sejtette, hogy semmiféle vonzalmat nem érez nőnemű egyedek irát, de nem adhatta fel ilyen könnyen. Elkönyvelte, hogy ez csak valami hülye fellángolás, ígyhát bement a lánnyal a szobába. Amikor kintől kiabáltak nekik, hogy kezdhetik, a lány nem is várt tovább, azonnal Taehyung ajkai után kapott. Hajába túrva igyekezett felkelteni a barna fürtös figyelmét, de az nem akart reagálni. Visszataszítónak hitte, hogy egy lány ennyire akarja őt, hogy már a haját is kitépni. Egy gyenge mozdulattal arrébb lökte a szőke lányt, aki hisztizve hajolt el tőle.

- Mi van? Buzi vagy? - nevetett fel hisztérikusan, majd kiviharzott a szobából, ezzel magára hagyva a szerencsétlen fiút. Talán akkor jött rá igazán, hogy ő valóban "buzi" és hogy neki nem a lányok kellenek.

Miután a meccs véget ért, Taehyung felpattant a helyéről, majd mielőtt még Jungkook bemutathatta volna neki Jimint, elsietett, hisz a temető mindjárt zár és erről most muszáj beszélnie a nagymamájával.

~•~
Huuhhh... Amúgy olvassa valaki ezt a sztorit vagy hagyjam a fenébe? 😅