Kényszer házasság vagy sem? (BTS. JUNGKOOK FF.) BEFEJEZETT

2.rész

Én is a sok táskával meg a bőröndökkel belépve a szobába egyből meg is álltam. Hát ez valami gyönyörű... Voltam már hotelben, de ehhez foghatóban még sohasem. A kilátás az valami meseszép... A tengerre néz és pont most megy le a nap... Ez valami eszméletlen... A szobáról ne is beszéljünk... A fehér falak és a fapadló kicsit barátságtalannak tűnne ha nem lenne ennyire otthonosan berendezve. A szobaajtótól balra van egy kandalló amihez kaptunk tűzifát meg papírokat, előtte egy dohányzó asztal van és az asztal előtt –mögött kinek mi- meg egy 4 személyes kanapé ami szép barna húzatott kapott és a két karfájára meg vékony szintén barna színű plédeket. A szobaajtótól meg jobbra található a konyha és az étkező. A konyha modern felszereléssel van ellátva és szép nagy. Ott inkább a bordó és –ismét- a fehér dominál. A padló meg krém színű. tökre összepasszolnak a színek eddig.

-Neked tetszik eddig a szoba? – hallom meg Ji-Woo hangját mire ránézek.

-Nagyon. Főleg eddig a nappali, konyha és az étkező. – lépek beljebb, hogy betudjam csukni az ajtót.

-Ugye? Főleg a konyhaasztal plusz hozzá a székek. Nekem ezek nagyon tetszenek. – néz rám mosolyogva.

-Azok nekem is tetszenek. De én gyors beviszem a cuccokat a hálóba és utána megnézhetjük az erkélyről a naplementét. Na mit szólsz? – mosolyodok el mire ő csillogó szemmel néz rám.

-Rendben van. Addig gyors körbe nézek ott is. – és már ki is ment az erkélyre mire én csak kuncogtam egy sort.

Nagy nehezen bevittem a hálóba a cuccunkat mire ismét elállt a szavam. Itt is a fehér fal és a fapadló dominált csak itt még az ágykeret barna volt és fehér huzatokkal és barna szekrényekkel volt ellátva a szoba.

-Esküszöm ennyi fehéret sem láttam még mint itt. – vakarom meg a szemem és én gyors az egyik szekrénybe bepakolom a ruháimat és az egyéb dolgaimat.

Amint mindent a helyére tettem –bőröndömet s a táskámat is elraktam kimentem az erkélyre ahol már jegyesem nézte a naplementét a korlátnak támaszkodva. Nem tudom honnan jött de mögé osonva hátulról átöleltem mire ugrott egy kicsit.

-Ne ijesztegess Jungkook! – förmedt rám mire én csak nevettem.

-De most mond azt, hogy nem esett jól ez a gesztusom. – nevetek tovább mire ő is elkezd nevetni.

-De jól esett de akkor se ijessz meg. – kuncogott mire én csak mosolyogtam rajta.

-Na és hogyan kéne kezdeni? – nézek rá mire ő megfordul ölelésembe, hogy velem szembe lehessen.

-Mire gondolsz? – nézz rám értetlenül.

-Ismerkedés. Mert azért full idegenen nem akarok hozzád menni már ne haragudj. – mondom komoran mire ő csak felsóhajt.

-Jó ez igaz. De neked nem esik ez szarul, hogy kényszerből hozzá kell menned valakihez? – kezdi el nézni a padlót mire én csak kuncogtam.

-De. Ha tehetném már most haza mennék de nem tehetem meg. Főleg, hogy te itt vagy és egy lányt nem kéne egyedül hagyni egy ilyen szép helyen. – hadarom el gyorsan.

-Mert mi egy gazdag családba születtünk azért van ez. – sóhajt fel.

-Néha azt kívánom bárcsak ne lennének a szüleim ennyire sikeres üzletvezetők. Mert akkor végre tudnának velem is meg a két bátyámmal foglalkozni. Meg akkor nem kéne egy rohadt szerződést egy kurva házassággal fixálni vagy, hogy mondjam. – ismét elhadarom mire ő csak nevet az egészen.

-Nem csak te vagy így. Meg hányszor megkaptam, hogy „apuci kicsi lánya" és hasonló dolgokat. – sóhajt fel ismét.

-Nem csak te kaptad meg. Én is megkaptam. Meg mivel pénzes a családom sokan csak azért barátkoznak velem mert van pénzem. Pontosítok. Apáméknak van pénze. – nézek el mire ő csak szorosan magához ölel.

-Bemegyünk azt ott folytatjuk ezt az egész témát? – néz fel rám mire én csak mosolyogva bólintottam.

Úgy érzem ez egy hosszú éjszaka lesz...