-Utolsó próba, Csíí! Mindjárt kezdesz! -hallottam meg magam mögül a menedzserem, Ádám hangját. Éppen egy fesztiválon való fellépésemre készültünk, úgyhogy a sátrunk összerakását félbehagyva elmentem vele még utoljára elpróbálni a dalokat.
Miután végeztünk, szaladtam a színpad felé, de véletlenül nekimentem valakinek. Sűrű bocsánatkérések közepette egymás szemébe néztünk, és hirtelen megállt az idő. Magas, barna hajú, szakállas ember volt, kék szemében elveszett a tekintetem, mosolyából ítélve pedig én sem voltam közömbös a számára.
-Bocsi, sietnem kell - tértem magamhoz, majd tovább rohantam.
Kissé zihálva léptem a színpadra, ahol a közönség ujjongva fogadott, de ez természetes, mert az ország leghíresebb trap előadója vagyok. Örömük csak nőtt, mikor elkezdtem az első dalt, a Weeb vok-ot. Épp a Nehezen kakilok-ot kezdtem, mikor az első sorokban megpillantottam a férfit, akivel nemrég találkoztam. Zavarba hozott a látványa, az arcom valószínűleg lángolt, de próbáltam ezt leplezni, és a dalra koncentrálni.
-Nehezen kakilok, egy animelányt is akarok. - Itt megálltam az éneklésben, leguggoltam, kezemet pedig az ismeretlen férfi felé nyújtottam. - Gyere fel kérlek. Nem egy animelányt akarok, hanem téged.
Mindenki tapsolt miközben felsegítettem, a dalt pedig a szemébe nézve és a kezét fogva folytattam. Mikor az utolsó számmal is végeztem, a rajongók tapsolása alatt közelebb léptem a férfihez.
-Hogy hívnak? - néztem mélyen gyönyörű kék szemébe, amiben már megint elvesztem.
-Alexa András vagyok - válaszolt, majd a kezét megragadva lehúztam a színpadról.
-Akkor most bemutatlak a többieknek - vezettem a sátrunk irányába, ahol Ádám és Balázs vártak minket.
-Csá. Ő egy rajongód? - huppant fel babzsákfoteléből Balázs.
Mi összenézünk Bandival, majd elpirulva válaszoltam a kérdésre.
-Szerintem több is lehet, mint egy rajongó. Az igazat megvallva, én az első pillanattól kezdve érzek iránta valamit.
-Akkor ezzel nem vagyok egyedül - karolta át a vállamat a férfi. - Mit szólnál, ha összeházasodánk?
És már mentünk is a fesztivál házasságkötő sátrához, nyomunkban Balázzsal és Ádámmal, akik a koszorúslányok és a tanúk szerepét töltötték be. A ceremónia egész gyorsan lezajlott, sok ideig inkább az tartott, ahogy a fiúk virágkoszorút válogattak maguknak.
-Megcsókolhatják egymást - mondta ki a minket összeadó nő, mi pedig meg is tettük.
A tanúink gratulálva öleltek át minket, miközben könnyeik patakokban folyva áztatták arcukat. Még aznap délután összeszedtem a cuccaim, és elindultunk újdonsült férjemmel, Bandival a nászutunkra.
