▪■ 2.rész ■▪

375 22 7
                                    

Kint tombolt az eső, pedig néhány órája még vidáman sütött a nap. Én pedig ültem egy szobában, és bambultam kifele. Az ágyamon egy kép rólam és anyukámról még kiskoromból. A könnyek eláraszották a szememet, és haza akartam jutni. Nem akarok itt lenni. Ez a hely valami borzalom. Teljes mértékben belemerültem a lelki világomba. Miután édesanyám meghalt, teljesen magamra maradtam. Édesapám munkája miatt nem tudott sokat foglalkozni velünk, a tesvérem pedig addigra már elment, és itthagyott minket. Bár van egy ember, akinek rettentő hálás lehetek.. a legjobb barátom. Ő talált rám még első osztályban, és így lett az legjobb barátom, akivel mai napig beszélgetek. Eszembejutott, hogy már mióta megjöttem nem néztem rá a telefonomra. Gyorsan a táskámba nyúltam, és előhúztam a kis kütyüt. 7 új messenger üzenet fogadott. Mind a legjobb barátomtól, Doratól jött.
"Odaértél már?" Tolakodott elém az első üzenet. "Válaszolj már te kötsög :c" tárult elém a második. "Hahóóó"... aztán pedig jött a negyedik is.. "Megverlek te jány"... majd rá fél órára mégyegy "vagy ha ez nem használ, feleségül veszlek". Még vagy egy órára rá jött a másik. "Mindegy is... csak... remélem jól vagy, és nem történt baj.. tudod, hogy csak egy szó, és itt vagyok, ha kell. Sőt. Mindig itt vagyok ".
Ezért imádom Dorát... bármikor kell nekem a segítség, ő itt van, és akár egy ünneplésről is ellóg csak hogy beszéljen velem.. tapasztalat. Azonnal válaszoltam neki, hogy mind a ketten megkönnyebbüljünk. "Persze, megérkeztem, nincs nagyobb baj, csak.. majd elmondom, okés?". A válasz megírása után letettem a telefonom az ágyra, és vártam. Ugyanúgy folytattam a kifele bambulást. Nem sokkal rá erkezett is a válasz. "Hajj, te lány, mégegyszer ilyet ne csinálj! Azt pediig, hogy mi a baj, most azonnal elmondod, nem érdekel semmilyen kifogás. Ha túl hosszú, hívj fel, persze ha tudsz". Ahogy olvastam az üzenetet, elmosolyogtam, és letöröltem a könnyeimet, és ismét válaszoltam. "Biztos jó most neked? Nem akarok zavarni..". Mindig is féltem, hogy az embereket zavarom, vagy rámenősnek tartanak. Dora viszont nagyon hamar válaszolt "Nyomd csak meg azt a hívás gombot, mert másképp padlóra küldelek!". Ezen most mégnagyobbat mosolyogtam. Egy picit félve, remegő kézzel de megnyomtam azt a kis telefon ikont, majd a telefon kicsengett, és maximum két másodpercre rá Dora vette fel vidáman a telefont.
-Üdvözletem Mrs.Késeknemválaszoloksemmire! Remélem élvezte az útját, azonban sajnos el kell mondjam, hogy most az ön story time-ja következik! - mondta örömmel a hangjában. Az én hangom viszont kicsit más volt.
-H-helló... - nyögtem ki úgy, hogy csoda, ha hallani lehetett. Dora hangja az örömteliből komolyra váltott.
-Mi a baj? - kérdezte aggódva. Rajtam eléggé meglátszik, ha valami baj van, és ez is így volt. Elkezdtem neki mesélni a törtenetet a csodás tájtól egészen Thomas utolsó mondatáig. Mikor a végére értem a történetnek, Dora néhány másodpercig csak csendben gondolkodott.
-"Édesanyád nem a livak miatt halt meg"... - hümmögte halkan - Ez nem fura neked? Mit is mondott apukád, anyukád miért halt meg?
-Mert valahova el kellett mennie lóval, de valahogy leesett, és a ló nagy valószínűséggel széttaposta. - válaszoltam Doranak.
-És.. sose volt neked fura? Azt mondtad, amikor legutóbb láttad őt, egy legendát olvasott neked, majd azt mondta, el kell mennie.. de az este volt. Hova kell mennie egy anyukának este? - mélyült el gondolataiban.
-Ezen sose gondolkkdtam, de jogos.. - követtem barátnőm példáját.
-Lily? Itt vagy? - kérdezte a Dora, mire én feleltem egy "igen"-nel. De nem hallotta. -Lily? Hahó! Ha beszélsz, akkor nem hallak... - mondta tovább. Megint megpróbálkoztam a kommunikációval, de nem sikerült. A háttérben hallotam a barátom anyukájának hangját, amint annyit mond nekj, hogy készülődjön.
-Figyelj, most mennem kell. A múltkor sikerült meglógnom, viszont most nem biztos hogy menni fog. Ha igen, akkor úgyis írok. Ezen gondolkozni fogok, tedd ezt te is szerintem. Majd még beszélünk, vigyázz, nehogy megtapossom egy mutáns méretű ló... Hali - köszönt el, majd én kinyomtam a telefont, és erterültem az ágyon. Hallottam anyukám hangját is, ahogy a Aideen legendáját meséli nekem. Erre aludtam el. "Az emberek úgy tartják, hogy..."

Üdvözletem mindenkinek! Itt is lenne a 2. Rész, remélem tetszik... ó, és egy kis FÁN FEKT, a valoságban is Dóra a legjobb barátom, de tss... ez titok ^^

Bilincs (Star Stable ff.) GEN1Where stories live. Discover now