Tiltott Gyümölcs

6

Lehet-e testvérből ellenség? Oh de még mennyire. Madison és én már kiskorunkban rosszban voltunk. Nem tagadom nem voltam jó gyerek, Ő sem volt az. Csak képekről és történetekről tudom, hogy mindig verekedtünk. De melyik testvérpár, nem? Sokszor vágta a fejemhez, hogy bánja, hogy testvére lett és, hogy mennyire örült volna, ha nem én vagyok a húga. 

-Amelia. -nyitott be a szobába, Alex mire leraktam a könyvemet az éjjeli szekrényre és minden figyelmemet a fiúnak szenteltem. Eléggé sok idő mióta elhagytam a szobáját. Már az alvás előtti olvasásomat csináltam. Csalódott lettem és vérig sértve éreztem magam amikor megtudtam, hogy azért védett meg, mert benne vagyok a mocskos kis tervében. -Azt hiszem az az idióta csaj, aki írj az iskola újságot belerakott minket és a mai produkciónkat. -az iskola újság írójával nagyon kellett vigyázni. Minden lépésedet figyeli és bármit megjeleníthet ugyanis, az apja az igazgató. Teljes egészemben lefagytam, a kezem azonnal hideggé vált és remegni kezdett. 

-Ha Madison meglátja kinyír minket. -mondtam teljesen nyugodtan, még én is meglepődtem, hogy hogyan tudok tiszta fejjel, nem ordibálva beszélni. -Inkább engem mert valószínűleg az lesz indok, hogy rámásztam a pasijára. Mellesleg te is el leszel verve. -nevettem fel Alex kétségbe esett arcát látva. Annyiban tiszteltem, hogy tényleg szerette a testvéremet, és tényleg jót akart neki.

-Oké nem láthatja meg. -nyugtatta magát és magyarázta inkább magának mint nekem. -Amelia most igazán össze kell fognunk. -ült le mellém és hajtotta a fejét a két tenyerébe. -Mellesleg még Nathan is itt van, aki tuti köpni fog. -morogta én pedig csak most jöttem rá, hogy Nathan tényleg a mi házunkba lakik jelenleg. Az elmúlt napok töredéke alatt el is felejtettem, hogy Nathan itt van és itt is lesz, és, hogy miatta csinálom az egészet. -Kellett nekem idehoznom azt a hülyét. -ingatta a fejét mire felvontam a szemöldököm. Haragudna rá?

-Zavarok? -nyitódott ki az ajtó az előbb említett pedig bedugta a fejét rajta. Megráztam a fejemet ő pedig bólintva bejött a szobámba és leült a forgószékbe. -Kaptam értesítést, hogy a sulitok újsága frissült, és veletek. -magyarázta miközben feloldotta a telefonját. 

-Na nem mondod bazdmeg. -kontrázott rá azonnal Alex mire Nathan felvonta a szemöldökét. Ő volt az idősebb, mindig is öccseként tekintett Alexre. Ő pedig ezt néha tűrte, néha pedig nem. -Szerinted miért vagyok ilyen letört? -kérdezett vissza mire Nathan megforgatta a szemét. -Nathan a legjobb barátom vagy, de kérlek most mutass egy kicsi együtt érzést. Köszönöm. -morogta mire a barátja halkan nevetni kezdett. Éreztem a két fiú közötti feszültséget, mind a ketten dominálni akartak volna. 

-Befejezted a hisztidet és elmondanád, hogy mi miatt vagy napok óta ilyen hisztis picsa? -kérdezte Nathan teljesen halkan, még én sem voltam benne biztos, hogy ezeket a szavakat kiakarta mondani. Néma csend honolt a szobámra, hallottam Alex dühös fújtatását. 

-Az a bajom, Nathan, hogy ellentétben veled én szeretem a barátnőm és nem a tükörben szelfizős picsákra bukom mint te. Mond meg Nathan miért nem próbálkozol egyszer egy olyan lánnyal mint, Sophia? -a kés teljesen megállt a levegőben, Alex pedig a felém mutató karjait azonnal leengedte. Habár utáltam Alexet tetszett ahogyan az ajkai a rendes nevemet formázzák amit használok. A másik dolog amiért rákaptam a tekintetem az az volt, hogy a többi lánnyal szembe engem hozott példának ami szerintem nem volt egy jó védelmi módszer. 

-Sophia, sosem lesz több a szemembe. -tompán hallottam meg Nathan hangját, csak is a mondatai jutottak el a tudatomig. Habár nem mutattam ki, a tör teljesen a szívembe fúródott a mai napon másodjára, és éreztem, hogy a türelmem nem csak Alexnek hanem nekem is kezd elfogyni. 

-Ha a mocskolódásért jöttél ide, Nathan köszönjük de el is távozhatnál. -néztem a fiú szemébe miközben próbáltam a leghidegebb stílusomat elővenni. Remegtem, egyszerűen ordítani tudtam volna a fájdalomtól amit a mondata hagyott bennem. Tudom, hogy talán hirtelen fellendülés volt, talán igaz sem volt, de mégis fájt. Nathan lassan felállt kisétált az ajtón, maga után hangosan csapta be a hófehér ajtómat. A fülemben visszhangoztak a lépcsőn lemenő léptei, aztán a bejárati ajtó csapódása.