Nem várt változás!

2

- Emma, kérlek állj meg, kérlek annyira gyönyörű gyerek és a neve, velem választottad, még annó.
Ki az apja?

- Nem publikus, ki az apa.

- Emma, kérlek barna a szeme a tiéd égkék!

- Tudom.

- Az én gyerekem? Emma az enyém??

- Igen, de semmi közöd hozzá.

- Szakítottál velem, tehát semmi közöd hozzá!

- Az enyém.... Istenem, van egy kislányom!

- Igen, hűha nagyon nagy ügy, de nem változik semmi, félévet megvoltál nélkülem, egy apróság miatt eldobtál, és velem együtt a gyerekedet is.

- Emma könyörgöm, ne mond ezt tudod, hogy szeretlek, még most is, de kigondolta volna, hogy neked nem lesz más?

- Megmondtam akkor, hogy szeretlek, nekem nem kell más, soha többet, de te sem kellesz fél éve egyedül nevelem, és nincs szükségem se szánalomra, se sajnálatra!!

- Életem legnagyobb hibája volt, hogy elengedtelek, de féltem nem akartam újra fájdalmat érezni...

- Hát nagyon sajnálom, te is tudod hogy én is szeretlek, de fáj, hogy eldobtál egy veszekedés miatt.

- Kérlek...

- Sajnálom Peti mi megyünk, Írisznek nem sokára aludnia kell.

Elindultam ki a boltból a fizetés után, de követett mindig maximalista volt furcsállom, hogy észre vette, hogy ugyan olyan a szeme mint Íriszé!
Vagyis Íriszé olyan mint az övé, de mindegy!

- Tubim, kérlek...

- NEM... nem hívhatsz így, rég elvesztetted azt a jogod, hogy így nevezz!

- Régen, te könyörögtél, hogy legyünk együtt...

- És nem kaptam semmit, eldobtál és nem foglalkoztál velem, akkor éledtem újra, mikor megtudtam, hogy Írisz van, ő miatta nem szakadtam össze, ha rajtad múlik összetörtem volna!!

- Sajnálom, de nekem is fájt én is összetörtem, hiszen szeretlek és nekem sem volt senki más!

- Ez szerinted mindent megold és ez miatt kevésbé haragszom??

- Nem, de nem akarok kimaradni az életetekből tovább!
Kérlek, hagy töltsek egy kis időt a lányommal..

- Nem, hogy utánna őt is eldobd mint engem?? Hogy csalódást okozz neki is!

- Kérlek, Emma ígérem, egy esély ennyit kérek!

- Peti nem tudom gondolkodnom kell...

És otthagytam, azt az embert aki megbántott, aki megölt, aki az életemet adta nekem, és akit szeretek, ugyan azzal a mondattal mint amivel ő is hagyott engem féléve, örlődni sajnos!