Néma Szerelem

하나

-Mi lenne ha nem vennéd ilyen idegesítően azt a rohadt levegőt?!-rivallt rá HyunJin a táncolástól elfáradt JiSungra, ki térdein támaszkodva kapkodta az éltető oxigént.

-Mi lenne ha végre megszűnnél létezni?-nézett rá megvetően a szőke hajú fiú, pihegve.

-Dögölj me--

-Kipihentétek magatokat? Igen? Akkor pattanjatok fel és gyakoroljunk tovább!-jött be a próbatermükbe BangChan, a csapat szíve-lelke, a vezető, s újabb mozgásra késztette a kifulladt fiúkat.

JiSung szenvedve állította talpra magát majd elhelyezkedett a helyén, ahogy azt a többiek is tették. Chan elindította a zenét s ezzel újra elkezdődött a próba mit a fiatal fiúk fáradtan, kínok közt éltek meg.

Han a fáradtsággal és a túlteljesítés kínjával küszködve alig bírt megállni lábain s táncolni a koreográfiát, ámde egyik pillanatban elvesztette egyensúlyát s elkezdett előre dőlni, egyenesen az épp vele szembe forduló HyunJin felé.

Szerencsétlenségére teljesen neki dőlt, pedig reménykedett, Jin időben észre veszi és elhátrál, de ez nem történt meg, így a mókus arcú a magasabbikra esett, mindketten eldőltek s emiatt JiSung ajkai találkoztak HyunJin dús párnácskáival.

-Mi a faszt csinálsz te idióta?!-kiabált rá a magasabbik, s nagy erővel lelökte magáról oldalra, így JiSung a falnak esett s a fájdalomtól ami érte a hátát, fájdalmasan felnyögött.

-JiSung, jól vagy??-futott oda a szúró érzéstől nyöszörgő fiúhoz BangChan.

Míg a csapat leadere Chan próbált segíteni Han fájdalmán, addig HyunJin megfeszülve a dühtől, felkelt a padlóról majd kiment a teremből, nagy robajjal becsapva maga után az ajtót.

SeungMin és JeongIn a dühtől fortyogó fiú után eredtek s az öltözőben rá is találtak.

-HyunJin, ne legyél már ennyire mérges, nem direkt csinálta. Látszott rajta, hogy teljesen ki van fáradva, csak véletlen volt.

-Igen, nem volt szándékos, nem bírta már tartani magát.-magyarázták az idősebbnek.

-Nem érdekel basszus! Megcsókolt!

-Csak össze ért a szátok, nem halsz bele!-kezdett JeongIn is kissé feszült lenni.

HyunJin vett egy mély levegőt majd akadozva kifújta azt s leült egy székre, hogy kicsit lenyugtassa magát.

Addig a próbateremben mindenki aggódott JiSungért, aki csak feküdt ugyan úgy a földön ahogy HyunJin odalökte, s szemeiből potyogtak a könnyek megállás nélkül.

Nem érezte ilyen rosszul még magát.
S még ő sem tudta miért is sír.
Talán a hátában és lábaiban lévő fájdalomtól? Vagy HyunJin viselkedése miatt?

Fájt neki beismernie, de be kellett vallja, rosszul esett neki a viselkedése.
Irigy volt a fiúra, bármennyire is próbálta ezt tagadni.
Irigyelte, hogy; magas, sok barátja van, tökéletes a hangja mind rappelésnél s éneklésnél, mindent jól csinál, és a többi.
Talán még gyengéd érzelmeket is táplált iránta, de ezt senki kedvéért be nem vallotta volna magának.

HyunJinnal is így volt. Irigyelte JiSungot. Úgy gondolta, a fiú túl tökéletes, mint külsőleg, mint személyiségileg.
Olyan akart lenni mint ő, önmagát túlságosan is lebecsülte, igaz próbált egoistának tűnni mindig is, de tudta magáról, hogy nem szereti és nem fogadja el önmagát és talán soha nem is fogja.
Utálta magát azért, amiért meg kellett birkóznia a ténnyel, hogy igenis szerelmes lett a mókus arcú csapattársába.
Utálta, hogy meleg. Megutált mindent maga körül, nem akart többé beszélni senkivel sem, de azt sem akarta, hogy barátai aggódjanak érte, így csak csendben marcangolta tovább önmagát.

-Lenyugodtál?-kérdezte SeungMin a barna hajú társát, majd egy pohár vizet rakott le elé amit az egyből meg is ivott, majd bólintva felkelt a székből.

-Menjünk vissza..

S ezzel bementek a próbaterembe, ahol JiSung immár a kanapén aludt.

Már mindenki szedelőzködött s a most visszatérő fiúk értetlenül nézték őket.

-Vége a mai próbának. WooJin és én elvisszük JiSungot orvoshoz. Elég jól megütötte magát..

HyunJin csak nézte a szőkeséget ki még aludt, bár már nem sokáig, hisz Chanéknak muszáj volt felkelteniük.

JiSung nagy nehezen vánszorgott ki a kocsiba, miben csak ő, a két legidősebb és a menedzserük ült, hogy elmenjenek a kórházba, és a biztonság kedvéért megnézessék Han hátát.

A vizsgálaton kiderült, hogy semmi baja nincs, csak egy érzékenyebb pontján ütötte meg magát, így csak kapott egy fájdalom csillapítós krémet a hátára a menedzser javaslatára, hogy a koncerteken ne okozzon nehézséget.

Mindeközben a többi tag csendesen elfoglalta magát a dormban, mit sem sejtve, mit eszelt ki már megint a leaderük.

Chan megváltoztatta a szoba beosztásokat, hátha végre a két ellenségből is valamilyen csoda folytán barátok lesznek.

Meglepő ha azt mondom, nem lettek barátok még távolról sem?

Napok teltek el.

JiSung és HyunJin nem ment egymás közelébe, hiába voltak immár közös szobában, mit rajtuk kívül még Lee Know foglalt el.
A többiek mindent megpróbáltak, hogy legalább egy "jó reggelt"-et lökjenek oda a másiknak, de sehogy sem sikerült nekik. Ők nem szólaltak meg.

Talán csak még erősebbek lettek az érzéseik egymás iránt, amit ők utálatnak hívtak.

Rajtuk kívül már mindenki tudta; Azért viselkednek így mert szerelmesek, de félnek.
A világ elutasításától.

JiSung dalokban fejezte ki önmagát és HyunJin iránti szeretetét, azt hazudva, egy lányról van szó az általa írt zenékben.
Addig Hyungja táncolásba fojtotta minden kisebb érzelmét.

Ők ketten,eltávolodtak mindenkitől.
Mégis úgy érezték, ennél közelebb nem is állhatnának hozzájuk.

Han nem beszélt sokat, egész nap videókat nézett, olvasott, vagy zenét hallgatott. Esténként dalszövegeket írt, mikor már mindenki aludt.

Ő felkapcsolta az éjjeliszekrényén lévő tompa fényű lámpáját, fogott egy füzetet s egy ceruzát és hagyta, hogy érzelmei áttörjenek a képzeletbeli gáton, amely egy falat emelt eddigi túl érzékeny énje előtt.

Ez aznap éjszaka is így történt, mikor a két fiú közt zajló kapcsolat, végleg megszakadt.