A lény hatalmasságánál az ereje volt nagyobb. Mértéktelen pusztítása olyan fájdalmakból eredt, amit mélyen elfolytott magában már sok esztendeje. Egy érző vadállat, ki nem ismer mértéket haragja csillapítására. Egy szép napon álmában megjelent egy hercegnő, aki olyan mágikus erővel rendelkezett, ami még az Ő hatalmasságát is egy csettintésre hatástalanította. A hercegnő szemében első pillantásra gonoszságot lehetett látni. Akár a sötét éj. Mélyebben belenézve viszont talán annál is ijesztőbb látvány tárult elénk. Saját magunk. Tükörként funkcionált, és azt mutatta, aminél nincs nagyon démon; Önmagunk.
A két ifjú hosszas harc után barátságot kötöttek. A lény elismerte, az erőnél erősebb a Szív. A hercegnő nem félte ezt kihasználni, szivacsot faragott a hatalmas erejű vadból, és az úgy szippantotta magába az érzelmeket, mint egy gyönge, mélyérzésű árvaleány.
A hercegnő mindent átadott magából, amit szeretett volna. Minden erejét arra fordította, hogy megmentse romlandó szívét egy vérző vadnak. Majd egy tőr mindent megváltoztatott...
Hosszas csend követte a napokat, majd a föld alól olyan erő robbant ki, mely minden létező életformát elpuszított pusztán pár másodperc alatt. A hercegnő többé nem volt hercegnő, csupán egy olyan jelenség, ami kivetíti a Földön létező összes gonoszságot, majd rázúdítja mindenre, ami gyöngébb nála.
Mikor ezt a hírt megkapta a lény, aki immáron érző szívvel rendelkezik, útnak indult megkeresni a hercegnőt! Hogy megtalálta-e......
Az majd talán íródik még!
