Éreztem kezeiben a végtelen energiát, ami lilává varázsolta vöröslő vérem. Ajkai tüzesen csillogtak, arra várván; hogy beteljesüljön végzetünk. Hatalmassága múlatlan, nem úgy mint az idő. Arca redőin úgy folytak a könnyek, hogy az egerek fulldokolni kezdtek.
Szemei tükrében egyszerre kélt fel a nap, nyugodott le a Hold. Szőrös kezei pompás menedéket adott az enyémnek. Varázslatból kilépve arra eszméltem, már nincs jelen.
A napokban egy fekete-fehér kastélyról álmodtam, melynek a falain semmiféle természetes fény nem szűrődött át. Mikor beléptem orbitálisan nagy kapuján, fehér, szőrmés szőnyeg simogatta bársonyosan a cipőm talpát. Tudtam mit keresek, illetve hogy kit...
Forgattam szemeim akár a kaméleon, tágra nyitva, mindent tanulmányozva. A falra tűzdelt fáklyák kellemes melegség érzetet biztosítottak a zord hely ellenére is. Éreztem, hogy jelen van, és bárhol lehet. A hosszú tér végén egy csigalépcső mutatta meg tekintélyességét, ami szintén sötétlett az éjszakában. Grafit hatása volt, a korlát pereme viszonyt márvány, ami kissé krémesebb fehér hatást keltett. Az emeletre már nem emlékszem, hisz nem tettem a lábam még az első lépcsőfokra sem. Éreztem, hogy olyan energiák vannak szabadon fent, amihez az én erőm jócskán kevés.
Visszafordultam, illetve visszafordultam volna.. Ha a lépcső oldalsó zúgából meg nem jelent volna egy öltönyös illető. Szürke haja néhol deresen esett le barna szemei elé. Ajka vörös, arca sápadt volt. Nem volt túl rémisztő külleme, illedelmesen köszöntem. Mire az Úr óva intett attól, hogy maradni szándékozzak. Nem vagyok egy ijedős típus, vallatni kezdtem a miértjéről.
Zavaros beszédéből azt vettem ki, hogy aki oda beteszi a lábát több időre, nem hagyja el az építményt élőként. Mindig is kíváncsi voltam milyen a "hallotti lét" - Így maradtam. Hanyagul intettem, majd elköszöntem. Az ajtó felé ballagtam, mikor aztán láttam, hogy az Úr eltűnik a lépcső tetején, visszafordultam. Jobb oldalon láttam egy ajtót, így beléptem. Egy nemesség hálója lehetett, mert minden selymesen arisztokrata szagú volt. Mivel hosszú utamon nagyon elfáradtam, nem zavartatva magam ledőltem megpihenni.
Ekkor újra hallottam a szörny hangját, aki a nevemet szólította; Barbara..
Oly rég hallottam már mélységét, hogy egyszerre jó, és rémisztő érzés fogott el. Hangom elcsuklott, reszkettem. Csak két szó hagyta el számat; - ....Te lennél..?
