Pokoli Mennyország

20.fejezet

Adrien állt előttünk, majdnem össze esett, és a szárnya is rendezetlen volt.

- Adrien! – Kiáltott Leander. – Mi történt veled?

- Rájöttek... Apám... nekem elkellet menekülnöm. Jade... eltűnt... - Leander nem, de én értettem.

- Jade eltűnt? Hogyan? – Estem kétségbe. – Malik azért jól van? – Próbáltam megnyugodni. – Te jól vagy?

Egmont és Leander besegítették, és leültették az egyik fotelba. Egy kancsóba töltöttem vizet, és egy poharat vittem Adriennek, ahogy az kifogyott, már töltöttem is a következőt.

- Néhány napja - Kezdte el Adrien. – Apámnak kellet Jadera figyelnie, de eltűnt. fogalmunk sincs mi történt. A király mikor meg tudta behívatta apámat, én persze ekkor még nem tudtam mi történt. Csak azt tudtam, hogy apámat hibáztatták a hercegnő eltűnése miatt. azt hittem rólad van szó, és be rontottam a megbeszélés közepére, hogy apám nem tehet semmiről, én voltam érte a felelős. – az arca egyre gond terheltebbé vált. – a nevedet is kimondtam... apám próbált védeni, ami végül is sikerült, csak nagy árat fizetett érte. Börtönbe zárták, és lefokozták. Én elmenekültem, de ez már három napja volt. Próbáltam Jadet és keresni, de nem jártam sikerrel. – Felállt a fotelból, és oda ált elém. Hirtelen térdre borult, a homlokát pedig le tette a földre. – Kérlek, bocsáss meg...

- Várj! Ez nem a te hibád! Nem kell bocsánatot kérned! – Próbáltam felhúzni a földről, de nem sikerült. – Leander kérlek, segíts!

- Nem találtam meg Jadet, és még apámat is bajba sodortam.

- De nem probléma hogy ide jöttél? Nem fogják így őket megtalálni? Mi van, ha követtek? – Tette fel a kérdést Egmont.

- Először a másik irányba menekültem, és mikor elvesztettek, akkor jöttem ide, egy óriási kerülővel. 4 napja menekülök előlük.

Leanderrel össze néztek.

- És tipped sincs, hol lehet Jade?

- Másfél hete bejött az iskolába. Láttam néhány tanárral beszélgetni. Még Írisszel is láttam együtt. Nem igazán hallottam őket, de nagyon valószínű, hogy téged keresett.

- De miért?

- Mi az hogy miért? A testvéred. Persze hogy aggódik. – Akadt ki Egmont. – Figyeljetek, nekem mennem kell, de ha meglátok, egy angyalkát, szabadon a várostól távol, akkor majd szólók nektek. Ó mielőtt elfelejtem. – Dob oda egy követ Leandernek. – Anyánk azt mondta, hogy adjam oda, hogyha mégsem sikerül az eredeti tervem. Tudod, hogy kell használni?

Leander bólintott. Egmont kiment a házból, és az ablakon keresztül, is csak néhány másodpercig láthattuk. És mint a villámcsapás, olyan gyorsan repült is el.

- Figyelj, kitalálunk valamit. Jade is meg lesz, és a háború is véget fog érni, mielőtt elkezdődne. - Bátoritott minket Leander

Leander szerzett szedret, és Adrien akarata ellenére, befestette a szárnyait. Elég sok kellet ahhoz, hogy ne legyen világos, de szerinte megérte. Esténként, elmentek, és próbálták keresni Jadet. Három napja keresik folyamatosan, én pedig három napja gyakorlom a repülést. Már egész jól megy, de nem bírom sokáig, és ha meg akarom találni Jadet, akkor ez nem lesz elég.

Leander elmesélte, hogy a kő, amit Egmont adott neki, el van átkozva úgy, hallani lehet egymás hangját a köveken keresztül. Valami olyasmit is mesélt, hogy egy nagyon egyszerű dolog, és még a gyerekek is használják, egymás rémisztgetésére.

Egyik este, amikor kimentek „járőrözni" otthon hagyták az a követ. Nem tudom, hogy kell használni, de szerettem volna beszélni Egmonttal. De szerintem nem csak Leandernél és Egmontnál van ilyen kő. Valószínűleg az anyjuknál is, vagyis a jelenlegi Démonkirálynőnél. Böködtem egy kicsit, hátha, de nem sikerült.

- Pedig kérni akartam valamit Egmonttól... - Sóhajtottam, majd a kő elkezdett ragyogni.

- Leander! Baj van? – Hallom meg Egmont hangját. – Ott vagy?

- Izé... Egmont? – Kérdeztem. Mi van, ha csak hasonlít a hangja.

- Igen? Mari te vagy az? Baj van?

- Csak kérdezni akartam valamit.

- Mi lenne az?

- Az lehetséges, hogy sötétben, egy angyal úgy megy át a határon, hogy az országotokban senkinek sem tűnik fel?

Egmont egy ideig csöndben maradt, majd a kérdésre, kérdéssel felelt.

- Ugy gondolod, hogy a testvéred valahol nálunk lehet?

- Nem tudom. de ha itt lenne, akkor a fiúk már látták volna. És ahogy telik az idő, egyre jobban félek. – magamhoz szorítottam a követ.

- Körülnézek, és küldök majd egy csapatot, hátha találnak valakit. Nem lesz semmi baja.

- Egmont... van olyanféle varázslat szerűségetek, amivel megnézhetjük, hogy mi történt a múltban?

- Azt akarod megnézni, hogy mit beszélt Jade? Nos, van, de elég bonyolult. és ahhoz, el kéne hagynod a jelenlegi pozíciódat. Nem lenne szerencsés.

- Nem lehet valahogy átalakítani?

- Ha lehetne, már régen megtaláltuk volna. Akkor azt is tudnánk, mi folyik a királyi palotában nálatok. De amint megtaláltuk, meg kérdezheted. De ha nincs több kérdésed, akkor megyek.

- Rendben.

A kő már nem világított tovább. Vissza tettem ahelyére, majd kimentem. Nagyon sötét volt, még a szárnyaimat sem láttam. Újra felszálltam,de nem mertem magasabbra. Egyelőre, azt kéne elérni, hogy tovább tudjak alevegőben maradni. Repkedtem össze-vissza fel s alá, közben pedig gondolkodtam.Mit mondhatott neki Írisz? Jade tényleg engem keres? De miért nem szolt apának?Mi van, ha nem is tűnt el? Csak így már kijelentheti hivatalosan a háborút.Félek, és tehetetlennek érzem magam. Meg van! Hagyok egy üzenetet, és elmegyeka barlangba. Lehet, hogy ők, majd tudnak segíteni