Utóirat: Szeretlek! [J I K O O K ff.]

6. rész

_________

J I M I N
_____________

Következő nap egész nap azon az eseten járt az eszem ami tegnap este történt a próbateremben. Egyszerűen nem tudtam hová tenni a történteket és mindent felkavart bennem ez az egész és mikor eljött a nap azon része mikor Jungkookkal volt táncpróbám rettenetesen zavarban voltam és képtelen voltam koncentrálni és ennek következtében egy öt perces szünet közben jött oda hozzám Kook.

- Jimin! Mi van ma veled? Valami történt a családban vagy a magánéletedben? Nagyon nem vagy itt ma fejben.. – mondja én pedig hirtelen azt sem tudom mit válaszoljak. Nem válaszolhatom azt, hogy figyu a tegnap este rohadtul zavarba hoztál, nem tudom hová tenni és kínosan érzem magam emiatt a társaságodban és nem tudom mit tegyek.

- Csak fáradt vagyok.. – válaszolok ennyit.

- Nem pihentél tegnap este? – kérdezi nekem pedig csak annyi marad a fejemben, hogy tegnap este. Mit tettél velem Jungkook?

- D-de..de pihentem csak...csak kicsit izgulok már most a debüt miatt. – habogok és dadogok miközben minnél jobban próbálom kerülni a szemkontaktust vele. Túlságosan zavarban vagyok.

- Már ilyen hamar? – kuncog. – Hidd el mindenkinek tetszeni fogsz..hiszen hihetetlenül kecsesen mozogsz, gyönyörűen mozogsz, aranyos és kedves vagy és ezen felül még nagyon jól is nézel ki.. – mondja én pedig teljesen levörösödöm és mostmár tényleg hihetetlenül zavarban vagyok és szinte meg sem tudok szólalni. – Miért vagy zavarban? – kuncog és állam alá nyúl hogy felemelje fejem és én pedig egyenesen szemébe nézek és észre sem véve magunkat így állunk egy jó fél percig majd én szakítom meg avval a pillanatot, hogy megköszörülöm a torkom és óvatosan elveszem kezét állam alól.

- Folytassuk a próbát.. – mondom halkan és hajamba túrva megyek a hangfalhoz, hogy újra elindítsam a zenét és mikor elindul azonnal táncolni is kezdem a koreográfiát és közben Jungkookot figyelem a tükörben aki lassan az ámulásból felébredve csatlakozik hozzám mire én elkuncogom magam rajta de ennek következtében újra összeakad lábam, de most már egyenesen a padlóra esek és fájdalmasan felszisszenek és megszorítom bokámat. Ez biztos, hogy kificamodott..fasza vagy Jimin.

Jungkook azonnal odasiet hozzám és aggódó tekintettel néz rám én pedig fájdalmas tekintettel rá.

- Jól vagy? – kérdezi mire óvatosan bólintok közben egy percre sem szakítom el tekintetem a szemeiről.

- Csak picit meghúzódott...aish..olyan szerencsétlen vagyok. – mondom magamnak az utulsó szavakat és közben bokámat masszírozom kissé grimaszolva a fájdalom miatt.

- Menjünk be a kórházba? – kérdezi mire megrázom fejemet.

- Nem szükséges.. rendben vagyok.. – mondom majd megpróbálok felállni de nem megy így Jungkookot elkapva esek mellkasának összeszorított szemekkel ő pedig készségesen tart, hogy el ne essek megint.

- Ah..annyira sajnálom Jungkook..csak teher vagyok számodra és ha szeretnéd akkor nem muszáj velem többet... - nézek fel lassan szemeibe de elhallgatok és nem folytatom mivel szemei elvarázsolnak.

- Beviszlek a kórházba.. – mondja hallkan miközben nekem tekintetem ajkaira tévednek de észlelve ezt gyorsan visszanézek szemeibe és óvatosan bólintok.

Megfogja derekam és kisegítve az épületbe ülünk be a kocsijába én pedig végig az ablakon kifelé nézve ülök és gondolkodom, hogy miről beszélhetnénk de nem jut eszembe semmi normális dolog így hagyom a dolgot és csendben ülök egészen addig míg a kórházba nem érünk.

Az orvos elmondja, hogy ez bizony durván kificamodott és legalább kettő és fél hétig nem táncolhatok vele. Rettenetesen örültem neki mivel így el fogok maradi a tánccal és lehet, hogy még csúszni is fog emiatt a debüt ami miatt csak én kapnák szerintem mindenkitől akivel csak együtt dolgozom, és legfőképp a táncosoktól.

Hazafelé menet – mivel Kook azt mondta most pihentetni kell a lábamat. – beszélgettünk kicsit. Elmondta az általános következményeit ennek a dolognak és, hogy nem bíztos, hogy el fogják csúsztatni a debütöt. Maximum sokkal többet kellesz táncolnom mint az eddigiek és az elején kicsit fárasztó lesz de egy idő után beleszokok majd.

15 perc múlva már a jelenlegi új házam előtt álltunk.

- Nem szeretnél feljönni egy kávéra? Valamivel meg szeretném hálálni azt amit ma tettél értem.. – nézek rá mire látom megjelenő halvány mosolyát és én is akaratlanul elmosolyodom.

- De..szívesen felmegyek. – mosolyog én pedig bólintok majd kiszállva várom meg, hogy ő is kiszálljon és elindulok befelé a házba.

- Gyere..ülj le nyugodtan. – invitálom a konyhába én pedig azonnal a kávéfőző felé megyek és oda is teszem főni a kávét. – És amúgy mióta is űzöd ezt a munkát? – fordulok felé a konyhapultnak dőlve.

- Hát..már lassan kilenc éve..azóta amióta a BIGBANG debütált. – meséli én pedig csak bólogatok.

- Jó lenne ha lehetnél az én maneggerem is.. – mondom közben kiveszek két kávéscsészét.

- Miért? – kérdezi mosoylogva.

- Téged ismerlek innen a legjobban...számomra elég nehéz a beilleszkedés és az ismerkedés mivel elléggé szerény és visszahúzódó vagyok..és félek is. Nagy a megfelelési kényszerem és önbizalomhiányos is vagyok picit.. – nyílok meg neki ami nálam elég ritka olyan embereknél akikről alig tudok valamit..Kook mégis valamiféle erős bizalmat sugároz és megbízom benne.

- Pedig nem értem miért...már mondtam ma neked..csodálatos vagy. – mondja én pedig rá nézek és halványan elmosolyodom közben egy érdekes de jó bizsergést érzek a hasamban..ez lehetetlen.