Girl meets Evil

× K I L E N C E D I K ×

|Csak kedves akartam lenni...|

Az óra nagyon lassan, kissé még kínosan is telt. Mintha minden perccel egyre lassabban haladt volna az óra nagy mutatója.
Hallottam, láttam, de ha nem is előttem ültek volna, akkor is megéreztem volna, hogy Jungkook és Jimin engem kibeszélve sutyorogtak az óra közben.
Tudtam, hogy én vagyok a téma, vagy a buli vagy az előbbi szituáció miatt. Vagy lehet akár mindkettő is.
A megérzésem pedig erősen alátámasztotta az, hogy rajtakaptam, amint Kook, majd Jimin is felém pillant de azonnal el is kapják rólam tekintetük.
Pazar...
Megpróbálva kizárni őket figyeltem az elég unalmasnak mondható dokumentumfilmet, amit a fizika tanár hiánya miatt indított el a helyettesítő tanár.
Az óra felén túlesve elterültem a padon, így viszont közelebb kerültem a két fiúhoz.
-Most lesz táncod? -kiváncsiskodott Kook, kicsit hangosabban, ezért is hallottam meg én is.
-Igen. -mormogta Jimin - Ah, annyira megkutyulták az órarendünket, teljesen értelmetlen az egész. -morgolódott magában.
-Mert mi is volt?
-Elment egyetemre a tanárunk. Kár, pedig tök bírtam. Olyan...hm...mozgalmasak voltak vele az órák. A mostani fószerral csak ugyanazokat ismételgetjük, mert betettek minket az ő kis kezdő, béna csoportjába. -fújtatott -És neked?
-Hát a grafika ma elmarad. -mondta, mire nekem kipattantak szemeim.
-Miért? -csúszott ki számon felegyenesedve, mire Kook és Jimin zavartan pillantottak hátra, én pedig ekkor jöttem rá, hogy elárultam magam és rájöttek, hogy hallgatóztam egy kicsit.
-Hát...-nyelt egyet idegesen Kook -Mrs. Hyo beteget jelentett. Szóval a nap maradék része nekünk lyukas.
-Nagyszerű...-sóhajtottam irónikusan -Köszönöm, hogy elmondtad.
-Nincs mit. Szóltam volna ám, csak azt hittem tudod. -nézett rám szégyenlősen -Azt hittem szóltak a többiek. -motyogta, mire Jimin szándékosan visszafolytott röhögést imitált.
Amire én az asztalom alatt dühösen megrúgtam a széke alját.
-Még van pofád kinevetni? -mordultam rá suttogva, valóban dühösen, mire azonnal abbahagyta és rám mosolygott.
-Csak vicc volt. -mondta ártatlanul.
-Nekem nem volt vicces. -húztam el számat -De akkor ezek szerint ezután az óra után kimarad az egész nap? -fordultam vissza Kookhoz.
-Hát elvileg nem lesz helyettesítés, szóval szerintem igen.
-Éljen. -mosolyodtam el halványan és már vissza is dőltem a padra, mikor is Jimin lekönyökölt az asztalomra és felém hajolt.
-Mondd cicám, ha már nincsenek óráid, nem ugrassz fel a táncterembe megnézni a próbát? -mosolygott rám én pedig felpillantva szemeibe elhúztam számat.
-Nem akarok útban lenni...
-Ugyan már, Kook is mindig feljön és néha ő is beáll. Tisztára csak a szórakozás a lényeg. Na?
-Lesz még más külsős is? -pillantottam egy másodperc erejéig Hyerimék felé.
-Nem. -mosolygott meg -Csak ti ketten.
-Tényleg nagyon jó. -fordult oda Kook is, mire összeráncoltam szemöldököm.
-Ez valami csel? -kérdeztem gyanakodva.
-Dehogy is. Miért kérdezed? -értetlenkedett Jimin elkomorulva és kissé talán sértődötten is.
-Csak...Nem tudtam, hogy bemehetnek külsősök...És mindeketten nagyon megakartok győzni, hogy menjek...-motyogtam, mire Jimin felnevetett, de szinte abban a pillanatban el is komorult.
-Azt hiszed, hogy megakarunk viccelni vagy ilyesmi? -kérdezte hitetlenül, mire megrántottam vállaim.
-Nem ez lenne az első alkalom. -motyogtam, mire Jimin elnyitotta ajkait de inkább össze is zárta őket és láttam rajta, hogy visszaemlékezik arra napra, mikor még újak voltunk tavaly év elején, ő pedig, mivel ugye a menők táborát erősítette már akkor is, összeállt a végzősökkel és egyszer engem is elhívott magával...Visszaemlékezni is rossz, a sok mutogató, gúnyosan röhögő diákra, a telefonokra és hogy utána még hónapokig én voltam a legjobb téma az egész iskolában.
-Figyelj Sunmi...-fogta meg kezem óvatosan -Sajnálom, amit akkor csináltunk, egy kicsit túlzás volt...De most tényleg csak azért hívtalak el, hogy ne egyből hazamenj, hanem csinálj is valamit...Vagyis, nem mintha kritizálnám az életed, csak...Gondoltam jól esne egy kis szórakozás...Ha már bulikba nem vagy hajlandó járni.
-Kedves tőled, hogy hirtelen ennyire jobban tudod, mire van szükségem. -mondtam gúnyosan elmosolyodva.
-Csak kedves akartam lenni...-eresztett el kissé szomorúan.
-De miért? -kérdeztem idegesen.
-Mert te is segítesz nekem és még csak egy redvás csokit sem kérsz érte cserébe. Azért. -bökte ki morogva.
-Nem kell bűntudatból kedvesnek lenned...-mosolyodtam el -Nem azért csinálom, hogy visszakövetelhessek bármit is.
-Tudom...-sóhajtotta -Pont ezért is akarok neked kedveskedni. -mosolygott rám flörtölősen, mire én megforgattam szemeim.
-Akkor feljössz? Megnézel? -kérdezte kiskutya szemeit bevetve, mire összepréseltem ajkaim.
-Nem hiszem, hogy odaillenék. -mondtam zavarba esve, főleg amiatt is, hogy Kook árgus szemekkel figyelte a fejleményeket.
-Ugyan már. Mindig ezzel jössz. Csak engedd el magad. Nem kell semmit se csinálnod, csak ülni és nézni, milyen fantasztikusan is táncolok. -vigyorgott, én viszont még mindig magamban vívódtam.
-Na, Sunmi, én is ott leszek. -mosolygott rám Kook én pedig úgy éreztem, hogy majd elolvadok a vidám sötét szemeitől és aranyos mosolyától.
-Hát...talán most az egyszer. -adtam be derekam, mire Kook éljenezni kezdett olyan hangosan, hogy a tanár azonnal ránk is mordult.
Azonban nem tudtam nem észre venni, hogy Jimin szomorú tekintettel fordul újból előre.
Talán mégsem akarja, hogy menjek? Vagy mi lett vele hirtelen?
Értetlenül pislogtam egy darabig, azonban pont ekkor ki is csöngettek és szinte azonnal mindenki pakolászni kezdett.
Felállva összeszedtem én is a cuccaim, majd Jimin mellé lépve felnéztem rá.
Épp Kooknak magyarázott valamit ezért nem is vett észre engem, így hát megköszörültem torkom, amire felém kapta fejét.
-Akkor...most...? -a szavak halkan és vékonyan hagyták el ajkaimat, és még én is éreztem, hogy arcomat elönti a forróság.
-Ha nem akarsz nem kell jönnöd. -közölte enyhén szólva is gorombán, mire csak nagyokat pislogtam.
-De az előbb...-értetlenkedve néztem szemeibe, de nem hagyta, hogy befejezzem.
-Igen, de azt akartam, hogy miat-...Mindegy! -mordult egyet dühösen, majd kikerülve elindult ki de én szemöldököm ráncolva elkaptam felsője szegletét.
-Várj egy kicsit Jimin...Áruld el, mi rosszat csináltam? -kérdeztem valóban értetlenül. Nagyot nyelve fordult felém, majd egy pillanatra a mögöttem álló Kookra pillantott.
Lehet, hogy csak bebeszéltem magamnak, de mintha enyhe féltékenységet láttam volna a tekintetében.
-Semmit...-mosolyodott el szomorkásan -Tényleg...semmit. -bólogatott, és olyan volt, mint aki inkább magának vallja be, mint sem nekem.
-Akkor ne menjek? -kérdeztem míg eleresztettem felsőjét és táskám pántjaiba akasztva kezeim összébbhúztam magam.
Jimin végigmért szemeivel és elmosolyodott, úgy mint akinek ez ösztönösen jött és nem tudja visszatartani, majd lágyan átkarolt egyik kezével.
-Nem kell, ha nem szeretnél. -mosolygott le rám úgy, mintha egy kisgyerekhez beszélne.
-De már felkészültem arra, hogy megnézzem milyen ügyesen táncolsz. -mentem bele a játékba, és szándékosan még ártatlanabbul mondtam.
Jimin vidáman elvigyorodott, eleresztett és táskáján dobva egyet légies léptekkel elindult.
-Akkor a teremben tali. -intett egyet majd elsietett az fiú öltöző fele.
Fogalmam sem volt mi üthetett hirtelen belé. Furcsán viselkedett. Nagyon furcsán.

|Sziasztoook~
Itt is lenne az új rész, remélem tetszett nektek💕
Köszönöm, ha elolvastátok💕
Sietek a kövi fejezettel, addig is Pápá~|