Girl meets Evil

× T I Z E N E G Y E D I K ×

|Magabiztos szörnyeteg|

Mély levegőket véve lépkedtem vissza a terembe és észre sem vettem, hogy még mindig Jimin kezét szorongatom, addig amíg meg nem láttam Kook és Hojun meglepett tekintetét. Rögtön, mintha forró vasat fognék, úgy eresztettem el Jimin kezét, mire ő értetlenül felém kapta a fejét.
-Baj van?
-Nem...Nem...M-majd én ott leszek...-mutattam hamisan mosolyogva az egyik sarokba, és amikor Jimin bólintott el is indultam oda.
Kényelmesen leültem törökülésbe és a zoknimat kezdtem piszkálni, mikor is hirtelen valaki lehuppant mellém.
Kook volt az és vidáman mosolygott rám.
-Mi az? -néztem rá zavarba esve, mégis kicsit szomorúan, hisz felrémlett ő és a táncos lány képe...
-Jó látni, hogy ilyen jóba vagy Jiminnel.
-Oh nem mondanám, hogy jóban vagyunk.
-Pedig nekem úgy tűnik Jimin nagyon is kedvel. És őszintén...-nézett maga elé mosolyogva -Most először érzem azt, hogy nem hátsószándékkal kedves egy lánnyal. Nem tudom, hogy tetszel-e neki vagy csak szimplán barátkozni próbál, de úgy érzem őszinte. Tudom, hogy Jimin kicsit zűrös személyiséggel van megáldva, de nem rossz srác.
-Ő küldött? -húztam össze szemöldökeim, mire Kook felkacagott.
-Dehogyis. Az egója nem engedné, hogy ilyenre kérjen. De komolyan mondtam Sunmi. -nézett rám komolyabban -Kérlek ne légy vele olyan elutasító. Elég...nehéz napjai vannak és ő a piszkálódással vezeti le a stresszt. Valójában tényleg nagyon jó fej. Szóval én a helyedben a hétvégi bulit is átgondolnám.
-A bulit?...
-Tudom, hogy Jimin kamuzott nekem. Elmondta, hogy ő csak azt akarta, hogy kimozdulj kicsit bulizni, és úgy gondolta, ha neki nemet is mondasz, nekem már rábólintanál. -kuncogott fel -Nem tudom miért gondolta így, hisz alig beszélünk. -nevetett újból, míg én is vele nevetgéltem hamisan.
-Igen...én sem értem...-húztam számat hamis mosolyra.
-Na mindegy. De azért agyalj rajta. Tényleg olyan helyre megyünk, ahol normálisak vannak. -mosolygott biztatóan míg én tétlenül bólintottam egyet.
Ezután nem sokkal bejött a tanár. Meghajolva bemutatkoztam, ő pedig kedvesen megengedte hogy maradjak nézőbe. Azt mondta a táncosoknak úgy is szokniuk kell a közönséget.
Sokáig csak melegítettek. Jimin pedig...meglepően komolynak tűnt. Sosem láttam még ennyire koncentrálni.
Amikor pedig nyújtás után lement spárgába már a földön koppant az állam.
Ő az arcom meglátva elejtett egy félmosolyt majd újból magára figyelt a tükörben.
Sokáig csak a tanárt körbe állva beszélgettek. Csak néhány szót hallottam ki, ahol a zenét és lépéseket mondogattak majd neveket, helyeket.
-A kövi nyíltnapi koreót beszélik át. -kezdett el suttogni nekem Kook -Jimin már két hete erre készül.
-Mire? -néztem a mellettem ülő fiúra.
-Hogy övé legyen a főszerep. -mondta mire én hosszas "ó"-t hallattam, jelezve hogy már értem.
Hirtelen egy tapsra kaptam fel a fejem és a tanár izgatott mosolyára.
-Szóval idén több jelöltünk is van a fő táncos szerepére, mivel két osztály van összevonva. Ki szeretné kezdeni?
-Én szeretném. -vágta rá Jimin azonnal, amire egy halvány mosoly kúszott arcomra.
-Rendben. -bólintott a tanár -A "színpad" a tiéd. -ült le számítógéphez ami két hatalmas hangszóróhoz volt kapcsolva.
Mindenki más is leült körben a falhoz simulva, hogy ne legyenek útban.
Két fiú is leült mellém.
-Ha Jimin tényleg megtanulta az egészet mostanra, akkor semmi esélyem. -morogta az egyik.
-Tuti nem tanulta végig. Ez az egyik legnehezebb koreónk. -mondta hitetlenül a másik, ekkor viszont a tanár hangja hallatszott ahogy Jimin-től kérdezi, hogy készen áll-e.
Ő azonnal bólintott majd nagy levegőt véve körbenézett, majd rajtam megakadtak szemei.
Én összekulcsoltam mutató és középső ujjam és felmutattam neki azt üzenve, hogy szorítok neki.
Jimin ajkaira vidám mosoly kúszott és hirtelen magabiztossá válva már be is állt a megfelelő állásba. Az ütemes hip-hop zene elindult Jimin pedig úgy mozgott, amilyet még életemben nem láttam. A volt osztályomban a fiúk nem szerettek táncolni, talán ezért is volt olyan magával ragadó nézni Jimin-t, ahogy beleéli magát és eggyé válva az zenével minden mozdulata tökéletesen passzol az ütemhez.
Egyszerűen nem bírtam a levenni a szemem róla. Főleg, hogy mozgás közben úgy feszültek izmai, mintha minden egyes pillanat után csak erősödnének és nem fáradnának.
Jimin-t láthatóan feltöltötte a zene, ő pedig a zenét töltötte meg élettel.
Zavarba estem mikor a tánc felénél rájöttem, hogy elnyílt ajkakkal bámultam végig ezért elpillantottam a tükör fele, azonban ekkor, ha lehet még jobban elpirultam.
Jimin halvány mosollyal engem figyelt és az egész tánc alatt az én szemeimbe pislogott fel kivéve mikor a földet figyelte a mozdulatok miatt.
Néha teste merevnek tűnt, mint egy szikla, néha pedig úgy hullámzott, mintha tenger lenne. A szemei...A szemei voltak azok amik igazán magával ragadtak. Úgy nézett rám, mint egy magabiztos szörnyeteg, ami minden lépésével csak még inkább bekerít és magához láncol. Próbáltam elszakadni tőle, de olyan lélegzetelállító volt, hogy nem ment, és mire már fel is adtam volna, véget ért a zene.
Jimin megizzadva, vadul mozgó mellkassal nézett a tanárra.
Hallottam, hogy beszélgetnek, de nem bírtam odafigyelni. Szemérmetlenül Jimin hullámzó mellkasát, és dudorodó karizmait figyeltem teljes sokkban állva.
Hirtelen teste felém fordult, mire a fenti lámpák tökéletesen megvilágították mellkasának vonalait.
Nagyot nyelve kaptam el fejem és fülig pirulva ültem mikor is Jimin lehuppant mellém.
Hallottam heves légzését és éreztem a  testéből áradó hőt. Félénken ránéztem, ő pedig fölényes vigyorával nézett le rám.
-M-m-mi van? -kérdeztem és még én is éreztem milyen nevetséges vagyok.
-Oh igazán semmi. -kuncogott fel, míg a következő jelentkezők sétáltak középre -Hogy tetszett a táncom?
-T-tetszett. -kezdtem zavarba esve - N-nagyol jól néztél...vagyis khm, jól nézett ki...-motyogtam teljesen a falhoz simulva. -Jimin alig bírta visszatartani nevetését, én pedig sarokba szorítva éreztem magam ezért nagyot fújtatva ütöttem vállára.
-Hagyj békén! -morogtam orrom alatt míg közelebb csúsztam Kook-hoz.
-Miért? -jött utánam én pedig magam elé húzva térdeim és karjaim, majd lehajtva fejem elbújtam előle.
-Na. -kuncogott míg karjaimra fogott finoman -Én nem is csináltam semmi rosszat...-kuncogott majd éreztem, hogy felém hajol és a fülembe suttog -Nem is tudtam, hogy ilyen könnyen zavarba tudlak hozni...-suttogta dallamosan, mire ellöktem magamtól és pont ekkor véget ért a zene így kihasználva az alkalmat felpattantam és tanárhoz siettem.
-Köszönöm, hogy bejöhettem, de én megyek a buszomra. -hajoltam meg finoman, míg a tanár finoman bólintott.
-Vigyázz magadra. -mosolygott én pedig hallottam, hogy jó páran a teremből vidáman elköszönnek tőlem ezért én is félénken hátra fordultam integetni egyet.
Meglepően sokan, szinte mindenki kedvesen viszonozta a gesztust, én pedig utána ki is léptem a teremből és becsuktam az ajtót.
Nagy levegőket véve bújtam bele cipőimbe és kaptam fel táskám.
"A táncosok mindig is ilyen kedvesek voltak?"