Ég veled - Kornél szemszöge |✔| - Átírás alatt

16. fejezet

- Nézzétek a jó oldalát - szólt Máté, mire mindannyian kedvtelenül fordultunk felé.

- Van olyan? - kérdezte búskomoran Hanna.

- Na jó, nincs, de gondoltam, pozitív leszek - mondta.

A beszólását halk nevetés követte, én is eleresztettem egy halvány mosolyt. Egy dologban igaza volt. Pozitívnak kell maradnunk, még akkor is, ha a remény szikrája csak pislákol. De én hiszem, hogy lesz megoldás.

Odakint tombolt a vihar, így vacsora után Hannáék faházában kerestünk menedéket, ahol megvitattuk az étkezőben történteket. Bernadett mellett ültem Marci társaságában, Csenge Máté mellett, a fiúk pedig Zsanett-tel üldögéltek az ágyon. Lóri és Zsombi pedig közrefogták a szomorkodó Hannát.

Baromira sajnáltam a piros csapatot, mert most először nézték be a feladatot. Ezúttal viszont nagyon. Nem tudtam elképzelni, hogy Hanna és Zsombi hogy fogják teljesíteni a következő próbát, ami ismételten csak erőnléti lesz.

- Melyiktek erősebb a sportban? - érdeklődött Bence.

- Melyikőtök - javította ki Marci, de mi már meg sem lepődtünk rajta.

- Hát... - rázta meg a fejét Hanna. - Egyikünk sem igazán - ismerte be. - De mivel miattam szúrtuk el a jelentkezést, biztos, hogy én vállalom a feladat nehezebb részét. Ha lesz olyan - mondta. Ahogy hallgattam, halvány mosolyra húzódott a szám. Hihetetlen, hogy mennyire nagylelkű és becsületes ez a lány.

- Nem értem. Hogy nem vettétek észre a kis mintákat? - csodálkozott Csenge.

- Nem tudom, lekötött, hogy felismertem a dobozt, teljesen arra fókuszáltam - ismerte be újra a hibáját. A következő pillanatban pedig óriási dörgés rázta meg a környéket.

- Ez közel volt - pillantott ki Lóri az ablakon.

Magamba roskadva tűrtem a kialakult némaságot, azonban Máté ismételten bemutatkozott bunkóságával.

- Hogy érted, hogy felismerted a dobozt? - kérdezte. Hogy tud még most is csak saját magára gondolni?! Komolyan, az a rohadt doboz fontosabb, mint az, hogy a pirosak bent maradjanak?! Hihetetlen! - Sima kincskeresés lesz, nem?

- Nem - rázta meg Hanna a fejét. - A képen egy titkos doboz van, amit nem könnyű kinyitni - magyarázta.

- Ha egy fához verem, az nem jó? - kérdezte Bence, amin magamban jót nevettem. Bolond...

- Nem hiszem, hogy attól kinyílik - rázta a fejét.

- Mit jelent, hogy nem könnyű kinyitni? - kérdezett ismét Máté. Amúgy nem lehetne csak úgy kihajítani innen? Esetleg a vaddisznó haverjához. Nem? Nem? A fenébe...

- Hanna...- szólt rá Bernadett szigorúan.

A figyelmeztetése mindenki számára egyértelművé vált, ezért egy pillanatra kínos csend állt be, amit Máté röhögése tört meg.

- Nyugi, mindenki tudja, hogy ez egy verseny - közölte. Persze, mindenki, kivéve te... - Attól függetlenül segíthetjük egymást. Bármi is lesz holnap, számíthattok rám Zsombival - nézett mélyen Hanna szemébe. Azt hittem, menten elhányom magam. Ő és a segítség? Két külön téma. - Nem hagyunk ott titeket.

- Köszi - mosolyodott el.

- Na, én lépek is - állt fel Máté Csenge mellől. - Megyek aludni, holnap kemény napunk lesz - nyomott le egy kamu nyújtózkodást, aztán az ajtóhoz lépett, és kinyitotta. A kapucnit a fejére húzva visszanézett ránk, és elköszönt, majd kirohant az ömlő esőbe.