A jól ismert ismeretlen

- 2 -

Percekig csak nézték egymást. Jungkook türelmesen várt, hiszen nagy erénye volt ez a tulajdonság. Sokszor a hasznára vált, amikor üzletről vagy a magánéletről volt szó. Most sem történt másképp, ugyanis Taehyung észhez tért és apró bólintással adta meg az idegennek az engedélyt.

Jungkook le sem vette a szemét a másik férfiról. Tudta, hogy valami nincs rendben vele és rá akart jönni, hogy mi az. Hazafelé menet egyből kiszúrta azt a robogót a kis kocsma előtt, amivel Taehyung olyan szélsebesen elment még korábban. Tudta, hogy itt lesz és nem bízta a véletlenre.

- Te mit iszol? - kérdezte a fiatalabb - ugyanis Taehyung született korábban - az idősebbtől. A barna hajú rágcsálni kezdte az alsó ajkát, majd egy alig hallható sóhaj után halkan válaszolt.

- Latte machiato.

Jungkook azonnal leintette az egyik felszolgálót és kért ugyanabból az italból; kettőt.

- A másodikra a vendégem vagy - tette hozzá az ében fekete hajú férfi, ugyanis Taehyung értetlen arckifejezéséből azonnal észrevette; nem tudja mire vélni a két kávés italt. - Gyakran jársz az üzletbe?

- Néha napján - hazudta Tae. Hogy eltakarja árulkodó tekintetét, az idősebb belekortyolt a második Latte machiatoba.

Kattogott. Nem értette, miért bukkant fel Jungkook éppen most, amikor eddig egyszer sem látta ezen a helyen. Ez persze nem volt egyenesen arányos azzal, hogy nem szokott ide járni, de Taehyung gyanakvó volt. Nehezen bízott az emberekben, mert a naivitása áldozatává vált már nem egyszer. Azonban volt egy dolog, ami az incidens óta ott motoszkált a fejében. Vajon Jungkook hallotta azt, amiről beszéltek? Próbált suttogni, de az ingerültség miatt biztosan nem volt halk... 

Ha hallotta, vajon mennyit tud ezekről a dolgokról? Volt már férfiakkal? Nem! Biztosan a lányokat szereti. Ilyen helyes férfi, akiből süt az előkelőség és a határozottság nem lehet meleg. Taehyung úgy döntött, hogy feladja és minél hamarabb lezárja ezt a beszélgetésnek sem mondható valamit.

- Nem hittem volna, hogy ismered ezt az eldugott helyet. - szólalt meg újra Jungkook, de Taehyung csak bólintani tudott. Képtelen volt ránézni a másikra. Túlságosan is a gyengéje volt a szépség...

- Miért ültél ide? - kérdezte Taehyung hosszú csend után váratlanul, miközben kiegyenesedett és belemélyesztette a tekintetét a másikéba. Úgy gondolta, meg kell emberelnie magát és mihamarabb távozni.

- Talán problémát jelent neked?

- Nem. Csak érdekel.

- Rengeteg kérdésem van hozzád - Jungkook előre dőlt, hogy rákönyökölhessen az asztalra. Aprócska mosoly jelent meg a szája sarkában, ami miatt Taehyung szíve nagyot dobbant - Voltál már valaha is modell?

- Tessék? - A barna hajú döbbenten bámult a fiatalabbra. Kellett egy kis idő, hogy a kérdés eljusson a tudatáig és amikor ez megtörtént, nevetésben tört ki - Pont úgy nézek ki, mint egy híres csillag.

- Akkor ezek szerint nem. És szeretnél?

- Tessék?? Na jó, ez most a kandikamera? - Kérdezte Tae, miközben körbenézett a kis helységben. Sehol nem látott lencsét vagy eldugott kamerát.

- Szerintem pont illenének hozzád az üzletben található ruhák. A cég éppen reklámarcot keres magának, nekem pedig azonnal megakadt a szemem rajtad.