A jól ismert ismeretlen

- 3 -

- Gyere! - kiabált ki Jungkook a szobából, ahol munkája legszebb momentumát élhette meg; láthatta életre kelni elképzelt ruháját. Épp az egyik modell előtt állt és azon tanakodott, hogy miképpen tegye izgalmasabbá, feltűnőbbé újabb alkotását. Tudta, hogy valami - illetve valaki - hiányzik és eldöntötte, hogy mindenáron megszerzi magának. A legjobb akart lenni a szakmában.

A kopogás után az ajtón egy alacsony férfi lépett be. Halvány zöldre festett haja azonnal elárulta Jungkooknak, hogy ki kereste; Min Yoongi. A jobb keze és egyben legjobb barátja volt, aki már a kezdetektől fogva mellette állt és támogatta őt. Yoongi egyenesen mellé sétált és aggodalmasan mérte végig a modell által viselt ruhát.

- Nem ő az emberünk - jelentette ki a zöld hajú.

- Tisztában vagyok vele.

- Egy hónap múlva lesz a rendezvény és még mindig nem találtuk meg a tökéletes embert. Jungkook, én bízok be...

- Nem kell a szentbeszéd...- fordult barátjához Jungkook - megtaláltam.

- És? - tárta szét a kezét az idősebb - Hol van?

- Még nem tudja, hogy ő fogja hordani - kijelentése után Jungkook mély levegőt vett és intett a többieknek, hogy vetkőztessék le a fiút - Ma találkozom vele és felkérem - fordult barátja felé.

- El fogja vállalni?

Yoongi hangja tele volt kétségekkel és ezt nem is akarta leplezni. Bízott Jungkookban. Tudta, hogy a fiú minden követ megmozgat majd, hogy megtalálja a tökéletes modellt, de nem egy hónap alatt. Aki eredetileg viselte volna a ruhát, az felmondott, hogy a konkurenciához mehessen dolgozni. Kim Namjoon nagy ellenfelük volt, aki erkölcstelen eszközöket volt képes bevetni annak érdekében, hogy ellehetetlenítse a Jeon vállalat életét; többnyire sikertelenül. Most azonban nagy bajban voltak, ugyanis arra az emberre lett varrva a ruha. Egy hónap kevés volt ahhoz, hogy egy másik modellre újra megcsinálják, ezért elkezdtek keresni egy hasonló alkatú embert, akin ugyanúgy mutatna ez az egyedi darab, de mindenki alkalmatlan volt.

Yoongi meg se várta, hogy Jungkook válaszoljon. Megcsóválta a fejét és nagy sóhajt hallatva elindult a kijárat felé.

- Lemondom.

- Nem! - csattant fel Jungkook és megindult barátja felé - Nem mondasz le semmit sem. Megvan a megfelelő modell, már csak fel kell kérni.

- És ha nemet mond?

- Akkor mindent be fogok vetni annak érdekében, hogy elvállalja. Higgy nekem, Sug' - az említett hosszan fújta ki eddig benn tartott levegőjét és alig láthatóan bólogatni kezdett.

- Rendben van, Kookie, te vagy a főnök.

Válaszolt Yoongi és sarkon fordult, hogy elhagyja a szobát. Jungkook mély levegőt vett és lassan fújta ki a benn tartott oxigént. Tudta jól, hogy ugyanannyi esély van az elutasításra és a beleegyezésre is. Ő mégis reménykedett. Ez az esemény vízválasztó lehet a fiatal életében és nem akart önhibáján kívül elbukni. Egyetlen cél lebegett a szeme előtt; megmutatni a híres tervezőknek, hogy van benne tehetség, ambíció, akarat és nem kevés fantázia. Ebben pedig csak egy valaki segíthetett...

Volt egy fiú, aki minden délután ott volt az üzletében. Jungkook nem tudta megmondani pontosan, hogy mikor szúrta ki őt, de egy ideje már megfigyelte. Kopott, pár számmal nagyobb ruhája miatt hamar kitűnt a többi közül. Gyanússá vált, hogy sűrűn ment egyedül, soha nem vásárolt és mindig valaki mással távozott.