Fogoly

Zuhanás a mélybe

Ha minden napod ugyan olyan, egyik sem tűnik különlegesnek. Ugyan úgy keltem reggel, mint minden, nap. Ha tudom, hogy, hogy végződik a nap, sokkal jobban ragaszkodtam volna az ágyamhoz. 

Reggel a kávézóban ugyanazt a kávét, ugyanazt a sütit kérem. 

-A barátnőd ma is jön? -kérdezi idegesen a pultos fiú. 

-Az elmúlt időben folyton itt reggelizünk, úgyhogy igen. Itt lesz. -mosolygok rá. 

-És neki van valakije? -próbál tapogatózni a témában. 

-Nem, nincs. De nem tőlem tudod. -nevetek huncutul. Elveszem a kávém és a reggelim és ugyan ahhoz az asztalhoz ülök, mint tegnap. Mikor Maggie belép, az asztalra teszem a telefonom és ráfigyelek. Mesélni kezd a tegnapi napjáról és a ma reggeléről. Mondhatni érdeklődően hallgatom a mondandóját. Mikor végzünk, gyalog indulunk az iskola fele, mikor megcsörren Maggie telefonja. Megállunk menet közben és Maggie összeráncolt szemöldökét nézem. 

-Igen, persze. Köszönjük. -mosolyodik el. Mikor lerakja a telefont, rám emeli tekintetét. -A kávézóban hagytad a telefonod. Én voltam a gyors hívóban. A kávézónál van. Menjek veled? -mutat az utca felé.

-Nem, megoldom. Köszi. Ott találkozunk. -mosolygok rá és a kávézó felé veszem az irányt. 

Amikor belépek a kávézóba, már sokkal több ember van, mint mikor mi voltunk. Kávészag lengte be a termet. A pult mögött álló srác rögtön észrevesz. 

-Ha a mobilod keresed, egy srác elvitte és felhívott rajta valakit. Itt van. -mutat az ajtóban álló 20-as éveiben járó férfira. Aprót biccentek felé. 

-Szia. Te találtad meg a telefonom. -mosolygok rá a lehető legkedvesebb arccal. 

-Szia. Igen, a kocsimban van. Gyere. -biccent kifelé. Automatikusan követem. 

Mikor kinyitja az ajtót én neki dőlök a kocsiajtójának. 

-Tudod elég veszélyes itt-ott hagyni a telefonod. -magyarázza félig a kocsiba hajolva. 

-Nem sűrűn fordul elő hidd el. -türelmetlenül ellököm magam az autótól, mikor hirtelen erős szúrást érzek a nyakamon és a világ elsötétül. Érzem ahogy kimegy az erő a térdemből és úgy érzem zuhanok a semmibe.