𝐋𝐎𝐍𝐆 𝐋𝐈𝐕𝐄 𝐓𝐇𝐄 𝐕𝐎𝐈𝐃.
" Folyamatosan azt szajkózod, hogy csak segíteni akarsz. Csak egy kérdésem van, miért? "
◂Amikor Stiles-t az Eichen-házba küldik összekeveredik egy rejtélyes lánnyal, aki már az első pillanatban felkelti az érdeklő...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Csak álltam ott keresztbe font kézzel, a falnak támaszkodva és úgy pásztáztam a többieket, mint egy sas, aki éppen a napi zsákmányát akarja kiszemelni.
Minden arc ismerős volt már nekem, kivéve egy. Ő volt az, akit még életemben nem láttam itt, és nehéz lett volna elkerülnöm, mivel már egy ideje itt vagyok.
A srácnak barna haja volt, ami most kesze-kuszán állt, és szintén barna írisze. Egy halványkék pólót viselt, sötét színű nadrággal. Egyáltalán nem nézett ki úgy, mint aki diliházba való, sőt, inkább mondtam volna a suli menő arcának.
Mellette ott állt Oliver, aki szintén már egy ideje itt van és sokszor látom más pácienssel beszélgetni, de különösebben nem tudom mi az oka annak, hogy itt van.
Látszólag az új fiú nem nagyon figyelt arra, amit a ducibb srác mondott neki, majd hirtelen, felém fordult.
Nem kaptam el a tekintetem és nem tettettem azt, mintha az előző tevékenységem meg se történt volna. Mélyen belenéztem a szemébe, szinte már a lelkét is láttam.
A szemkontaktust egyikünk se törte meg, csak álltunk ott és egymás íriszéből próbáltuk kivenni a gondolatokat.
"Hé haver." Lökte meg gyengéden a srác Oliver kezét, továbbra sem szakítva meg a szemkontaktust. "Ő meg ki?" Bólintott felém tudva, hogy tisztán látom és hallom is őt.
Ekkor a másik fiú is felém nézett. "A szemüveges lány?" Kérdezte, mire az idegen bólintott egy aprót. "Ő Tara. Fogalmam sincs miért van itt, de megszökött már hétszer innen. Eléggé ijesztő, én személy szerint félek tőle." Magyarázta.
"Szemüveges lány." Ismételte meg a srác, miközben szinte végigmért engem.
Összehúztam a szemem erre a cselekedetére, és elkezdtem szuggerálni. Volt benne valami, amitől nem az a tipikus tömeg tinédzser. Ő is egy titkot rejteget, méghozzá hatalmasat és valószínűleg ez az, amiért most itt van.
Pár perc múlva meguntam az egészet, és inkább elsétáltam az ebédlőből. Eközben éreztem, ahogy a fiú tekintete szinte lyukat éget a hátamba és nem csak az övé, hanem Oliver-é is.
Nem tudom miért voltam ennyire érdekes nekik, de visszagondolva Oliver leírására rólam, akaratlanul is elmosolyodtam.
Szeretem, ha félnek tőlem az emberek, olyankor úgy érzem hatalmam van fölöttük.........
