Érzéseink Foglyai

Nyolc

Négy mondat

"Senki sem érti meg milyen az, ha tizenévesen érzi magát teljesen kiégve"

"Valakihez ragaszkodnunk kell, ha nem kötődsz a szüleidhez akkor kire támaszkodsz?"

"Nagyon kedvellek, de nem érzek mást csak barátságot."

"Sajnálom, ne haragudj rám."

4 egymáshoz nem kapcsolódó mondat. Mind a négy én vagyok. Mind a négy kapcsolódik.

Az első mondatot Children of distance- Jessica című számából vettem. Véletlenül bukkantam erre a számra. Újra és újra meghallgattam. Szám a borosüvegre tapadt könnyeim patakokban folytak. Rólam szólt. Rólam és több száz olyan emberről akinek a családja lerombolja a lelkét nap mint nap.

A második mondatot egy csoporttársam írta. Próbáltam lelket önteni belé aznap, bár nem igazán érzek semmit iránta. Nagyon barátságot se. Nem igazán váltanak ki az emberek belőlem érzelmet. Maximum annyit, hogy ne legyenek a közelembe. Ne nyúljanak hozzám. Ne szóljanak hozzám. Igazából ebben a mondatban több rokonértelmű szó is üti egymást.
Ragaszkodás: Ragaszkodok az edzőmhöz, a volt osztályfőnökömhöz , a fiúkhoz , a gyerekekhez
Kötődés: Valamilyen szinten kötődök a szüleimhez , ha valami történne velük biztosan szomorú lennék, de így nemigazán váltanak ki belőlem pozitív sőt nagyon sima érzéseket sem.
Támaszkodás: Támaszkodom arra , akiknél lakhatok, akiktől a pénzt kapom, akik meghallgatnak , ha épp dumálni támad kedvem. Kevés olyan ember van akiben mindhárom megvan és vállalja, hogy velem legyen.

A harmadik mondat szerintem egyértelmű, hogy kitől származik. Igen egy sráctól akibe indokolatlanul belezúgtam. Talán ő robbantotta ki nálam a mostani állapotot. Benne akartam megtalálni mindhárom tényezőt amire szükségem lenne. Rá vetítettem ki a problémáim megoldását. Az elmúlt egy hétben alig beszélünk. Más lányt szeret én pedig szétcsúsztam. Úgy érzem már barátként sem számíthatok rá. Pedig jól esett , hogy valakit mindennap érdekelt, hogy mi van velem.

A negyedik mondat a volt barátomtól származik. Szó nélkül lépett ki az életemből. Majdnem egy év telt el mire ráírtam , hogy beszéljük meg. Sokáig csak sétálgattunk. Beszélgettünk kivel mi történt az elmúlt egy évben. Többször is azt éreztem, hogy meg akarom csókolni. Gondjaink voltak. Neki is , nekem is egymástól függetlenül. Tudta, hogy ezt "akarom" hallani. Nem tudja, hogy megismertem a karkötőjét az exe instájában. Megcsókoltam. Az utolsó mondat amit neki mondtam "Utállak". Dehogy utálom. 

Nagyon nehéz megadni nekem azt a szeretetet amire vágyom, bár ezért eladnám a lelkem az ördögnek. Szarul vagyok. Nagyon. Üvöltve bőgnék, de csak pár könnycsepp szökik ki majd fel is szárad mintha nem is lett volna. Nem tudom , hogy meddig bírom így még.

Legyetek erősek!

Szvetla