Túl hamar akartunk felnőni

Első fejezet

2018.szeptember.

Reggel korán felkeltem.Alig aludtam valamit az éjszaka,mert borzasztóan izgultam,így fáradtan kimásztam az ágyból és elmentem a fürdőbe fogat mosni és felfrissíteni a szőke,göndör tincseimet.Az ujjatlan,fehér ingem már elő volt készítve,mert előző este anya kivasalta nekem.Furcsa volt,hogy most nem kell felvennem az általános iskolás nyakkendőmet.Emlékszem,hogy minden ünnepség reggelén kétségbeesetten kerestem.Hát,ma nem kell felvennem,mert gimnazista lettem.Gyorsan felkaptam egy fekete farmernadrágot és leültem az asztalomhoz sminkelni.Fél kézzel a telefonomat néztem,ahol a közös csoportban már ment a beszélgetés arról,hogy hol találkozzanak azok,akik együtt szeretnének bemenni az iskolába.Pompás. Eszem ágában sem volt a megbeszélt időpontra menni,de amint erre gondoltam,rögtön 2 új chat fej ugrott fel a képernyőn.Az egyik a barátomé volt,Andrisé,aki jó reggelt kívánt nekem és én is vissza írtam neki ugyanezt.Nem egy helyre jelentkeztünk.Konkrétan én senkit sem ismerek az évfolyamból úgy igazán.Nem volt gólyatáborunk és a beiratkozásnál azt mondták,hogy a tanítás első napján a portánál lesz egy névsor,hogy kivel kerülünk egy osztályba.A másik Evelin volt,az egyetlen barátnőm a bagázsból,aki még áprilisban írt rám,hogy szimpatikus vagyok neki.Soha nem nyíltam meg senkinek olyan hamar,mint neki.Hamar kiderült,hogy sok közös van bennünk,ezért szinte az egész nyarat végig beszélgettük.

Evelin:Jó reggelt:) te is jössz a többiekkel?

Solya:Neked is. Muszáj?Nem mindegy,hogy egyedül megyek be a pokolba vagy karöltve ismeretlen emberekkel? Evi, soha nem láttam őket élőben,és a hülye becenevük van meg a fejemben.SENKINEK!! Nem tudom az igazi nevét.

Evelin: :D Tündérkeresztanya?

Solya:Nem tudom,hogy ki adta nekem ezt a nevet,de nagyon gáz.

Evelin:Na,ne aggódj. 7.20-ra legyél ott

Megnéztem,de nem írtam vissza neki.Egy nagy sóhaj jött ki belőlem.Elpakoltam a táskámba a kulacsomat és a szendvicsemet,majd felvettem a fekete,puma platformcipőmet.Anya szívrohamot kapott,amikor meglátta,hogy hogyan néz ki a cipőm talpa,mert szerinte koszos volt.

-Ez nem igaz,hogy pont ezt kell felvenned!-biggyesztette le az ajkát.-Azt hittem,hogy a fehérben mész.Azt megtöröltem neked.

-Köszönöm,de ebben szeretnék menni.

-Izgulsz?Mert ha igen,akkor nem kell.Ez lesz életed legszebb 4 éve.Elkezdődik egy új korszak,csak próbálj meg minden szomorúságot és rossz gondolatot magad mögött hagyni.-ölelt meg nagyon szorosan,úgy ahogy én azt a legjobban szeretem.-Szeretlek!

-Én is téged.Majd beszélünk.Szia!-köszöntem el tőle,és bedugtam a fülembe a fülhallgatóm,amiből szokásosan Linkin Park szólalt meg.

Az út az iskoláig nem volt hosszú,kb. csak 40 perc.A megadott időpontban és helyen álldogáltam,amikor egy magas,szőke és szemüveges lányt láttam meg a szeme sarkából.Egyből tudtam,hogy Evelin az.Elmosolyodtam és felé fordultam,majd szorosan megöleltem.

-Szia!-köszöntem neki.-Soha jobbkor. Már azt hittem,hogy elvisz az unalom.

-Dehogy visz...-nevette el magát.-Jó kevesen vagyunk,konkrétan ketten.Nem lenne szerencsés,ha elkésnénk az első napunkon.

-Hát nem.Szóval,ha rám hallgatsz,akkor elindulunk...

-Várjunk még 5 percet.Hátha...-az idő letelte után sem lettünk többen,így elindultunk és hamar beértünk az iskolába.Köszöntünk a portásnak,aki köszönés nélkül megkérdezte a nevünket és elmondta,hogy a 9/B osztályt keressük,a 3. emeleten.Na,szuper.Az A-sok meg a 2.-on élhetik le az elkövetkező 4 évüket.Pompás.