Reménytelen-talán [ félbehagyott]

9. Érzelmek versenye

Napokkal a verseny előtt már edzettünk tesin, hogy a mi sulink nyerjen.
A mérkőzésen rajtunk kívül még három gimi képviselte magát, a Vasvári, a Kölcsey meg a Krúdy.
A  első fele sorverseny volt, aztán jött az igazi része, az akadálypálya. Olyan, mint a filmekben a katonai kiképzőpálya, kúszni, mászni, futni kellett vízszintesen és függőlegesen egyaránt.
Azért gyakoroltunk tesin, mert ez időre ment, és mert össze kellett válogatni egy 8 fős csapatot, 4 lány, 4 fiú aránnyal.

Aki az órán gyors volt és ügyes, az ment a versenyre, így bekerültem.
Szerencsére tesiből mindig jó voltam, nem saját érdem, így születtem. Vékony, közepesen alacsony, fürge és fordulékony vagyok, rövidtávon gyors futó, és a labdaérzékem sem rossz. Pedig a családom nem az a sportos fajta. Kirándulunk persze, túrázunk hegyen, mindenhol, tehát az alap fizikum megvan, de csak meg kell nézni, hogy mit viszünk nyaralásra.
2 darab sporteszközt, tollas, pinpong, és legalább 8 fajta játékot.
Társast, francia kártyát, magyar kártyát, dobble-t, tripolót, mesélős kártyát, ( ha valaki ismeri őket) meg ami még akad.
Szóval mondhatni értelmiségi a család.
Tanár szülők, tanár nagymama, tanár bátty, tanár nagynéni, és itt vagyok én. Nos eléggé kilógok a sorból.

Elérkezett a verseny napja, 5 órám maradt el, aminek értelmiségi család ide vagy oda, nagyon örültem.
Nem izgultam, tudtam hogy nem lesz baj, csak attól tartottam, hogy milyen lesz a csapat, mert őket nem ismertem.
Az ilyen rendezvények közben mindig fáj a torkom a kiabálástól, mert nem tudok nem szurkolni a csapattagoknak, úgy bíztatom őket mintha hallanának abban a nagy hangzavarban.

A sorverseny egy dologtól eltekintve rendben folyt.
Igen, az az egy dolog az volt, hogy csak a mi csapatunk vödre volt elrepedve az alján, amit senki nem vett észre, csak miután futás közben a boton egyensúlyozva tartottuk, és lecsúszott a csuklónkig. ( Hozzáteszem hogy a verseny előtt a fiúk telibe rúgtak egy vödröt focilabdával, tehát annyira mégsem volt meglepő a dolog, csak az hogy pont hozzánk került)

Az első rész után volt 10 perc pihenő, adtak vizet meg csokit, visszamentem az öltözőbe, beszéltem pár csapattárssal, aztán szállingóztam volna vissza a terembe, de az ajtóban egy meleg, barna szempár fogadott.
Izgatottan, boldogan, mégis megrettenve lépdeltem az ajtó felé, ahol állt.
Félig nekidőlve az ajtófélfának beszélgetett, én meg majd oda voltam a látványtól.
Nem volt az a tipikus, izmos, magas, szőke fürtökkel rendelkező macsó, mint a regényekben, nem tűnt rámenős, magabiztos, incselkedő rosszfiúnak, nekem mégis nagyon tetszett.
Nem, tényleg nem volt izmos, nem tudtam a képeit nézve elmélázni a hasizmán, nem tudtam arról ábrándozni milyen lehetne átkarolni azt az erőtől duzzadó bicepszet, mert nem volt neki.
Írhatnám amit a romantikus regényekben szoktak, hogy megigézett a markáns álla,
a telt ajkai, és az arca olyan volt, mintha angyalok formálták volna, hogy ő volt a minden szempontból tökéletes srác, földöntúli kinézettel, mert ilyet még nem hordott hátán a föld.
Szépen hangzik, ugye? Romantikus, felemelő, szinte beleremeg az ember, amikor elképzeli ezt az alakot az olvasottak alapján.
De a valóságban nem szaladgálnak ilyenek az utcán, nem találni legalább egyet amikor új városba költözik a család, nem ilyen a legjobb barátnőd testvére, vagy barátja, aki miatt nagy galibába kerülsz, mert megbolondulsz érte, de az erkölcsöd nem engedi... ezeket olvasni jó, elhinni, álmodozni róla.
A valóságban megtetszik egy fiú, akiről semmit nem tudsz, aki csak szerinted helyes, aki után nem futnak a csajok, aki nem bulizós fajta, persze ezt mind a kinézetéből szűröd le/ hiszed hogy szűröd le.
Persze a világért sem általánosítok, akkor mondjuk azt hogy ez igaz rám, meg azokra akik olyanok mint én.
De attól még, hogy ez csak rám igaz, mondjátok azt hogy értetek se jött el a herceg fehér lovon!
Kérlek, mert ha csak én maradtam ki belőle, akkor nagyon szomorú leszek. 😫

De térjünk vissza az én barna hercegemre, aki nem az a tipikus herceg.

Akkor találkoztam vele először úgy hogy már tud rólam, ( hát ezért ominózus nap 🤩) legalábbis azt hiszem, hiszen lehet fel sem ismert? Akkor még honnan kellett volna tudnia hogy nézek ki.
~Nyugi Helka, 21. század, ha egy picit is érdekelte a dolog megnézte a facebookon a ballagási képedet.
~Végül is ez elég logikus magyarázat,köszi magamnak. 😘
~Ugyaaan, mindig itt vagyok magamnak ha szükségem van rám.

(Utólagos bocsánat mindenkitől, aki nem értette mi van, szoktam magamban, magammal beszélni, hol támaszt nyújtok magamnak, hol veszekszek magammal. Lásd: a buszmegállóban.)

A kiképzőpályán nagyon jól szerepeltünk, én is javítottam a rekordomon 2 mp-et.
Persze amíg el nem jött az én köröm, addig tekintetem végig egy valakin függött. Lestem minden mozdulatát, persze a lehető leg feltünésmentesebben.
Túl sok időm nem volt gondolkodni meg nézelődni, mert a verseny pörgött és a csapattársaknak szurkolni kellett.
Nem is baj, hogy nem volt időm a dolgokon rágódni, hiszen ez nem az érzelmek versenye... 🙄