Most Kezdődik.. (befejezett)

negyedik.

Az óra hajnali 3-at mutatott. Még kicsit táncoltunk, de a nyugdíjas beállítású szervezetem már nem bírta a tempót és a srácokkal berendezkedtünk egy szobába. Valószínűleg vendégszobaként üzemelhet, mert semmi sem utal arra, hogy lakná valaki.

Liam, én, Finn és Luke az ágyon ülünk, ami a fal mellet helyezkedik szemben az ajtóval. A szőnyegen bátyám lábainál Brooke, mellette Ryan, velünk szemben, pedig River, Alexander és Lory. Ebben a sorrendben. Ahogy elnézem a fiú mindkét lánnyal remekül diskurál. Szuper, akkor csak engem nem bír.

Az elmúlt pár órában gyakorlatilag már szóba jött minden: a politika (hacsak 5 percig is..), az iskola, filmek, sorozatok, zenék, könyvek. Oh, igen van ami még kevésbé hozza lázba a társaságunkat, mint a politika. Szegény Brooke, ahogy felhozta ezt a témát mindenki lehurrogta. Mit is mondhatnék? Nem vagyunk azok a 'könyvet olvasok' típusúak, inkább az a 'majd, ha kijön filmben megnézem' stílus áll hozzánk közel.

Most éppen a baseballról van szó, aminek köszönhetően az agyam percekkel ezelőtt kikapcsolt és a fejemet Finn vállán pihentettem. Az előbb felpiszkált és lecseszett, hogy ha már párnaként használom legalább ne nyálazzam össze. Hidd el Finn, ez nem rajtam múlik.

- Na srácok szerintem itt az ideje indulnunk, mielőtt Ana teljesen eláztatja Finn ingét — köszönöm drága testvérem, hogy a nyáladzásomra mindenki figyelmét felhívod, tényleg.

A földszinten már egy árva lélek sem tartózkodott, valószínűleg véget ért a buli.

Finn intézett két taxit, egyet nekik és egyet az Anderson rezidenciába utazóknak, akik nem voltak mások, mint én, a két barátnőm, a bátyám és Brooke (na mit mondtam?). Hagyomány volt, hogy bulik után a lányok nálam alszanak. Vagy a kettő még nem mondható hagyománynak? Mindegy.

Kimentünk a bejárati ajtó elé várni a taxikat. Az egyik hamarabb érkezett és átadtuk az elsőbbséget. Finn, Ryan és Liam a srácoktól ökölpacsival, a lányoktól puszival és öleléssel köszöntek. Liam hozzám érve tudtam mit akart, még mindig elegendő alkohol volt a szervezetemben, ami befolyással bírt rajtam és láss csodát, elcsattant kettőnk első csókja. Amint véget ért Alexanderre pillantottam, aki elfordította a fejét. Ezzel nincs is gond azzal viszont igen, hogy miért is tekintettem rá egyből?

A három fiú elindult a kocsi felé, Ryan megveregette Liam hátát és elmormolt egy "na végre haver" félét. Utoljára visszafordulva még intettek, majd beszálltak a sárga járműbe és elhajtottak.

Megérkezett a mi fuvarunk is. Házigazdánkat a lányok megölelték, a bátyám, kezet rázva búcsúzott tőle és elindultak a autóhoz. Ketten maradtunk.

- Köszönöm. Tényleg — mondtam, mire bólintott és megfogta a kezem. Kissé értetlen arcot vághattam.

- Alexander Hewitt — rázta meg a kezünket. Még mindig nem értettem, amit valószínűleg észrevett. — Tiszta lap?

És akkor leesett. Kissé keserűen elmosolyodtam és bólintottam.

- Ana Faye Anderson — ráztam már én is a kezünket.

- Faye? Tetszik — kezünket elengedte és a rám váró társaság felé intett a fejével. — Ideje menned. További szép estét!

- Neked is — beültem a taxiba és az ablakon keresztül bámultam a fiút, amíg el nem hajtottunk.

Hazaérve tudtam a barátnőim gondolatai is teljesen máshol járnak. Ráérünk holnap kibeszélni az este történteket.
Felmentünk a szobámba, előtte River kitérőt tett a konyhába és felhozta a délutánról megmaradt fél doboz pizzát, amit pár perc alatt Loryval el is pusztítottak. Nekem nem volt étvágyam.
Lemostuk a sminket, átvedlettünk pizsamába és bebújtunk az ágyamba. Szerencsére percek múlva már aludtam is.