A legjobb barátom voltál(Kempf Zozo ff)

Az ünneplés

Zozó szemszöge:

Már eltelt egy hét a tábor vége óta. Mindenki kipihente magát, és egy kicsit több időt töltött a családjával. Azt tervezem, hogy egy összejövetelt szervezek a segítőknek. Itt lesz Csepi, Patrik, Hámori, Imi, Beni,Petra és Liza. Csak a megszokott társaság. Rami és Dani a baba miatt nem tudnak jönni.
Ez nem buli lesz, mivel alkohol nem igazán lesz. Senki nem szereti a társaságunkból, és nem is vagyunk hozzászokva.
A tervemről egyenlőre még Liza nem tud, de a többieket már beavattam.

-Szia, ma ráérsz? Egy kis összejövetel azokkal akik segítettek.

-Szia, ugye tudod, hogy a normális ember ilyenkor alszik?-hallottam a vonal túlsó végéről.

-De ugye eljössz?

-Megyek, de hagyj pihenni.

-Átmehetek?

-Ahhj nem akarsz még kicsit otthon maradni?

-Nem-mondtam kisfiús hangon

-Gyere.

Pár perc múlva, már az ajtójukon kopogtam.
-Szia Zoli, Lizához jöttél?

-Szia Zsolt, Igen. Felmehetek hozzá?

-Menj csak.
Az apukája tudta, hogy kicsi korunk óta elválaszthatatlanok vagyunk. Nagyon sok időt töltött együtt a két család. Mindig azt mondta, hogy szívesen látna a lánya mellett. De ez lehetetlen, csak a legjobb barátnőmként tekintek rá.

-Szia-öleltem meg jó szorosan.

-Zozó ez fáj-sikított fel.

A pólója szélét óvatosan felhúztam, hogy lássam az esés nyomát. Már több mint két hete történt, de még a zúzódásnak volt nyoma.

-Bocsi, nem akartam.

-Semmi gond, mikorra menjek holnap?

-Délután 4 óra jó lesz?

-Tökéletes. Ott aludhatok nálatok?

-De hozz pizsamát. Ne úgy mint múltkor- nyújtottam ki rá a nyelvem nevetve.

-Jóvanna, az egyszeri eset volt.

Liza szemszöge:

Gyorsan felöltöztem, és a szomszédba indultam. Már délután volt. Nasiból és üdítőből felpakoltan itthon. Egy vigyorgó Patrik nyitott ajtót.

-Picur olyan rég beszéltünk. Mostanában velem alig voltál.

-Tudom és ezt bánom, de ígérem bepótoljuk. Petra itt van már?

-Petra itt van-mondta az említett.

-Sziaa, rég láttalak, mesélj el mindent,-fordultam a barátja felé. Egyből tudta mire gondolok

-Gyere- húzott egyik szoba felé. Amint beértünk mesélni kezdett.

-Akkor a 3. Évfordulótok lesz majd, egy hónap múlva?

-Iggeeeeeen.Annyira boldog vagyok.

-Azt elhiszem, Patrik rendes srác. Én köszönök a többieknek, jössz velem?

-Hát persze.

-Sziasztok-öleltem meg végül mindenkit.

A társasággal kártyáztunk, majd felelsz vagy merszeztünk. Mindkét játék nagyon jól sikerült. Hajnalban medencéztünk, és filmet néztünk.

-Csepi és Imi a ház valamelyik pontján alszik nektek van kedvetek filmezni?-kérdeztem a többieket.

-Aham mehetünk. Gyertek az én szobámba.

Zozó szobájában a francia ágyra letelepedtünk. Az eredetileg két személyes ágyon most hatan voltunk. Kissé szűkösen voltunk, de valahogyan elfértünk.
Az ágyon mindenki összehúzta magát, a gépet pedig középre helyeztük.  Végül a Harry Potter első részére esett a választásunk.

A filmet nem tudtuk végignézni, mert szépen lassan mindenki elaludt. Amire utoljára emlékszem az az volt, hogy a gépet valaki leemeli a lábamról és visszafekszik az ágyra. Annyi erőm nem volt, hogy kinyissam a szemem. Így nem tudtam ki volt az.