Аddiстѕ - TaeKook [Befejezett]

9. fejezet ~ S ha végleg meghalok...

~at one point i started to look more down, than to sky~
Clean:on [egy napja]

Valójában nincs édesebb szenvedés a bűnbeesésnél,  annál a mámorítóbb érzést hogy a lelkiismereted nélkül elhagyod lelked felelősségteljes központját és csak mész a szíved és a tested vágyai után. És mindezt úgy véghez viszed hogy közben nem buksz le, nem sérted társaidat, észveszejtő, undorító és kiábrándító.

Az ember a legkönnyebben akkor esik bűnbe, mikor a leginkább gondolná magát tisztaszívűnek. Nem a szenvedélytől és a testi élvezetekről szóló út mely oda vezet. Nem, nem az fájdalmas hanem a végkifejlet, melyet mindig csak akkor észlelünk amikor már túl késő az, hogy bűnösnek lenni jó, hajszolni az élvezeteket egyszerűen gyönyörű, és megfeledkezve minden felelősségről és minden józan észről, ez az az érzés ami a lehető legjobb orgazmust okozza az egoizmusnak.

Vadul faltuk egymás ajkait úgy hogy bele se gondoltunk mi lesz ennek a következménye, s már levegőt alig kaptam de képtelen voltam elszakadni Kook ajkaitól.
Az U alakú kanapé hosszabbik részének végén ült úgyhogy talpai érintették a talajt, én ölébe ülve remegve kapaszkodtam tarkójába, csillagokat láttam, nem voltam képes tisztán gondolkodni, míg ő mindkét tenyerével erősen tartotta derekamat és annak így is kínzott bőr felületét, a fehér pulóver alatt. Sehogy se tudnám szavakba önteni azokat az emóciókat, amelyek akkor járták át az összes idegvégződésemet, és el gyengítve minden ellen-akaratomat Jungkook kielégítésére fordítottam.

Hogy barátok ként helyesen cselekedtünk-e? Biztos hogy nem. Hogy kihat-e a kapcsolatunkra? Teljes mértékben. És hogy jelen esetben érdekelt-e minket? Pont leszartuk.

Nem figyeltünk semmire, se Ő, se én. Már az sem zavart hogy elég sok ideje tiszta voltam és szervezetem annak ellenére hogy jól érezte magát, biztos hogy kívánta már a drogot.
Izzadt arcunkat néha össze érintettük, ezzel szünetet tartva, hogy megfelelő mennyiségű oxigén jusson fáradt légzőszerveinkbe. Mindkettőnkön látszott az izgalom jele, ahogy egyre hevesebben merültünk el egymásba, mindenféle szégyenérzet vagy kínos megjegyzés nélkül, ahogy lassan már ringatóztam Kook ölében. Sötét tincseit szinte téptem, azt kívánva bárcsak sohase ébrednék fel ebből a gyönyörű rémálomból.

Kezeit derekamról szépen levezette először csípőmre, majd a vékony gumis anyagon keresztül bevezette nadrágomba, hogy két félgömbömre markolhasson. Ugyan ismerős volt az intenzív érzés melynek megint csak hangot adtam, de egy fokkal intimebb volt ahogy jobban éreztem felhevült tenyerének hőjét.
Egy óvatlan pillanatban rá fogott fehér pulóverének aljára, mely most rajtam volt és megpróbálta felemeléssel levenni rólam, viszont bekapcsolt a vészjelzőm és kijózanodva a mámorból, ráfogtam kezeire mire értetlenül nézett rám. Egyik szemöldökét felhúzva homloka közepéig bámulta képemet, és láttam az értetlenséget, de én voltam az idősebb és ha most tovább megyünk az egyikünknek se lett volna jó.