Out from the shadows, without dark memories (Bleach Fanfiction)

A szerzetes és egy vértócsa

*Kizucho szemszöge*

- Azt mondtam fel a kezekkel. Nem akarom kioltani az életed, még ha meg is érdemelnéd.- Ismételte meg magát a támadó miközben a nap percről percre magasabbra kúszott, és megláttam a két személyt mellettem. Az aki a nyilat szegezte a torkomhoz, egy fehér ruhát viselt, ami erősen hasonlított egy szerzetes köntösére. Kezében egy íj volt felhúzva, lövésre készen. Vékony, keretes szemüvege mögött kettő érzelemmentes, rideg szempár lapult, ami a lelkembe próbált tekinteni. Lassan mögé néztem, mire egy vele egykorú lány nézett rám, cselekvésre készen miközben kezeit a halántékán tartotta, ahol mintha valamiféle ékszer vagy hajtű csillogott volna

- Ugye tudod hogy eléggé modortalan megtámadni egy ismeretlent?- Kérdeztem, mire az ellenfelem elmosolyott.

- Eléggé arról ismernek hogy modortalan vagyok, bár nem érdekel hogy ki mit gondol rólam.- Mondta, mire egyetértően bólintottam, és mögé kerültem shunpo-val. Kellett pár pillanat míg észrevette mi történt, de csak akkor fordult meg mikor megragadtam a vállánál.

- Nem szándékozom harcolni veletek. Csak egy dolgot mondjatok el nekem. Ki az a Yoruichi?- Tettem fel a költői kérdést, mire egy pillanatra meglepődtek.

- Honnan tudsz Yoruichi-sanról?- Kérdezte egy elég hideg hangnemben, ami azt suggalta hogy nincs kedve beszélgetni.

- Mondjuk onnan hogy a testvérem, de ennél többet nem mondok.- Mondtam, mire a pápaszem elrakta az íjat, és a kishölgy lerakta a kezeit. Mind a ketten ellazultak, ami azt jelentette hogy sikerrel jártam.

- Shihouin Kizucho, nem? Yoruichi-san mesélt pár dolgot. Te vagy a-- - Kezdte a lány, de szavába vágott a másik.

- Biztosra kell mennünk. Mi történt akkor amikor meglátogatott?- Kérdezte, mire sóhajtottam. Yoruichi előre kitervelte ezt, de ha engem megemlített nekik, akkor őket is bemutathatta volna nekem.

- Az öcsém játszott vele mikor hazaértem, elküldtem az öcsit, és beszéltem vele a szobámban négyszemközt.- Mondtam, majd a srác bólintott, és feltolta a szemüvegét az orrán.

- Rendben, tiszta vagy. Szóval annak a szőrgombócnak a testvére vagy.- Mondta, mire az arcomat a kezembe temettem.

- Igen, igen, de van normális alakja is. Elmondanátok hogy mi a nevetek?- Mondtam, nem élvezve a beszélgetés ezen részét.

- Ha már mi tudjuk a tiédet, akkor igen. Ishida Uryuu vagyok, egy Quincy.- Mutatkozott be a pápaszemes, mire egy villanykörte kapcsolt be az elmémben. Hát persze, Quincy! Az íj, a megjelenés, a modortalanságot mondjuk nem értem, de üsse kő. Elég furcsa hogy pont egy quincy jön Rukia megmentésére.

- Ishida-kun, egy tömeg jön erre!- Mondta a lány, mire shunpo-val odaugrottam az ajtóhoz, és egy akadályt raktam rá, hogy ne engedjen be senkit. Uryuu elég furán nézett rám, nem értve hogy mit csináltam.

- Nem kell aggódni, ez csak egy kido volt hogy ne tudjon senki se bejönni.- Magyaráztam meg azt amit csináltam, mire mind a ketten tágra nyílt szemmel néztek rám. Legyintettem a kezemmel, jelezve hogy később elmagyarázom majd.

- Még nem tudtam meg az ön nevét, kisasszony.- Mondtam, a narancs hajú lány felé fordulva, aki elmosolyodott.

- Inoue Orihime. Shihouin-san, ugye?- Kérdezte, mire bólintottam.

- Igen, jól emlékszik, Orihime-san. Akkor, indulhatunk? Ha jól emlékszem akkor Rukia-san a Senzaikyu-ban van, vagyis ezt mondták páran a 6. osztagból.- Mondtam, mire eltüntettem az ajtón lévő akadályt.

- Ha indulni akarsz, akkor szedd a lábad mert egy újabb adag shinigami tart errefelé.- Mondta Uryuu mire kifutott a raktárból, mire megráztam a fejem és követtem. Orihime is jött utánunk, de éreztem hogy nem lesz ilyen könnyű ez. Megtehettünk talán 200 métert, és körbevettek minket a shinigamik.