💚Elrabolt szívek🖤 {Befejezett}

7.fejezet: Sajnálom...

/Laila/

Amikor a herceg behunyta a szemét, egyből tudtam, hogy mire készül, ezért bepánikoltam! Úgy éreztem, nem állok még készen erre, nem érdemlem meg!....

Mivel most nem volt semmi a hátam mögött, láthatatlanná váltam, majd elrohantam onnan. Még jó, hogyha láthatatlan vagyok, a lépteimet se hallják, hisz félig szellem vagyok!... A herceg észrevette, hogy eltűntem, hiszen elkezdett ide-oda nézelődni, majd elindult valahova.... Én úgy futottam, ahogy csak a lábaim bírták. Végigrohantam a folyosókon, egészen a konyháig, ahol összeütköztem valakivel, így visszaváltoztam...

-Óh, jajj! Bocsánat, nem láttalak!-feltápászkodtam, és szembe találtam magam Nikollal, aki csodálkozva nézett rám:

-Laila? Te meg miért rohangálsz itt láthatatlanul? Most ilyen korán akarsz menni az erdőbe? Ki elől futottál ennyire? Miért sírsz?!?

Nos igen!: Nikol tudja a kis titkomat, de ő az egyetlen, akiben annyira megbíztam, hogy elmondtam mindent.

-Ezt most hagyjuk, nem lennék képes végig mondani! Kérlek hagyj békén!-lerogytam az egyik székre, mire Nikol leült velem szemben, és a szemembe nézett:

-Laila! Tudod jól, hogy nekem akármit elmondhatsz! Te is segítettél, amikor ilyen állapotban voltam! Most rajtam a sor, és addig nem nyugszom, amíg nem mondod el, hogy mi a baj!-a legjobb barátnőm mindigis kiállt mellettem, és makacsul viselkedett még akkor is, hogyha mondjuk ilyesmiről volt szó. Tudtam, hogy úgyse fog békén hagyni, ezért zokogva, de belekezdtem a "gyónásba":

-Egy vacsorán voltam!-ekkor félbeszakított, és elkerekedett szemekkel nézett rám:

-Várj.....Ma este készítettem két személyre egy vacsorát! Loki herceg rendelte..... Vele voltál?

-I-igen...-szipogtam tovább, majd ő folytatta:

-Ez nagyszerű!!! Na, és ízlett a kaja? Jól csináltam?....Ó jajj, bocsi elkalandoztam, hiszen ez most nem számít!....Még mindig nem értem, miért sírsz! Mondd már, hogy mi a baj!

-A vacsora után elmentünk sétálni, és a herceg meg akart csókolni, de bepánikoltam, és faképnél hagytam! Annyira hülye vagyok!!!-úgy bőgtem, mint valami hisztis tinédzser, akinek semmi sem jó...

-Ne már, kislány! Végre bejössz egy pasinak, erre az első csóknál elrohansz?!?

-Tudom! Ezt most úgy elszúrtam, ahogy csak lehetett! Reggel csak azért nem történt ugyanez, mert a herceg a falhoz szorított, így esélyem se volt elmenekülni!-erre Nikol összeráncolta a homlokát, majd megkérdezte:

-Miért szorított a falhoz?

-Mert akkor még másnapos volt, és csak így tudott ott tartani! De persze azután is elrohantam! Ő maga is bevallotta, hogy nem volt teljesen magánál! Mostmár mindegy, biztos, hogy feladta, ráadásul tuti, hogy ki fog rúgatni!-sírtam fel ismét, mire a barátnőm megölelt:

-Ugyanmár Laila! Ennyire azért nincs nagy gáz! Fel a fejjel, biztos vagyok benne, hogy majd megtalálod az igazit!

-Hát nem érted, Nikol?!? Én nem akartam szerelmes lenni, erre a herceg udvarol nekem! El tudod te azt képzelni, hogy mekkora bűn az, ha beleszeretsz egy hercegbe?!? Te is tudod, hogy ez tiltott dolog nekünk, szolgálóknak! -sós könnyeimtől már alig láttam valamit...