💚Elrabolt szívek🖤 {Befejezett}

16.fejezet: Fogságban...vagy mégsem?

/Loki/

Másnap reggel nem Laila hozta a reggelit, hanem érdekes módon Nikol:

-Jó reggelt, felség! Meghoztam a reggelijét és egy levelet!

-Üdvözlöm! Hogyhogy magácska jött ma reggel? Laila nem ért rá?-a lány letette a tálcát az asztalra, majd így válaszolt:

-Sajnos ő most nem tudott jönni, mert megbetegedett!...

-Értem...Akkor mondja meg neki, hogy jobbulást kívánok!-Nikol bólintott egyet, majd meghajolt és elment.

Miután megettem a reggelimet, elolvastam a levelet, amit kaptam:

Ifjabbik fiam, Loki!

Szükségem lenne a segítségedre! Gyere délelőtt 11 órára, a börtönök folyosójára!

Számítok rád, fiam!: Odin

Na jó! Ez elég fura! Odin mióta szorul az ÉN segítségemre?!? Biztos valami nagy baj lehet, vagy valami fontos csatáról lehet szó!....Várjunk!: Dehát akkor....miért kell a cellákhoz mennem?...

Felöltöztem, majd mentem is a rabok tanyájára, ahol Odin és Thor már vártak:

-Á, Loki! Csakhogy itt vagy, drága fiam!-köszönt Odin, majd Thor adott egy pacsit:

-Szia! De rég láttalak, jó passzban vagy!

-Én is örülök, hogy látlak bátyám!Apám,....mi okból hívattál ide?-fordultam Odin felé elkomolyodva.

-Tegnap éjjel Lady Sif és egy másik hölgy idehoztak egy tolvaj leányt! Több tucatnyi emberünk próbálta kihallgatni, de egyikőjük sem tudta szóra bírni!....Aggasztó, hogy ilyen csendes, rosszat sejtek vele kapcsolatban! Azért üzentem neked, mert tudom, hogy te bárkit szóra bírsz, fiam! De hogyha szóra nem hallgat rád, akkor valamilyen mágiával kínozd meg! Számíthatok a segítségedre, Loki? -rögtön felmerült bennem, hogy lehet, hogy az éjjeli, maszkos barátomról van szó, ami nagyon aggasztott, de ennek ellenére elvállaltam a feladatot...

-Igen, apám! Ígérem, nem okozok csalódást!-ezután beengedtek a fogolyhoz....

/Laila/

Amikor hirtelen megnyílt az ajtó, megláttam Lokit, aki ledöbbent arccal nézett rám:

-Ho-hogy kaptak el? Miért nem beszéltél?

Legszívesebben a nyakába ugrottam volna, hogy könyörögjek neki, szabadítson ki, de a kötelek, amelyek a székemhez rögzítettek, megakadályoztak ebben.

-Még nem gondoltam át, hogy mit mondjak mentségemül, és varázslattal fogtak el...-válaszoltam a herceg tekintetét kerülve, nehogy kísértésbe essek, elveszítsem az eszem...

-Nem tudod mit mondj? Mondd azt, mint nekem, amikor először találkoztunk!: Hogy te csak élelmet szállítasz az éhezőknek!.....Bár nem biztos, hogy hinnének neked!...

/Loki/

Sejtelmem sem volt arról, hogy ez a lány most miért ilyen szűkszavú és miért van zavarban. Ismerősen édes és kellemes illatot éreztem, amikor leültem a közelébe....Olyan volt, mint Laila!: Csendes, szemkontaktust kerülő, szerény,...de mégis makacs teremtés...

-Tudom....és valószínűleg kivégeznének, igaz?-végre a szemembe nézett, de az övéi könnyesek voltak, úgy látszott, már nem bírja sokáig sírás nélkül...