Szent Johanna Gimi Dave lányai élete a Szjgben

4.13.

Az előző rész tartalmából.
-Mhiért?-kérdeztem.
-Nyugi, bele fog törődni!-ölelt és puszilta a homlokomat. —De Fefét úgy megverem, hogy a petefészke is kirepül!-mondta sík idegesen.

*November 14.(hétfő)*
*Stella szemszöge*
4 nap. 4 nap telt el azóta, hogy Flóra és Kornél összevesztek. Hogy mi történt utána?
Hát ez.
Stella visszaemlékezése; November 11(péntek)
-Mhiért?-kérdezte Flóra.
-Nyugi, bele fog törődni!-öleltem és pusziltam a homlokát —De Fefét úgy megverem, hogy a petefészke is kirepül!-mondtam sík idegesen.
Flóra csak sírt tovább a karjaimban.
Együtt éreztem vele, fájdalom nyílalt a szívembe, hogy így kellett látnom.

                                          ❆

Iskola után elindultam. Felvettem a kabátomat, a cipőmet, majd elindultam.
A novemberi hideg csípte a bőrőm. Vacogott a kezem, de nem én vagyok a lényeg ezen a napon!
Kornélékhoz mentem, beszélni fogok vele. El kell fogadnia, hogy Flóra elmegy. Ahogy el fogadtam én is. Már közel jártam a házhoz, mikor valami hideg a kezemre hullott. Felnéztem az égre és szakadni kezdett a hó. Mosolyogva bámultam.
Majd nehezen visszarángattam magam a tervemhez. Mentem tovább. Mikor a házukhoz értem nem csengettem be.
Itthon van Kornél, a szobájában dühöng. 100%
Kinyitottam az ajtót, majd levetkőztem.
-Á szia Flóra, hogy vagy ma?!-mosolygott rám Reni. Cortez az asztalnál ült és ha jól láttam a kis Lolával angolozott.
-Sziasztok! Sajnálom, hogy így bejövök, de fontos. Ja és Stella vagyok nem Flóra.-nevettem kínosan.
-Ó!-mondta Reni.
-Baj van?-kérdezte Cortez lazán.
-Igen.-mondtam, majd felmentem Kornélhoz. Jártam már itt, talán 1x vagy 2x. Nem változott itt semmi!
Kornélhoz bekopogtam, mert remélem nem most zuhanyozott vagy valami.
-Gyere!-ordított ki.
Benyitottam, majd mikor meglátott a szemében valami zavar és kíváncsiság féle jelent meg.
-Szia Stella!-köszönt.
-Szió drámakirálynő-ültem le a foteljébe, majd folytattam—azért ne szokj hozzá ehez a drámázáshoz, mert ez az én asztalom!
Kornél elmosolyodott.
-Beszélnünk kell!-mondtam, mostmár a tárgyra térek!!!
-Pff, minek...-na kezdjük...

(Mai Stella írása haha: nem írom le a beszélgetést, mert összvisz túl érzelemmel teli sry. De Kornélra hatott a beszédem, ha jól láttam akkor rajta.)

Mikor befejeztem, Kornél bólintott.
-Gondolkodnom kell!
-Tudom, de csak mondom. Az álmairól le ne merd beszélni, mert tökön térdellek!-mosolyogtam rá angyalian, majd kimentem.
Reni és Cortez kíváncsian figyeltek lent.
-Kornél elmeséli ha akarja, köszönöm, hogy itt lehettem ma. Nagyon rég jártam itt!-mosolyodtam el.
-Szívesen látunk téged is Stella!-mosolygott Reni kedvesen.
Elköszöntem tőlük, majd kisétáltam.

*Másnap(akkor szombat volt emlékszem!)*
-Stella biztos vagy te ebben?-kérdezte Flóra.
-Már megtettem, lesz ami leeeessszz!-mosolyogtam gonoszul.
-Gonosz vagy!-morgott.
-Tudom!-kacsintottam rá.
Mit csináltam? Áthívtam Reniéket vacsorázni és nehogy Flóra és Kornél beszéljenek. Nehogy ez legyen! (Csak irónia! Az a tervem hogy megbeszéljék!)

*Flóra szemszöge*
Nagyon féltem, hogy mi fog történni. Tudom nincs mitől, de nem akarom elveszteni Kornélt! Itt hagyom az életemet, de az érzéseimet és a szerelmet nem akarom!

*Kornél szemszöge*
A családdal autóba pattantunk. Elől ültem és láttam, hogy apa figyel. Nagyon rosszul kezeltem Flórával ezt a dolgot, bevallom. De nem akarom elveszteni.
Az én szerelmemet, a virágomat, a fényemet a sötétségben, a leggyönyörűbb álmomat elhagyni.
A halál is jobb lenne. Bocsánatot fogok ma kérni tőle. Tudom, hogy Stellának épp ez a terve.
A telefonomat nyomkodtam, megnéztem a jegyzeteimet majd valamivel találkoztam.
Tegnap este írtam, hajnal 2-kor. Nem tudtam aludni, Flóra járt a fejemben.

                                    ❆ᦠ❆

Remegő hangommal utoljára szólítalak,
Fagyos kezeimmel még egyszer szorítalak.
Majd elengedlek a téllel, mint lelkembe fagyott kép,
Szerelmes szívemmel, mi darabokra tép.

Majd eljön a tavasz s utána a nyár,
Kiáltanék, de nincs kihez szólnom már.
Nem sok időre szólnék, csak amíg elmesélem,
Még most is várom, hogy a Te szíveddel együtt szóljon az én szívverésem.

                                      ❆ᦠ❆

*Stella szemszöge*
Ott ültünk és ettünk. Fél óra telt el és semmi. Semmi nem történt. Flóra és Kornél közötti kínt anyuék és Reniék locsogása fedte el. Nagyon érezhető volt.
Én ezt már nem bírom tovább.
Elővettem a telefonom és felszólaltam;
-Flóra, Kornél gyertek azonnal! Márk itt vár kint beszélni akar velünk!-mondtam, majd felálltam. Anyuékat nem érdekelte, hogy mit csinálunk. Kornél azt hitte baj van, ahogy Flóra is.
Kimentünk az udvarra. Ahol minden hó volt. Nem áll el már másfél napja.
-Hol van Márk?-kérdezte Kornél.
-Ki tudja?-mondtam. Majd beszaladtam a házba és kizártam őket.
-Hát Flóra és Kornél?-nézett fel anyu a beléptemkor.
-Kint vannak, valamit beszélnek!-vontam vállat.
Cortez és apu egymásra néztek és mosolyogtak.
ENNYIRE ÁTLÁTSZÓ LENNÉK!?!??!

*Másnap(vasárnap)*
*Szintén Stella szemszöge*
Tegnap este Kornélék későn mentek el, mikor beengedtem Flóráékat nem látszott rajtuk semmi érzelem. Azt hittem ez nem jött be.
Reggel reggeliztünk, majd én befogtam Flórát mosogatni magammal.
-Most azonnal mesélj!
-Tudtam!-mosolyodott el, majd beszélni kezdett a tegnapi eseményekről.
-Hát mikor kizártál!!!-ezt kiemelte, de engem nem érdekel mennyire haragszik, csak folytassa ——Akkor nagyon kínos csend volt köztünk, Kornél törte meg a csendet. Azt mondta ,,hát akkor fix, hogy elmész ügye?'' Én csak bólintottam. Majd ömlött belőle a szó. Bocs Stella, de a részletekbe nem megyek bele, mert személyes dolgok is voltak benne. Na mindegy. Azután beszélni kezdett az érzéseiről, nagyon mélyek voltak. Én nekem a szemem tiszta könny volt, de nagyon csípett a hideg miatt. Khm mert valaki kizárt a hóra minket!! Azután meglátta, hogy sírok. Magához ölelt és azt mondta. ,,Sajnálom Flóra, nagyon csúnyán viselkedtem veled.''és megpuszilta a homlokom. Én megbocsájtottam neki. Majd felemelte az államat és megcsókolt.
Szóval kibékültünk. Ja még azt mondta, hogy ő nem enged el engem ilyen könnyen. Nem tudom mire értette, de nem fontos. Szóval ja. Ennyi volt a tegnapi.-fejezte be. Én mint egy büszke, elérzékenyült anyuka álltam és bámultam őt, meghatódva.
-Ez szép volt!-mondtam.
Magához rántott, majd szorosan ölelni kezdett.
-Nélküled nem történt volna meg ez. Köszönöm Stella! Szeretlek!-suttogta.
-Nincs mit, én is szeretlek ikrem!-mosolyogtam.

*November 14.(hétfő)*
Szóval láthattátok ez volt a mi storynk ekkor.
Most 16:00 van, nekem már rég a plázában kellene lennem a lányokkal és én még itt írok!

Na helló helló, itt lenne az újabb rész. Remélem tetszett. Ma egy nem megszokott formában hoztam el ezt a részt, 3 szemszög, visszemlékezéssel és túl sok érzelemmel.
Mit gondoltok erről? Kíváncsi vagyok a véleményetekre. A kövi részt majd hozom.
Puszi💛 (ez alatti kis részletet olvassátok el mert érdekes😉)

Kislány korunkban, mindannyian arról álmodozunk, hogy büszkén vonuljunk az oltár elé.
Velünk szembe az igaz szerelmünk, a híres ,,míg a halál el nem választ'' mondatot akarjuk hallani.
De és ha minket most tényleg a halál fog elválasztani? A lábam alatt éreztem a tűz ropogását, oldalra fordultam. Belenéztem utoljára Márk szemébe. Majd beletörődve hunytam le a szemem és vártam, hogy mikor jő el értem a halál.

                                         ღఌ