Around The World

Part Four

Július vége van. Tegnap volt a Brit nagydíj, amin sikerült a harmadik helyen végeznem. Az elmúlt versenyhétvégéken jól teljesített a csapat, több dobogós helyezésem volt nekem is, és Lando-nak is. Az alapjáraton jó hangulatra ez még egy lapáttal rátesz, ami annyit takar, hogy Zak Brown olyankor tényleg azt érezheti, hogy az óvodába van.

De térjünk vissza a jelenbe, ugyanis az elkövetkezendő szabad másfél hetet a családommal fogjuk tölteni Magyarországon. A versenyek alatt én már találkoztam Lando családjával, de mivel anyuék nem tudtak eddig egy nagydíjra se kijönni, ezért még nem találkoztak.

A repülőn ülünk, mellettem Lando alszik. Direkt nem kora reggeli géppel jöttünk, de nem is olyankor, hogy éjfélre érjünk hozzánk, de neki ez is túl korán van. Az a rossz abba, hogy ő úgy döntött, hogy alszik, hogy én nem tudok most magammal mit kezdeni, nagyon izgatott vagyok már, hogy végre megint otthon lehetek egy kicsit.

-Lando, ne aludj, unatkozom.-kezdtem el piszkálni a mellettem békésen szuszogó csapattársamat.-Na légyszi, nálunk aludhatsz majd.-próbálkoztam tovább, mikor láttam, hogy az első nem volt hatásos.

-Mhm.-kezdte el dörzsölgetni a szemét. Ilyenkor olyan aranyos, mint egy kisfiú.-Miért nem aludhatok?-kérdezte egy pár perccel később.

-Mert unatkozom, boldogíts.-néztem rá boci szemekkel, hátha az meghatja.

-Jó, lásd kivel van dolgod, boldogítalak, hogy ne unatkozz.-és ebben a pillanatban megszólalt a hangosbemondó, hogy kapcsoljuk be a biztonsági öveket, mert megkezdjük a leszállást.

-Most tényleg? Mikor felköltelek, hogy ne unatkozzak tovább.-persze Lando csak kiröhögi a hisztimet.

-Majd a hazavezető úton nem alszom, ígérem.-mosolyodott el.

Miután landolt a gép, leszálltunk, majd a cuccunk keresésére mentünk. Miután az is meglett nagynehezen, kimentünk a reptér elé.

-És most? Jön értünk valakid vagy fogunk egy taxit?-nézet le rám Lando.

-Nem, anyáéknak meglepetés, hogy jövünk, az öcséimnek még nincs meg a jogsijuk, meg amúgy se szeretném, hogy ennyit vezessenek, mivel nagyjából két óra oda az út. Szóval most fogunk egy taxit és elmegyünk azzal a vasútállomásig, majd onnan vonattal megyünk tovább.

-Ahh, még egy két órás út.-kezdett el szenvedni látványosan.

-Igen, de gyorsan elrepül majd az a két óra. Na, de fogjunk egy taxit és haladjunk.

A sikeres taxi vadászat után, a vasútállomáson megvettük a jegyeinket, szerencsére csak húsz percet kellett várni, majd kezdetét is vehette a két órás út. Ami nagyon gyorsan eltelt, Lando-val témából témába csapongtunk, és még azt is kibeszéltük, hogy szerinte melyik a legjobb hajfesték, ezt a témát amúgy ő hozta fel, amin nem kicsit lepődtem meg.

-Úristen, végre megérkeztünk.-kezdtem el boldogan ugrándozni, miután leszálltunk.-Lando, üdvözöllek Békéscsabán.

-Igazából nem értettem, hogy hol vagyunk, de nem az a lényeg.-mondta röhögve.-Na inkább menjünk, már éhes vagyok.

-Innen már tényleg nem sok, egy húsz perc nagyjából.-ezzel a lendülettel fogtunk is egy taxit, megint, és el is indultunk hozzánk. Miután megérkeztünk, kifizettük az utat, elköszöntünk a sofőrtől és elindultunk a házunk felé. Az ajtó előtt megállva, becsengettem és vártam, hogy valaki nyissa ki az ajtót.

-Nem veszünk semmit.-nyitotta ki az ajtót Máté, az egyik öcsém, aki mivel tudta, hogy jövünk, így angolul beszélt.-Gyertek be, anya nincs itthon, elment a boltba, de nem sokára szerintem már itt lesz.-Azért miután beértünk a házba és lepakoltunk a nappaliba, megölelgetett és Norris-nak is bemutatkozott.

-Milán?-érdeklődök másik öcsém iránt.

-Fent van, nagyiéknak segít valamibe, itt vannak mind a két oldalról, mivel lehet elszóltuk magunkat előttük és találkozni akartak veletek, de anyáék nem tudnak róla.

-Ez a nap egyre jobb.-húztam ezer wattos mosolyra a számat. Majd ebben a pillanatba nyílt a bejárati ajtó, ami annyit takarhat, hogy hazajöttek anyáék, de mivel a nappaliba álltunk nem láttak se ők minket, se mi őket. Egy öt perccel később jöttek a nappaliba.

-Úristen.-kapott a szájához, és a könnyei is elkezdtek folyni.-Abigél, miért nem szóltak, hogy jösztök.-borult a nyakamba anyukám, majd csatlakozott hozzá apa is.

-Meglepetésnek szántam.-szorongattam magamhoz őket.-Viszont.-toltam el magamtól őket.-Szeretném nektek bemutatni Lando Norrist, a csapattársamat, a lakótársamat és a legjobb barátomat.-mutattam Lando-ra, aki eddig csak állt és nézte, hogy mi történik.

-Lando, ő itt az anyukám.-mutattam értelem szerűen anyura.-Ő pedig az apukám.-mutattam apára.

A bemutatkozás után az a másfél hét, amit itt töltöttünk nagyon gyorsan elrepült. Próbáltam minél több mindent megmutatni Lando-nak a városból, de volt, hogy egésznap otthon voltunk vagy csak a strandra mentünk el. Lando szerencsére nagyon jól kijön a családommal, a nagyszüleim egyszerűen imádják.
Most pedig a családommal és Lando-val utazunk fel Mogyoródra, hogy kezdetét vegye életem első hazai versenye.

Sziasztok!
Itt az új rész, remélem tetszik.
Vigyázzatok magatokra. Pusszantok mindenkit🥰