seduce, if you can | csábíts, ha tudsz [richard camacho fanfiction]

15. \\ családi nap

Ügyetlenül, természetesen fél kézzel kerestem a telefonom a táskám legalján, amikor az ujjaim a készülék helyett néhány konfettibe ütköztek. Apró mosoly kúszott az arcomra, miközben a szemetesbe ürítettem a jó adagnyi, aranyszínű papírfecnit. Szilveszter éjjelén keveredhettek a nagyszüleimtől kapott kiegészítőbe, történetesen akkor, mikor a hatalmas, kristálypanelekből álló gömböt felengedték és az óra éjfélt ütött. Sűrűbben kellene takarítanom a cuccaim.

Az egész a fiúk először lehetetlennek és felettébb ostobának tűnő ötlete volt. Egy héttel a szilveszteri parti előtt Chris bombázott a hívásaival, miszerint üljek repülőre és utazzak New Yorkba, lepjem meg a dominikait. Eleinte eszem ágában sem volt a Nagy Almába menni. A Richard-l való kapcsolatom akkoriban még igencsak üvegszilánkokon lépdelt; a bizalmam a fiú iránt nem volt sziklaszilárd, semmit sem akartam elkapkodni. Máig nem jöttem rá, miért kötöttem ki végül a Times Square-n. Talán elegem lett a bandatársak üzeneteiből, vagy telefonhívásaiból... Talán látni akartam Rich-t. Egek! Nagyon is látni akartam.

- Már azt hittem, nem jössz - lökte el magát a kocsitól az énekes, miután alaposan végigmért s levakarhatatlan vigyor kúszott ajkaira. Szorosan magához vonva a nyakamba csókolt, majd sóhajtott egy nagyot és a fenekemre csúsztatta kezeit. A háta mögött kiszúrtam a gyerekülésben vadul integető Aaliyah-t; arcom azonnal pírba szökött. A kislány előtt sosem csináltunk még ilyesmit, ennyire intim dolgot. Ahogy próbáltam magamtól arrébb taszítani az apukát, Aali a szájára mutogatott. Elképedve megráztam a fejem, mire Richard a lánya irányába fordult. - Miről sutyorogtok a hátam mögött, hah?

- Nem érdekes - léptem el tőle, majd sietősen beültem a kocsiba s a visszapillantóban elkaptam a lányka vidám tekintetét. Hangom elváltoztatva gonosz mosolyra húztam a szám. - Ezért még számolunk, kisasszony!

Mivel egyikük sem árulta el, hova megyünk, így az egész utat gondolataimba merülve töltöttem. Yashel combomra simuló keze zökkent ki egy picit; alsó ajkamba harapva kaptam az énekesre a tekintetem, aki vigyorát elfojtva koncentrált a vezetésre. Egy pillanatra sem nézett rám, amit nem is bántam. Valószínűleg olyan vörös lehettem, akár egy érett paradicsom. Fejem lehajtva siklottak szemeim az énekes feketére festett körmeire; akár egy félénk kislány, olyan sutasággal kulcsoltam össze ujjainkat, amitől még jobban égni kezdett az arcom. Bele se merek gondolni, hogyan reagálok majd az érintéseire, ha egyszer arra kerül a sor... Valószínűleg elájulok és nem fogok semmire sem emlékezni. Az oltári nagy pech lenne.

- Minden rendben, baby? - szorított egyet a kezemen Rich, miután leparkolt egy szépségszalon előtt. Mélybarnán villogó íriszei érdeklődve fürkészték orcámat, ezzel választ keresve szótlanságomra s félénkségemre. Egy viccesre szánt kérdéssel próbáltam meg kibújni az őszinte felelet alól. - Ennyire ronda lennék, hogy ide hoztál?! Ha ezt tudom, nem készülődtem volna annyit indulás előtt.

- Aaliyah ötlete volt - hárította a lányára, aki egyetértően bólogatva igyekezett kikapcsolni a biztonsági övét. Amint mindhárman kiszálltunk az autóból, Richard felkapta a kislányt az ölébe, szabad kezével pedig az enyém után kapott. Meglepett, hogy a nyílt utcán ilyen természetesen tette ezt, hiszen bárhonnan felbukkanhatott volna egy rajongó, esetleg egy paparazzi. 

A szalonba belépve azonnal kezelésbe vettek minket. Egy-egy lány felelt a manikűrért és pedikűrért, egy körülbelül velem egyidős csaj pedig az arcommal foglalatoskodott. Ha mindez nem lett volna elég, részt vehettem egy ayurvedikus masszázson is. Sosem merült volna fel bennem, mennyi negatív dolgot nyomtam el magamban az évek során. Ahogy a masszőrrel beszélgettünk mindezekről, a testem és a lelkem mintha egyszerre szabadult volna fel. Noha a Dean miatti sérelmeimről nem nyilatkoztam, mindenképpen jólesett ez a fajta megtisztulás.

- Csak azt ne mondd, hogy a fodrászt is a lányod eszelte ki - ráztam meg a fejem mosolyogva, amint Yashel bemutatott az En Edri Hair Salon dolgozóinak. Tarkóját masszírozva megrántotta a vállát, majd elvigyorodott. - Talán egyik programhoz sem volt köze. Megérdemlitek... Megérdemled, hogy törődjenek veled.

Ha kettesben lettünk volna, biztosan a mellkasába fúrom a fejem és addig maradok úgy, ameddig az arcpír halványodni látszik. Direkt csinálja. A mosóban ülve jöttem rá igazán, szükségem volt már egy fodrász segítségére. Az eredeti hajszínemet meghagyva kaptam néhány melírcsíkot, és a töredezett hajvégtől is megszabadítottak egy időre. Az énekes kislánya az apja ölében ülve figyelte, hogyan változtatnak egy leheletnyit a külsőmön. 

- Köszönöm - mosolyogtam rá a fodrászra a tükörben. Tetszett, amit látok. Noha nem vágott sokat a hajamból, észrevehető volt a változás.

Miután egy fagyizást is beiktattunk a délutánba nyúló programba, hazavittük Aaliyah-t. A kislány olyan édesdeden és mélyen aludt, hogy még akkor sem ébredt fel, amikor Yocelyn átvette az apjától és lefektette a kanapéra. Az anyuka vidám, amolyan „én megmondtam" mosollyal köszönt el tőlünk. Nem egyszer rágta a fülem, hogy engedjek a volt párjának. 

- Nem bánod, ha benézünk a stúdióba? Vagy, vigyelek haza...? - egész nap nem láttam ilyen bizonytalannak Rich-t. A cukrászdában még állandóan viccelődött, flörtölt velem s persze Aaliyah-ról sem feledkezett meg. Mondhatni, úgy táncolt, ahogy a kis hercegnő fütyült. Kizárt, hogy feszélyezve érzi magát, amiért kettesben maradt velem. Vállam megrántva kortyoltam bele a még hűsítő ásványvizembe. - Szívesen elkísérlek a stúdióba.

A fiúk rögtön üdvrivalgásban törtek ki, amikor csatlakoztunk hozzájuk. Az újévi buli óta nem beszéltem egyikükkel sem, ezért eleinte furcsálltam, hogy ennyire örülnek. Magamban tartva gondolataimat telepedtem le az egyik babzsák fotelbe, a zenekar pedig folytatta tovább a munkát, immáron a dominikai taggal kiegészülve.

Az órákig tartó felvételt követően sem változott a véleményem, miszerint ostobaság lett volna azt kérnem Richard-tól, hogy vigyen haza, mielőtt idejön. Felettébb izgalmasnak és lenyűgözőnek találtam, amit láttam és hallottam. Hihetetlen, mennyi fáradtsággal és mégis megannyi szórakozással jár egy album, vagy csupán egyetlen egy dal elkészítése. 

- Nagyon jól éreztem ma magam - vallottam színt, miután az apuka becsukta maga mögött a lakásom ajtaját. Hazafelé jövet megálltunk egy gyorsétteremnél, ám a világért sem akartam a kocsiban elfogyasztani az ételt, ezért áthívtam az énekest vacsorára. Ha pisztolyt szegeznének a fejemhez se ennék egy méregdrága sportkocsiban. Még a végén összekoszolnám, amilyen béna vagyok olykor. Egy pillanatra megállt bennem az ütő, ahogy Yashel szorosan körém fonta a karjait és megtámasztotta állát a vállamon. - Én is. Egyet viszont sajnálok...

Fejem amennyire csak tudtam, úgy fordítottam, hogy tisztán láthassam az énekes arcát. Mégis miről beszél? Alsó ajkába harapva végigsimított a számon, majd megcsókolt. Váratlanul ért. Eleinte nem viszonoztam, amit elutasításnak vehetett. Csalódottan felsóhajtva el akart húzódni, ekkor megfordultam a karjaiban és a nyakába csimpaszkodva duzzadt ajkaira tapadtam. Percekig faltuk egymást, végül levegőért kapkodva a homlokomnak döntötte az övét.

- Sajnálom, hogy nem csókoltalak meg előbb - tűrt a fülem mögé egy rakoncátlan tincset, én pedig kuncogva nyomtam egy puszit a szája sarkába. - Pedig istenien csinálod.