Jégvirág I. /Befejezve/

Chapter 11

   A szobámban kötöttem ki, ahol csendben potyogtak a könnyeim.

   Fogalmam sincs, hogy mi volt ez a kirohanása Steve-nek. Felidéztem az együtt töltött időt, amikor együtt edzettünk, beszélgettünk vagy filmet néztünk, de nem jutott eszembe olyan amiért megharagudhatna rám, vagy az én női szememmel nem látom. Ki érti a férfiakat? A legkézenfekvőbb válasz, hogy egyszerűen azért zabos, mert nem akartam menni a bevetésre.

   Tudom, hogy az éles helyzetekben lehet a legjobban fejlődni – bármiről is legyen szó –, de én még nem érzem magam olyan jónak. Félek, mert mi van, ha az egész akció miattam nem sikerül, vagy – bármennyire is utálom most – megsérül a kapitány, mert rám is kell figyelnie. Nem akarok egy púp lenni a hátán. Talán, ha tényleg a megbeszélt időpontban kapnám az első munkámat, akkor felkészültebbnek érezném magam. De csakugyan így lenne?

   ,,Nem." A válaszomból is érződött, hogy nem vagyok egy nagy ellenszegülő. Ha valamit mondanak, hogy csináljak meg, akkor megcsinálom, ha viszont nem akarom, akkor is elvégzem a rám bízott feladatot, de már csak azért is alapon a legjobbat hozom ki magamból. Úgyhogy most is ez lesz: csak azért is elmegyek, és megmutatom mindenkinek, hogy mit tudok, és nem akarom, hogy egy elkényeztetett libának tartsanak, aki marha jól érzi itt magát, de amiért itt van azt nem hajlandó megcsinálni.

   Hirtelen kinyílt az ajtó, nekem meg a könnycsapjaim záródtak el, a maradék sós folyadékot, pedig a pulcsimmal töröltem le, mintha mi sem történ volna.

   – Arra gondoltam... – jött be Natahsa, de megtorpant és áthatóan kezdett el méregetni, aztán meglágyult a tekintete. A tekintetem árulkodhatott neki. Szerencsére tudja, hogy nem vagyok egy lelkizős, és a babusgatást sem szeretem. Ebben egyformák vagyunk, így nem mondott semmit a könnyes szememről.

   – Mivel a hajad nagyon hosszú, ez egy gyenge pont is lehet számodra, mert az ellenség belekap, húzza, amik az óvodában történnek, nem utolsó sorban pedig téged is zavarhat, ezért arra gondoltam, hogy befonom. Azt azért megjegyzem, hogy így is megfoghatják, de kevésbé fájdalmas, mint kiengedve.

   Erre eddig nem is gondoltam, hogy mit kezdek vele. Az edzéseken mindig lófarokban hordtam, de akkor is idegesített.

   – Amit jónak látsz – egyeztem bele.

   – Rendben – mosolyodott el. – Tudok néhány fonási technikát. A fiúk tévednek, ha azt hiszik, hogy nem csinálok semmilyen lányos dolgot, fonni azt szeretek, csak nekem rövid hozzá a hajam.

   Végül húsz perc alatt fonta be a hajam, két oldalt fordított fonásba. Elkell ismernem, tényleg ügyes, és jól is néz ki.

   Megint nyílt az ajtó és Stark lépett be, egy nagy fémbőröndöt cipelt, amit ledobott az ágyamra.

   – A meglepetés, amit nem akartam megmutatni, de most úgy néz ki, hogy muszáj – nyitotta ki a ládát. – Megbeszéltem a kapitánnyal, hogy a közelben leszek a bevetésen. Mondtam, ha te mész akkor én is! Na a ruhával kapcsolatban, kaptál pár kiegészítőt, amik hasznosak lehetnek, majd még javítgathatok rajta, ha valami nem oké. Figyelmeztetlek előre, lehet, hogy picit kényelmetlen lesz, be kell még törnöd.

   Féloldalasan elmosolyodott.

   – Köszönöm – böktem ki.

   – Nem is zavarok tovább – hátrált ki a szobából.

   Romanoff kivette a ruhát, és elégedetten szemlélte. Nincs sok különbség az ő, és az én ruhám között, a legszembeötlőbb az a színe: nagyon mély sötétkék, és egy picit metálosan fénylik. Segített felvenni, utána csodálkozva bámultam magamat a tükörben. Az létezhet, hogy a ruhától kezdek izgatott lenni, hogy az első bevetésemre megyek? Azért a ruha elején a cipzárat a kulcscsontomig felhúztam – én nem szívesen mutogatom magam, mint Nat, mondjuk nincs is annyit, mint neki. Az ujjaim szabadon voltak, mint egy bicikliskesztyűben, és a cipőnek is csak egy pici sarka volt. Az övemen kiegészítők voltak, és a jelem. A jelem olyan volt, mint egy hópehely, csak jégvirág alkotta és csillogott. Mindenre figyelt Tony! El ne felejtsem jobban is meghálálni a ruhát, mint egy köszönömmel!