19. Rész

918 42 0
                                    

Emma szemszöge

- Találkoztam a bátyáddal.

Már mindenre gondoltam de erre nem. Ez nagyon lesokkolt, nem tudtam igazán mit kezdeni az információval. Mondjuk hogy is tudnék ha a 10 éve elveszett bátyám előkerül.

- Hol? Mikor? És tuti hogy ő volt?

- Igen tuti hogy ő volt. Edzésen találkoztam vele mert kint lesz a holnapi meccsen mint játékos megfigyelő.

- És mikor találkoztál vele?

- A héten. Csak nem tudtam hogyan mondjam el neked. Nem szerettelek volna felzaklatni de így hogy kint lesz a meccsen nem szerettem volna ha hamarabb találkoztok mint te tudsz róla. - mondja megnyugtató stílusban.

- Legalább szóltál.. – válaszolom flegmán.

- Héj, megértem hogy ideges vagy és biztos hogy én is az lennék de ne rajtam okés? Ha tudok és szeretnéd segítek szívesen. – fogta meg újra a kezem.

- Bocsánat csak tényleg előkerült a 10 éve elveszett bátyám. Anna még szinte nem is ismeri, 3 éves volt kb amikor lelépett apa is meg ő is. Én pedig nem szeretnék vele foglalkozni mert elengedtem már erre visszajön.

- Annától kérdeztem egyet s mást ma amikor vittem edzésre. Őt ahogy láttam pont ezért nem zaklatta fel mert nem ismeri. Szerintem a tesótok sem ismerné meg őt, maximum azért mert nagyon hasonlítotok. Ne idegeskedj itt vagyok és segítek és szerintem anyukád is ha el szeretnéd mondani neki.

- Jut eszembe. Te hogyhogy elvitted Annát edzeni? A többit pedig köszönöm. - adtam neki egy puszit és közelebb bújtam hozzá az ágyban.

- Hát megígértem neki már régen és most volt időm. Elmentem hozzátok hátha otthon van és van-e kedve eljönni és hát volt. Tetszett neki?

- Igen, el szeretne kezdeni ő is focizni. – néztem fel Bekára akinek a gyönyörű sötétbarna haja most kócosan omlott szemébe és terült el a párnán. – köszönöm hogy elvitted.

- Ugyan, nincs mit. Örülök hogy tetszett neki. És örülök hogy nem akadtál ki nagyon, mert jobban arra számítottam. Nem is szerettem volna elmondani az előadásod előtt hogy ne az érzelmeid irányítsanak hanem azt csináld és úgy ahogy tervezted.

- Köszönöm hogy elmondtad így sokkal jobb mintha holnap este mondtad volna el. Nem akadtam ki de nem szeretnék vele találkozni, de a meccsedet is meg szeretném nézni. – most már zavart hogy eltakarja a haja a ragyogó arcát és sötétbarna szemét ezért a füle mögé vezettem a zavaró tincset. Nem szerette ha a haját piszkálják nekem mégsem szólt érte egyszer sem.

- Hát én sem szeretném hogy összefuss vele, lehet jobb lenne ha nem jönnél ki. Neked is fontos nap a holnapi lehet a találkozás jobban felzaklatna mint hogy hallottál csak róla.

- De szeretnék. Úgy is jön velem Al aki tuti felismeri úgyhogy ha látja őt majd megkérem hogy vigyen másik irányba.

- De vigyázzon rád, mert én játék közben nem tudok. Tudom hol szoktak ülni a játékos megfigyelők úgyhogy majd máshova ültetlek.

- Ne aggódj, nagy vagyok már. – néztem rá kihívóan, amit azt hittem nem is lát a félhomályban hiszen csak a tévé fénye világította be a szobát.

- Igen? – fordult meg így én hanyatt feküdtem ő pedig felettem volt. Apró puszikkal kezdte el beborítani a nyakamat. Mire számat egy jóleső sóhaj hagyta el. Azt hitem tovább fogja folytatni amit elkezdett de ekkor megéreztem a kezét a derekamnál és csikizni kezdett.

- Nee, Beka nee kérlek. – nevettem.

- Engeded hogy megvédjelek? – nézett mélyen és komolyan a szemembe. Az előbbi műveletét is abbahagyta.

- Igen, sőt szeretném is. – válaszoltam neki.

- Köszönöm. – kezét újra a csípőmre tette de most nem azért hogy csikizni kezdjen. Újra fölém hajolt és egy hosszas csókba kezdtünk.

Másnap reggel a várt csipogás helyett amit az ébresztő fülsüketítő hangja jelentette egy lágy hangra keltem. Nem kellett sokat gondolkozzak hogy rájöjjek a hang a gyönyörű szerelmemtől származik aki nem is értem mit keres azelőtt hogy szólt volna a telefon.

- Miért vagy fent ilyen korán? – kérdeztem Bekától.

- Hát igazából már elmúlt 9 óra, csak átaludtad az ébresztőt. – mondta reggeli rekedtes hangján.

- Micsodaa? Mennyi az idő?

- Negyed 10 van. Nem aludtál el nyugi.

- Ohh, már megijedtem hogy el fogunk késni amit ugye nem kellene a csapatkapitánynak.

- Hát, eléggé félek ettől a meccstől és remélem minden jól fog elsülni. Nem is igazán a meccstől hanem inkább attól mi fog történni a lelátón és hogy remélem nem fogsz találkozni olyan személyekkel akikkel nem szeretnél.

- Minden jó lesz nyugi és nyerni is fogtok. – válaszoltam neki miközben ezek az érzések az én fejemben is ott kavarogtak.

Nem sokkal később csak 2 órával már a stadionban ültem a lelátón, oldalamon Alexissel. Szerettem volna hogy minden úgy süljön el ahogyan én szerettem volna, mert akkor nem kellett volna olyan emberekkel találkoznom akikkel nem szerettem volna, emelet Beka csapata megnyerte volna a meccset. Aztán az esti előadásom is nagyon jól sikerült volna. Vagyis ez a gondolatmenet volt a fejembe ami persze nem azt jelenti hogy ez a valóság is. –nem hiszem hogy minden ilyen tökéletesen menne. Mire Befejeztem ez a kis gondolatmenetet a 2 csapat már vonult is fel a pályára. A meccs elképesztően izgalmasra sikerült az első félidőben 3-1 volt az állás az ellenfélnek. Ami érezhető is volt mind a két csapaton. A vendégcsapat boldogan ment be az öltözőbe, ami a hazai csapatról nem igazán volt elmondható. Az első félidő elég összjátéktalanul sikerült nekik, nem egy csapatként mozogtak és játszottak. Láttam Beka arckifejezésén hogy csalódott de tartja magát jó kapitányhoz méltóan. Mikor jöttek vissza a pályára tudom hogy nem igazán szabad beszélni velük ilyenkor de én mégis lementem a pályára vezető kis úthoz. És egy gyors szájra puszival bíztattam hiszen többre akár csak szavakra nem lett volna idő most. A második félidőn már sokkal jobban érződött hogy összeszedték magukat és hatott rájuk az edző szava. Szerelmem is sokkal felszabadultabban és boldogabban játszott. Nem értettem a focihoz de azért mellette már kiedződtem annyira hogy ezeket észrevegyem. Főleg hogy mikor játszik úgy hogy megfeleljen és mikor úgy hogy élvezi is a játékot. A felszabadultabb játék meg is hozta az eredményét ami a második félidő végére 3-3-at jelentett. Azt hittem a meccsnek vége is de plusz 2x15 percet játszottak ezzel 120 percre növelve a játékidőt. Azt mondta Al hogy erre azért van szükség mert ez a legjobb 8-ba való bekerülésre megy és csak egy győztes lehet. A hosszabbításban sem született gól ezért a meccset 11-esekkel döntötték el. Mind 2 csapat kiválasztotta az általa 5 leggólbiztosabbnak vélt játékosát ezzel szerinte növelve az előnyét. A vendégek kezdték a lövést ezért a mi kapusunk állt a vonalon. Mindenki izgatott volt a lelátón szintúgy ahogyan a játszótéren. Az első Kispesti rúgó játékos berúgta a labdát (1-0). Ezután a mi játékosunk egyenlített (1-1) és ez így tartott egészen míg az állás 3-2 nem lett. A hazai csapat játékosán volt az egész stadion szeme amikor ő az izgatottság miatt a labdát a felső kapufának lőtte. (3-2) Ezután a Kispestiek örömködve álltak újra a labda mögé és biztosították a saját bejutásukat még egy hálóba érkező labdával. (4-2). Ezután jött Beka aki a labdát biztosan a bal alsó sarokba gurította (4-3). Az utolsó vendég játékos állt a labda mögött aki miután rárúgta meglepődve vette észre hogy a labda az MTK kapusának(Eszti) kezében kötött ki a jól lelesett labda után vetődött. (4-3) Ezután a 4. haza 11-es gól is megszületett. Mind két csapat kiválasztott egy-egy játékost aki a 2 csapatkapitány lett. A csapatok sorsa rajtuk állt. A Kispesti csapatkapitány kezdte a lövést amit a Eszti magabiztosan hárított. Tökéletes védés után tökéletes lezárás jött és Beka újra a hálóba talált a labdával. Az egész MTK szurkolótábor a lelátón ujjongott és a lányok a pályán egymást ölelve ünnepeltek. Én pedig majd kicsattantam büszkeségemben.

My life with you //Befejezett//Where stories live. Discover now