reggel nyolc óra lehetett, a levegő még hűvös volt. szétcsípte a két férfi arcát, akik tétlenül álltak jimin kapuja mögött. gondolataik megállíthatatlanok voltak, kívülről nézve úgy tűnt, mintha síri csendben állnának odakint, viszont jobbról balra cikázó eszmecseréjükkel mindent letisztázták maguk között. az idősebben mérhetetlen sok keserűség lakozott. tudta, hogy kihasználták őt. tudta, hogy csak ennyire kellett és most talán soha többé nem lesz olyan kapcsolata a modellel, mint eddig volt. bánta a tetteit, mindennél jobban. de annyira szerette taehyungot, nem tudta volna megállni, hogy ne adja oda mindenét. újra és újra lejátszódtak benne a tegnapi események. ahogy taehyung megérkezik és erőszakosan tapad ajkaira, egy szó nélkül. ahogy fellöki az asztalra, onnan a kanapéra, a hálóba, az ágyba és mindenütt azt tett vele, amit csak szeretett volna.
taehyung más volt, ő semmit nem bánt. mióta jungkook kisétált az életéből, bármi magyarázat nélkül, ez volt az első alkalom, hogy valami elterelte kicsit a figyelmét. magára tudott fókuszálni, jiminre tudott fókuszálni. ez hálássá tette, mert tudta, hogy mostantól lesz valaki aki lefoglalja éjszakánként, mégha nappal másra sem tud gondolni, csak a barna szerelmére.
- nem bánunk meg semmit, igaz? - taehyung gyengéden emelte meg a szőke arcát állkapcsánál fogva, nagyujjával végigsimítva rózsaszín, telt ajkain. jimin bólintott egyetértés képpen és apró puszit nyomott a másik kezére. mindketten elmosolyodtak, de csak jiminé volt teljesen őszinte. bármikor ismét a nyakába borult volna. őt nem érdekelte, csak érezhesse taehyungot. nem kívánt semmi mást, csak hogy úgy szeresse őt mint jungkookot.
kapkodva fordította vissza őt maga felé, mielőtt taehyung elhagyta volna az udvart. tarkójánál belekapaszkodva lehúzta az ő szintjére. ott viszont megállt. mindkettő felgyorsult lélegzettel meredt a másik szemeibe. jimintől ez egy szokatlan lépés volt, ő soha nem mert kezdeményezni, mindig csak hagyta a másiknak, hogy tegye amit akar. taehyung nem hezitált tovább, ajkaira tapadt, derekánál fogva közelebb rántva magához.
fél óra múlva jimin ismét magára maradt. nehezére esett minden, így inkább csak ledőlt a párnái közé, melyek taehyung illatával voltak megtelve, pont úgy, mint ő maga.
kookie hívást szeretne kezdeményezni veled
elfogadás elutasítás
taehyung értetlenül meredt a telefonra, amelyik nála maradt a reggel folyamán. hiszen jungkook miért jimint hívná?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
liked by sunshine.hobi, agust_d and 928 more
jungkookie97 itthideg van:(
View all (28) comments
worldwide.handsome itt nincs, szóval igazán hazajöhetnél liked by sunshine.hobi | sunshine.hobi igazán egyetértek
agust_d remélem szétfagy a kis husis feneked
taesbaeameddig taehyung nem, addig mi sem fogunk megbocsájtani | jungkookie97 semmit nem tudtok arról, hogy mi történt köztünk
_________
bocsánat, hogy csak így bepofátlankodok a rész végére, esküszöm nem lesz szokásom.
először is, már eljutottunk egy ideig a sztorival, szóval szeretném megkérdezni, hogy érdemes-e folytatnom vagy lassan zárjam le? kinek, hogy tetszik az egész? nagyon szívesen fogadnék pár építő kritikát, ez az első ilyen formátumú sztorim és nem tudom jól csinálom-e.
tudom, hogy ez nem lett egy erős rész, majd még próbálkozom az átírásával.
a másik dolog ami miatt itt vagyok az az, hogy, hát szép nem szép, de hírdessem magam.
kikerült egy stray kids fanficem, csupán öt részes lesz, mire ez kikerül már egy kint is lesz belőle.
lessetek bele, szerintem elég érdekes lett a koncempciója. rövid de velős.
