✔️ Celeb szerelem /Orbán Olivér & Kempf Zozo ff./ ✔️

21. rész

1 hét múlva
L: Most akkor zenét választunk!
I: Nem ér rá holnap?
L: Nem! Jövőhéten verseny és azt mondtad h mindenképpen indulsz.
I: Igaz. Szóval akkor milyen legyen? Lassú vagy gyors?
L: Lassú kéne most... -majd megnézte a lejátszási listáját- Á, ez tökeletes! Ed Sheeran Perfect
I: Neee! Nem lehet! Nem fog menni! -tiltakoztam
H miért ne menne? Ez a zene teljes mértékben Olivérre emlékeztet.  Vele meg már amióta nem együtt lakunk nem beszélünk. És ez nagyon fáj. Senkinek sem beszélek ezekről az érzésekről, csak látják h valami nem oké...
L: De ez lesz! Ez illik a koreohoz is amit kitaláltam.
I: Oké!
L: Akkor ezennel vége is az edzésnek! Holnap találkozunk!
I: Szuper! Szia! -mosolyogtam
Gyorsan átöltöztem aztán indultam is a WestEndbe. Zoé ott vár és vásárolunk kicsit.
Mikor odaértem a nyakamba ugorva köszöntött.
Z: Szijaaaa!
I: Szió!
Z: Minden rendben?
I: Igen, vagyis nem igazán. Majd mesélek csak együnk fagyit!
Z: Rendben -nevetett
A meki felé vettük az irányt. Imádjuk a fagyijukat. Miközben mentünk szembe jött velünk egy ismerős arc.
I: Zozoooooooo! -öleltem meg közben majdnem eldőltünk
Zo: Sziaaa Bella!
I: Ő itt Zoé, Zoé ő Zozo!
Z: Tudom jól! -fagyott le- Úristen!
Zo: Örülök h megismertelek!
Z: Hát még én! -eszmélt fel barátnőm
I: H h itt vagy?
Zo: Egy haverommal fent találkozunk a mozinál. Ti?
I: Vásárolgatunk de előtte fagyizunk egyet! -mosolyogtam
Zo: Nincs kedvetek jönni?
Z: Most nincs, majd máskor. Majdnem 5 hónapig a tiéd volt Bella, úgyh mostmár én jövök!
I: Hallottad a főnökasszonyt!
Zo: Értem! -kacagott- Na akkor majd máskor! Na de mennem kell! Majd beszélünk! Hali! -ölelt meg minket aztán távozott tőlünk
Z: Élőbe még jobb pali! -nevetett
I: Na az biztos!
Kikértük a fagyikat aztán leültünk.
Z: Akkor elmondod mi a baj?
I: Azt hiszem... hát huh, valójában Olivér. Amióta itthon vagyok nem keres, nem ír, nem hív...
Z: Te szerelmes vagy belé.
I: Neeem, dehogyis! -tagadtam
Z: Mik történtek abban az 1 hétben?
I: Hát, már Dominikán mikor kiestem már ott kezdődött. Megfogta a kezemet, majdnem megcsókolt, aztán megcsókolt... már rengetegszer.
Z: És akkor együtt vagytok?
I: Nem, tudod... exem óta -ki nem mondom a nevét- senkivel nem merek összejönni, épp ezért. És hát látod, nem csaltak az érzéseim...
Z: Sajnálom! De te szerelmes vagy!
I: Igen! -ettem meg utolsó kanál fagyimat
Z: Ahj szivem, úgy sajnálom.
I: Nem kell! Van ilyen -fake smile- Na de gyere menjünk vásárolni!
Kb 5 óra volt mire elindultunk haza. Úgy döntöttünk h Zoé nálunk alszik és elkísér edzésre reggel. Nekiláttunk a vacsinak is.
Z: Szóval nem beszéltetek azóta?
I: Nem... és ez szarul esik.
Z: Miért nem írsz rá te?
I: Ha ő nem keres akkor valószínű nem kiváncsi rám.
Z: Versenyre elhívod?
I: Ha addigra keresni fog, igen! Zozot el szeretném hívni meg Dorkát is. Nekik már megígértem. 
Z: Oksi! Értem! Zene már van?
I: Van... -mondtam unottan
Z: Perfect?
I: Honnan tudtad?
Z: Néztem az adásokat és ismerlek! Fogadjunk h azért nem örülsz mert ő jut eszedbe róla.
I: Igen! Pontosan!

1 hét múlva
Ma van a verseny, 2 óra múlva kezdődik. Olivér még mindig nem írt és semmi érdeklődést nem mutatott. Mára ez teljesen kijött rajtam. Mindjárt megyek a pályára még egyszer-kétszer ismételni a koreográfiát. Zozo, Dorka és Zoé is itt van. Patrikék csak a versenyre jönnek.
L: Na fújj kettőt és mehet! -elindította a zenét.
Beálltam  kezdőbe. Kizártam mindent, vagyis csak majdnem mindent! A zenét, ezáltal Olivért sem tudtam elengedni. Ó egek.
Dupla axel... elestem. Felálltam, tovább... pörgés, elszédültem, elestem, felpattantam. Amikor már azt hittem h összeszedtem magamat akkor is elestem mire Linda megállította a zenét és bekiabált a pályára.
L: Mi a baj?
I: Nem megy! Nem tudok idekoncentrálni! Nem jó a zene! Vagy nem tudom! Velem van baj!
Z: Zárdd ki Olivért és csináldd úgy mintha csak a zenét ismernéd!
I: De Zoé ez nem olyan könnyű!
Zo: De a versenyen nagyon jól kell menj és ott kénytelen leszel kizárni!
I: Tudom! Na, újra! -ránéztem a többiekre de Zozo hirtelen eltűnt. A kijárat felé néztem és ott telefonált. Megráztam a fejemet és elkezdtem a koreot. Mostmár csak egyszer estem el. Ez egész jó nem?
L: Jó! Jó lesz! Bajnok vagy! -majd elment.
Kiültem a nézőtérre és levettem korcsolyámat, könnyekkel küszködve kerestem utcai cipőm.
Do: Ne sírj! Ne törődj vele! Hülye!
I: De ha egyszer szeretem?
Zo: Tudjuk, nem könnyű és még a zene is hozzá köt.
I: Igen!
Z: Ne aggódj! Lehet csak dolga volt!
I: Két héten keresztül? És még egy másodperce se volt írni? Kétlem!
Kimentem a csarnokból, elmentem a ruhámért aztán imdultam is a verseny helyszínére. Az öltöző előtt vártak a  hozzátartozóim.   
I: Soha nem izgultam még ennyire!
Z: Naaa, ügyes leszel!
I: Remélem! Zozo hol van?
Do: El kellett intéznie valamit!
I: Oké! -mosolyogtam aztán indultam is a jégre.
Kövi versenyző én leszek...
Úristen most jövök én. Kinéztem Lindára, jelet adtam aztán elkezdtem a koreográfiát...
Sikeresen megcsináltam, nem estem el csak majdnem de azt visszahoztam egy nem beépített elemmel. Meghajolás, bedobált cuccok összeszedése.
Természetesen megkaptam a naaagy plüssmacit amit Zozo ígért. Ezért ránéztem és csak nevettünk. Mikor mentem ki, mellém dobtak egy kék rózsát. Ezen megakadt a szemem. Felvettem aztán felnéztem ki dobta be. Ilyet még nem kaptam sosem.
Mikor megláttam a személyt, elállt a lélegzetem. Olivér volt az!
Nem tudom h került ide, Nem tudom h most örüljek vagy haragudjak rá. Kiléptem a gumiszőnyegre.
I: H kerülsz ide?
O: Hibát követtem el! -közelebb hajolt majd megcsókolt. (~remélem el tudjátok képzelni~) Itt mindenki előtt. Ez az érzés... huh hirtelen jött, de jól esett.

Kövi részben folytatás....