Haza futás

🦋4🦋

Reggel a fodrásznál kezdtem. Hajam most már csak vállam fölé ért egy picivel. Tetszett az új hajam más volt de mégis én. A fodrász után Domihoz siettem, hogy vegyünk három mezt a meccsre. Éppen a PSG boltjában nézelődtünk. Apa szereti a focit gondoltam innen viszek neki ajándékot. Neki már kiválasztottam és magamnak is egy Neymaros mezt hiszen alá szeretném vele dedikáltatni. Éppen fizetni akartam menni amikor Sarah elkapott.

- Mbappés mezt kéne felvenned.- szólal meg végül.

- De alá kell firkantania nekem. Apának meg szeretném ha mindenki alá dedikálná.- fogom magamhoz a két felsőt.

- Oké, de akkor is vegyél egy olyat legyen rajtad az a másikat pedig vidd magaddal. Jól esne neki.-fogja meg a vállamat. Igaza volt. Hallgattam barátnőmre és megfogtam a fiú nevével ellátott mezt is. Szeretnék adni neki egy esélyt hiszen rendes kedves fiú. Az üzletből kiérve Saraht visszavittem a szállásra én pedig lementem a Szajna partjára. Ültem kezemben a Tomtól kapott karkötővel. Talán ha a folyóba dobom könnyebb lesz tovább lépni, de egyszerűen nehéz.

- Fanni.- hallom meg magam mögül Haz hangját.

- Haz, hogy találtál meg.-törlök le egy kósza könnycseppet az arcomról.

- Tudod van az az alkalmazás a telefonunkon, hogy barátok.- kezd el nevetni.- Na, de mi a baj?- ül le mellém.

- Semmi.- próbálom eldugni a karkötőt.

- Ha szeretnéd eldobni az a te dolgod, de nem lesz könnyebb.- karolja át a vállamat.

- Tudom, de annyira fáj és még mindig szeretem.- kezdek el zokogni. 

Dominika szemszöge...

Haz már félórája elment a Fanni után. Elfogunk késni a meccsről és még el is kell készülnie hiszen fényképek fognak róla készülni nem nézhet ki akárhogy. Már vagy húsz perce fel alá járkáltam amikor megjelentek. 

- Mi tartott ennyi ideig?- nézek a két jó madárra.

- Beszélgettünk.- szólal meg Fanni.

- Okés most nyomás készülni nem sokára jelenésed van.-kezdem el a fürdő felé lökdösni.

Haz hátulról átölel. Jól eső érzés fogott el.

- Mit szeretnél?- fordulok vele szembe.

- Hát tudod Tom is jön a meccsre.- vakarja meg a tarkóját.

- Semmi baj. Nekem nincs bajom Tommal ami a Fannival köztük történt az csak rájuk tartozik. Tom nekem is a barátom.- mosolygok rá szerelmemre és csókolom meg.

-Szeretlek.- szólal meg.

- Én is téged.- ölelem meg.

Fanni szemszöge....

Éppen az öltöző előtt állok és várom Mbappét. Már vagy húsz perce vártam rá gondoltam magamba nem jön. Éppen indultam volna vissza amikor Tom elkapott.

- Kérlek csak egy percet adj.- néz bele a szemembe.

- Rendben.- sóhajtok egyet.

- Szeretlek még mindig mert hazudnák ha azt mondanám nem vagy azt, hogy kevésbé.- csak feltartom a kezem, hogy ne folytassa.

- Én is szeretlek, de a fájdalom amit okoztál sokkal nagyobb bennem jelen pillanatban és nem tudom, hogy tudnám e veled más gyerekét nevelni aki nem az enyém hiszen még én sem nőttem fel teljesen fiatal vagyok és még annyi minden vár rám és egyszer szeretnék saját családot, de még nem most és félre ne érts engem nem az bántott meg, hogy előttem voltál mással hiszen tudtam róla hanem az, hogy már régen tudtál a gyerekről, de nem szóltál.- nézek oldalra.

- Azért nem szóltam mert nem gondolom úgy a mai, hogy az a gyerek az enyém.- szólal meg.

- Akkor kié?- kezdek el nevetni.

- Nem tudom, de amint megszületik csináltatni fogok egy tesztet és ameddig ez nem történik meg küzdeni fogok érted mert szeretlek.- közeledik felém.

- És ha én nem akarom, hogy küzdj értem?- nézek rá, de viszont nem válaszolt. A Tommal folytatott beszélgetésem után elfoglaltam a helyemet és nézni kezdtem a meccset. Mbappé rúgott egy fantasztikus gólt majd őt Neymar követte. A meccs végénél Mbappé oda szaladt hozzám és bepótolta azt ami elmaradt megcsókolt. Jól csókolt, de mégsem olyan volt mint Tomé, de megadom az esélyt egy új dolognak nem élhetek a múltban.