Haza futás

🦋5🦋

A csókunkat a levegőhiány zavarta meg és az éljenző emberek hangja.

- Fanni lennél a barátnőm?- néz rám mosolyogva a fiú

- Igen.- majd megölelem.....

Egy hónappal később.....

Anyáéknál vagyok és várom a Christől kapott meglepetést és, hogy mi történt azóta? Mbappé és én jól megvagyunk következő hónapban meglátogat hiszen a Franciaországi utam óta nem láttam. Sokan nem örülnek a vele való kapcsolatomnak. Rajongók és barátok, család egyaránt szerintük nem vele kéne lennem. Én viszont jól érzem magam vele és az életem ezen szakaszába senki nem szólhat bele. Gondolat menetemet kopogás zavarta meg. A meglepetésem megérkezett. Az ajtóhoz sietek viszont amikor kinyitom nem a meglepetésem az.

- Ooo Chris, Sarah ti vagytok azok sziasztok.- engedem be őket.

- Azért örömödben táncot ne járj.- kezd el nevetni a férfi. A csengő ismét megszólalt. Sebes léptekkel rohantam az ajtó felé. Mikor megláttam kik állnak mögötte visongva a nyakukba ugrottam vagy is inkább Chris H. nyakába.

- Sziasztok annyira hiányoztatok.- ölelek meg mindenkit. A gyerekek egyszerre támadtak le. Imádom őket hiszen ők a második családom. A kanapéra leülve beszélgetésbe kezdtünk.

- Mizu?- teszem fel a kérdést.

- Nem láttál két hónapja prücsök és annyit kérdezel mizu?- kezd el nevetni- De amúgy minden rendben még mindig nehéz hozzá szokni, hogy két nagyobbik lányom nincs ott.-

- Hát még nekem mennyire fura volt az a három hónap, de majd beosztjuk mikor hol lesz.- kezd el anya majd utána mindenki nevetni. Dominikáék ebben a pillanatban érkeztek meg.

- Én vagyok a naptára velem kell egyeztetni amúgy sziasztok.- ölel meg mindenkit. Beszélgettünk viszont a téma más fele terelődött.

- Hogy jött neked ez a focista gyerek?- érdeklődik Chris H..

- Ezt, hogy érted?- nézek rá

- Nem hozzád való.- jelenti ki egyszerűen.

- Mi az, hogy nem hozzám való? Nem te vertél be egyet Tomnak?- nézek rá felháborodottan.

- De, de van abba igazság amit mond az a lány mindig úgy kavarja a szálakat ahogyan neki tetszik. Lehet tényleg nem Tomé a gyerek.- vakarja meg a tarkóját.

- Annyira örülök, hogy te is tudod ki illik hozzám. Más valaki esetleg nem tudja nálam jobban?- szólalok meg szarkasztikusan.

- Mi csak a legjobbat akarjuk neked.- szólal meg Elsa is.

- Igen én nem úgy látom. Én csak azt látom, hogy itt mindenki okosabb nálam.- kezdek el nevetni.- És itt ezt a beszélgetést lezártnak tekintem.- majd felálltam és a kulcsaimat megfogva magára hagytam őket. A budapesti lakásomig meg sem álltam. A kis birodalmamba felérve az első utam a hűtőhöz vezetett. Onnan egy üveg gint kivettem majd megcsináltam a szokásos italom. Miközben iszok csak az jár a fejembe miért csinálják ezt. Végre szépen lassan túl teszem magam rajta vagy talán még sem összezavartak teljesen a körülöttem lévő emberek. Mire gondolat menetemet befejezem csak azt veszem észre, hogy berúgtam. A telefonomat elővéve a névjegyet böngésztem. A szemem megakadt egy emberen. Addig gondolkodtam ameddig rá nem csörögtem. Felvette.

- Szia.- köszönök.

- Szia.- köszön vissza.

- Nem is tudom miért akartam veled beszélni.- szólalok meg.

- Hát ha te nem tudod én honnan tudnám?- kezd el nevetni. Az a nevetés.

- Átjössz? Úgy tudom Pesten vagy.- a vonal másik végén csönd lett.

- Igen.- majd letette. Én pedig vártam rá a kezemben az italommal részegen. Tom siess kérlek.