Seliel ❴Ninjago❵

THIRTEENTH

Mielőtt belekezdenénk az új részbe szeretnék előre szólni, hogy 16+ jelenetek fognak lezajlani, szóval csak saját felelőségre olvasd el! :)

-Úristen el sem hiszem! -vágtunk egymás szavába, miközben a mai harcot elemeztük ki szobámban.

Mindannyian lefürödtünk, így frissen ülve ágyamon rágcsáltunk, miközben a mai nap statisztikáját beszéltük meg. Hihetetlenek voltunk minden téren és ez boldogsággal melegítette fel az éveken át jégbezárt szívemet. Hisz rájöttem ebben a percben, miközben Nyat, Pixalt, Skylort és Karolinát néztem, hogy hiába a bosszúvágyamnak, hiába a mogorva, magábaforduló gyászos lánynak egy barátság mindent megtud menteni. Mosolyt csal arcodra, tudod, hogy minden féltett titkod olyan kezek között van, amik biztonságodért nyújtózkodnak. Nevetsz önfeledten, hasad fogod, szinte előkúszik gyermekded éned, melyet a felnőtté válás óta, mélyen taszítol lelkedbe. Szebb, s értékesebb, mint egy szerelem. A verseny barátokat adott nekem.

Mosolyogva hallgattam, amint Karolina ugyan köhécselve, de akkor is vitába szállt a víz elemi mesterével. Pixal pedig nézve őket hol az egyiknek, hol pedig a másiknak adott igazat.

-Min vigyorogsz? -bökött oldalba Skylor, ami némi ijedtséget okozott, hisz nem vártam ujjbegyére.

-Semmin! -túrtam frissen mosott hajam fülem mögé zavaromban.

-Régen láttam a gödröcskéidet! Sőt, ilyen mosolyt még egyszer se villantottál nekem. -nyomott egy baráti puszit arcomra.

-Nem találtam az okot arra, hogy bárkinek is megejtsem ezt! -mutattam görbére húzott ajkamra.

-Pedig Cole elég nagy hatással van rád! -lökte meg felkarjával az enyémet, amolyan ,,tudok én mindent" vigyorral.

-Felfoghatatlan számomra is, hogy ti nagyobb boldogságot okoztok nekem, mintsem Ő... -mondtam ki gondolatom, amit már napok óta tartogatok.

-Ez azért van drága barátnőm, mert nem ismeritek egymást. Semmit nem tudtok a másikról, ezáltal nincs meg a közös téma. Ettől függetlenül én azt mondom, hogy beszélj vele! -amint kimondta az ajtó kicsapódott ahhol a fiúk zakatoltak be nagy döbbenettel arcukon.

-De menő már! -fordult körbe Jay szobámban, majd amint észre vett minket egyenest beugrott az ágyba. Nagy reccsenéssel ért "földet".

-Eszednél vagy? -vágta nyakon Nya, amire felnevettünk. Még Karolina is, pedig a zavartság, s a kívülálló érzet egyre jobban mutatkozott meg pirospozsgás arcán. Főleg miután a többiek is közénk jöttek.

-Ezt most mé' kellett? -simogatta azt a helyet fején hol a tasli érte.

-Mert mitcsinálsz az ággyal ha eltörik? -okította a fekete hajú lány barátját, ki csak halkan kuncogni kezdett.

-Majd levetem a pólóm és szexin megjavítom! -húzogatta le-fel szemöldökét barátnőjének, ki csak szemet forgatva oltotta le.

-Javítod te persze! Az agyadat javísd meg inkább! -gúnyolta ki, amire Jay egyből elhallgatott, s szomorú, mégis idegességtől felpezsdített vérrel dőlt hanyat. Tudtam, hogy elmennek innen, ennek veszekedés lesz a vége.

-Gratulálok! Ennél jobban nem tudtátok volna elszúrni? -vágott szemrehányást Cole. Feszültnek tűnt, mivel ő a falnak dőlve figyelt minket. Ugyan nem néztem rá, de tudtam, hogy tekintete visszatér a hátamra. Éreztem.

S talán igazat kell adnom Skylornak. Ugyan a tűz már parázslott köztünk mégis az ismeretlenségünk okozta az esőt, mely eloltotta a lángot. Hisz mit tudtam róla azon kívül, hogy a föld elemi mestere? Vagy, hogy holló fekete haja és mogyoróbarna szemei vannak? Esetleg, hogy mennyire szeret enni, mégis testét egy szentélynek tartja, ezért megfosztotta magától az ételt, hogy vigyázzon vonásaira? Vagy említsem a mogorva ráncait, melyet csak azért vesz fel nap-mint nap, hogy ne mutassa ki az érzéseit? Ne éreztesse mással gyengeségét? És ne használják ki azért, amiért akkora szíve van, hogy az irigylésre méltó? De azt is megemlíthetem, hogy a világon a legjobb hallgatóság, még ha nem tud a dologhoz mit szólni... Egyszerűen ott ül, hallgatja a hangod, emészgeti szavaid, miközben magából árasztja a pozitivitást, a békét, lelked nyugodtságát.