Star Wars Oneshot's

Sabine Wren&Ezra Bridger

Visszaemlékezés:
-Szóval...mégis honnan jöttél?-kérdezte meg Ezra már nem is tudom hanyadszorra.
-Nem akarok beszélni róla-válaszoltam hidegen.
(Visszaemlékezés vége.)

Már két éve egyedül voltam amikor Hera rám talált. Ha akkor nem térítették volna észhez talán még mindig egy bűnszervezetnek dolgoznék. Hera megértette min megyek keresztül. Igazából csak neki mondtam el... Mostmár ők alkotják a családomat. Hera mindegyikük anyja. Kanan az apafiguránk. Chopper a két keréken guruló szerelő és szóviccgép.
Zeb mindenki testőre. Ezra pedig...
Nos nem igazán vagyok biztos benne, hogy tudom mit érzek iránta. Régebben nagyon nyomult rám, de akkor még csak kölyök volt. Senki se vette komolyan. Talán még én se.
-Bejöhetek?-kérdezte a kabin ajtóból Ezra.
-Persze-válaszoltam fel se nézve a festményemből.
-Jól vagy? Mármint ne vedd sértésnek, de kimentél a vonalból. Ilyen még nem történt veled. Minden rendben?-kérdezte aggódó hangon.
- I-igen. Jól vagyok.-próbáltam elrejteni előle a gondolataimat. Ha most megtudja, hogy mi járt a fejemben nekem végem...
-Érzem, hogy valami nyomasztja a lelkedet. Nekem elmondthatod mi az.
-Nem akarok beszélni róla-mondtam miközben a könnyeimmel küszködtem. Mégis, hogyan mondjam el neki az igazat, ha még a családom is elutasított. Ő miért bánna velem máshogy?
-Rendben, akkor először beszélek én aztán majd te így lényegében kvittek leszünk-mondta majd nyugtatóan átölelt. Bevallom jólesett az ölelése.
Már rég nem ölelt meg senki. A könnyeim átáztatták a felsőjét, de ez most egyikünkekt sem érdekelt. Kellett egy biztos pont, hogy le tudjak nyugodni. Ez a pont pedig Ezra volt.
-Semmi baj. Itt vagyok.-mondta határozottan.
-Tudom-szipogtam. Szavak nélkül is megértettük egymást. Mindketten tudjuk mekkora teher tud lenni a család. Őt a családja hiánya terheli... Engem pedig a családom bizalmatlansága...
-Tudod régebben azt kívántam bárcsak ne történt volna ez a családommal-mondta a távolba nézve.
-És most?-kérdeztem picit már lenyugodva.
-Lehet, hogy szép életem lett volna, de akkor soha sem ismertelek volna meg téged és nem tudtam volna meg mit jelent szerelmesnek lenni...-nézett mélyen a szemeimbe.
Habozás nélkül válaszoltam.
-Tudom...
-Gondolom ez egyirányú, úgyhogy megyek és....
Nem tudta befejezni, mert megcsókoltam. Mit mondhatnék nem vagyok a szavak embere. Viszont Ezra szavak nélkül is megért engem. Neki nem kell magyarázkodnom.
-Ez váratlan volt!-mondta Ezra.
-Csönd!Ne roncsd el a pillanatot!-szóltam rá nevetve.
-Igazad van!-mondta majd letámadta az ajkaimat. Átkaroltam a nyakát, nehogy kicsússzon a lábam alatt a talaj. Erre ő vette a lapot és szorosan magához húzott. Levegőhiány miatt váltunk szét.
-Soha nem veszítjük el egymást ugye?-kérdeztem komolyan.
-Bízok benned Sabine! Ha valaha eltünnék te biztos megtalálnál!-mondta teljesen őszintén. Majd átkarolt és kikísért a hajóról. Kint már látszódtak a csillagok az égbolton.
-Ugye milyen gyönyörű?-kérdeztem Ezrától.
-Nálad nem szebb!
Csókolt meg Ezra újra. Érzékien mégis vadul csókolt. Ez lehetett az a pillanat, amikor két elveszettnek hitt lélek megtalálta a társát.