Gyönyörű sorscsapás ᵐⁱⁿˢᵘⁿᵍ [✓]

»30. rész«

Miután megettük a fagyit, elmosogattam magunk után, majd ismét felmentünk a szobámba. Minho kijelentette, hogy elmegy lezuhanyozni, így én kénytelen voltam várni rá.

Először az ágyban ülve vártam, majd sóhajtva feküdtem el, miközben folyamatosan az ajtót figyeltem, és vártam, hogy belépjen a szobába. Várakozás közben viszont a szemeim egyre jobban kezdtek el csukódni, végül nem sokkal rá, akaratlanul, de elaludtam.

-Jisung. - ébredtem fel Minhora, aki folyamatosan bökdöste a karomat.

-Mi az? - kérdeztem álmosan, csukott szemekkel.

-Keresztbe fekszel az ágyon. Így nem tudok lefeküdni, szóval légyszíves helyezkedj el normálisan.

-Jó. - morogtam, de nem mozdultam meg.

-Sungie...

-Hm? - kérdeztem félálomban.

A következő pillanatban, viszont kipattantak a szemeim. A takarót, amin feküdtem, Minho elkezdte húzni, így én is mentem arrébb, ahogyan a takaró.

-Ha lehúzol az ágyról, akkor többet nem alszok veled. - közöltem.

-Jelen pillanatban én nem alszok veled. - morogta.

-Mennyi bajod van. - mondtam mosolyogva, majd bemásztam belülre, miközben kitéptem a kezéből a takarómat.

-Örülj neki, hogy lehúztalak. Először más tervem volt. - közölte, majd lekapcsolta a lámpát és befeküdt most már sikeresen mellém.

-Micsoda? - kérdeztem.

-Ez számodra örök rejtély marad. - közölte, amint magára húzta a takarót. - Mikor szoktál kelni?

-Hatkor. - válaszoltam.

-Én is. Akkor nem fog váratlan időben szólni az ébresztőd. Vagy... Be se állítottad még, mi? - kérdezte.

-Állíts te. - mondtam, majd a fal felé fordultam.

-Ne aludj már. Nyolc múlott csak. - közölte.

-Most mit csináljak? Ez a nap kitett nekem egy hetet. - közöltem, miközben visszafordultam felé.

-Tényleg tartalmas volt a nap. - közölte, majd kezét a derekamra tette.

-Na, ugye. - mondtam, miközben behunytam szemeimet.

Próbáltam aludni, viszont nem ment. Minho időközben megszabadult a takarójától, majd megragadta az enyémet, így osztozkodnom kellett vele.

Nem törődtem vele. Nem érdekelt mit csinál, én csak aludni akartam, de nem tudtam miatta, ugyanis folyamatosan a pólóm szegélyét piszkálta, ami miatt lassan kinyitottam szemeimet.

-Sokáig piszkálsz még? - kérdeztem.

-Lehet. - válaszolt.

-Melletted aludni se lehet. - morogtam.

-Nem vagyok álmos. Nem tudok mit tenni. - közölte.

-Dehogynem. Hagyhatsz aludni. - morogtam.

Minho egyre közelebb mászott hozzám, miközben kezét végig simított a hátamon.

-Látom nincs a szótáradban az, hogy hagyj. - mondtam egy halvány mosollyal.

-De benne van. De tőled nem ismerem. - nevetett fel.

-Hát ez szomorú.

-Szerintem is. - mondta, majd hirtelen megéreztem ajkait az enyémeken.

Minho lassú csókba hívott, amit én egyből viszonoztam, majd megéreztem, ahogyan egyre feljebb csúszik a pólóm. Hirtelen kezem Minho kezén kötött ki, így megakadályoztam azt, hogy tovább vigye az anyagot.

-Minho. - szólítottam meg, amint elváltam tőle. - Nem szeretnék csinálni semmit, csak aludni. Fogtad? - kérdeztem.

-Fogtam, ne aggódj.

-Helyes. - morogtam, majd hátat fordítottam neki.

Minho egyik kezét viszont újra a derekamra helyezte, majd mikor már szinte ölelt, megszólalt.

-Jó éjt, Sungiem. - mondta halkan.

-Jó éjt. - mondtam mosolyogva, majd ismét lehunytam szemeimet, amiket legközelebb már csak reggel nyitottam ki.

Az álmaimból Minho telefonja riasztott fel. Olyan volt számomra, mintha pár perc lett volna az éjszaka, így sóhajtva kezdtem lökdösni Minhot, akinek keze mintha szorosabban tartott volna magánál, mint mikor elaludtam.

-Kelek már, kelek már. - ismételgette, de nem mozdult.

-Nem hiszem el. - morogtam, majd feltápászkodtam és áthajoltam a fiún kinyomni az ébresztőt.

Sóhajtva feküdtem vissza az ágyba, majd Minho felé fordultam, aki már vissza is aludt. Egy darabig néztem, ahogyan alszik, majd szólítgatni kezdtem.

-Kelek már. - mondta ismét.

-Már mondtad párszor. - mosolyodtam el.

-Hogy aludtál? - kérdezte a reggeli, rekedtes hangján, miközben kinyitotta a szemeit.

-Egész jól. Örülök, hogy tényleg velem aludtál, és nem csak egy... - kezdtem el, majd egyből közbevágott.

-Ezt bóknak fogom venni. Mindig azt mondod, hogy olyan, mintha álmodnál. Szóval számodra én vagyok az álomfiú. Igaz? - kérdezte.

-Nem volt nagy kijelentés ez? - kérdeztem mosolyogva.

-Nem hiszem. - mosolyodott el ő is.

Minho lassan felült az ágyban, majd az összekócolt hajába túrt és próbálta kicsit helyrehozni.

-Menj, készülj el. Majd megyek utánad. - közöltem, majd kimászott az ágyból.

Egy hatalmasat nyújtózott, majd megfogta a táskáját és kiment a szobámból.

Megtudnám szokni az ilyen estéket, ahogyan a reggeleket is.

Egy darabig csak feküdtem az ágyban, majd lassan kikeltem én is. A szekrényhez lépve kiválasztottam a mai ruháimat, majd vártam, hogy Minho visszatérjen.

Együtt megyünk iskolába is...

Van egy olyan érzésem, hogy nem fog sokáig titokban maradni az osztály előtt a kapcsolatunk.