𝓑𝓮 𝓶𝓲𝓷𝓮! /𝓔𝓻𝓮𝓻𝓲/ ~𝓑𝓮𝓯𝓮𝓳𝓮𝔃𝓮𝓽𝓽 ~

13

Levi szemszöge:

Késik.
Nem mintha olyan régóta várnék rá, hiszen csak öt perccel múlt el a megbeszélt idő, de ő soha nem késik. Soha. Sőt mindíg előbb érkezik.
Furcsállom egy kicsit, de azért még várok. Tíz perc.
Jó mostmár aggódom.
Vagy történt vele valami útközben vagy valami miatt el sem indult.
Így elindultam a házuk felé hátha találkozok vele, de ahogy egyre közelebb értem a házához úgy éreztem magam egyre feszültebbnek.
Egy nagy fehér autó állt a házuk előtt ami elég drágának tűnt.
Ezen meglepődtem, hiszen nekik csak egy kopott kis zöld autójuk van, amit most nem is láttam.
Talán újat vettek volna? Bár nem valószínű, mert pont a rossz anyagi helyzetük miatt kezdett el dolgozni. Vagy valami vendég lehet náluk?
Dehát csak szólt volna nekem Eren ha nem tud eljönni. Nem olyannak ismertem meg mint aki csak úgy elfelejt egy találkozót szóval úgy voltam vele, hogy ez szóba sem jöhet.
Már éppen nagy mérgesen mentem volna haza, hogy aztán majd jól elszidjam magamban mindennek Erent, hogy így felültetett, amikor ordítást hallottam a házból
Hezitálás nélkül rohantam a bejárati ajtó felé, de amit bent láttam az teljesen lesokkolt.
Eren a földön feküdt látszólag eszméletlenül,tele sebekkel egy férfi pedig felette állt és rúgdosta.
Ekkor meghallottam, hogy nyílik mögöttem a bejárati ajtó, és mikor hátra néztem Eren anyja nézni tt vissza rám. Mikor meglátta, hogy mi történik olyan hirtelen sápadt le, hogy azt hittem elájul.
Én gyorsan vissza fordultam az Erent rúgdosó férfi felé, majd az első kezem ügyébe kerülő tárgyat, ami egy váza volt a fejéhez vágtam, amitől megszédült, így könnyen a földre tepertem. Miközben én a férfival dulakodtam Eren anyja hívta a rendőrséget és a mentőket.

Nem kellett sok idő, hogy kiérjenek, a férfit bilincsben vitték ki a házból.

Most, hogy végre oda tudtam menni Erenhez..

Reszkető lábakkal tettem meg azt a pár lépés távolságot ami elválasztott engem és a földön fekvő szerelmem aki mellett az anyja térdelt zokogva.
Letérdeltem mellé majd gyengéden átkaroltam a nőt, aki készségesen bújt el ölelésemben.

-Miért Levi? Miért kellett mindent tönkre tennie? Már sokkal jobban volt! Mi lesz így vele? Megint bántani fogja magát! - sírt fel keservesen.

-sss semmi baj, mostmár rendben lesz! Én meg fogom védeni mindentől,ha kell akár saját magától is. Csak nyugodjon meg. Erennek szügsége lesz magára miután felkel- simogattam megnyugtatóan hátát.

Nem sokára a mentők is kiértek, majd miután Erent felfektették a hordágyra felénk fordulva megkérdezték, hogy ki megy velük.
Eren anyja ragaszkodott hozzá,hogy én kísérjem el majd ő követi a mentőt az autójukkal.

Mikor már a kórházban voltunk Erent elvitték különböző vizsgálatokra, hogy megtudják mennyire súlyosak a sérülési.
Én a váróteremben ültem és vártam, hogy Eren anyja megérkezzen, ami nem sokkal később meg is történt.
Mikor észre vett egyből felém kezdett lépkedni majd mikor elért hozzám leült mellém.

-Minden rendben? Hová vitték?

-Még nem mondtak semmit, csak elvitték megvizsgálni.

-Ohh.. Akkor ez sokáig fog tartani-hozok egy kávét, te kérsz valamit?

-Nekem is jól esne egy kávé-mondtam majd lehajtottam a fejem.

-Hé Levi-fogott vállamra- nagyon köszönöm, hogy vigyázol rá, nélküled nem lenne ennyire boldog. És remélem tudod, hogy én örülnék neki ha végre össze jönnétek.

-Honnan?

-Ugyan már én vagyok az anyja-forgatta meg szemét.

-Ohh akkor... Magát nem zavarná?

-Oh ugyan dehogy, na hozom a kávékat.

Hii🥰
Nem olvastam át szóval az esetleges hibákért sorry😄
És jelezni szeretném, hogy már nincs sok rész hátra🤭
Köszi, hogy elolvastad💞💞
~E🥰