Mélyvíz

6. Fejezet

— Áh Señorita ! De jó újra látni ! - szólalt fel Hunter jókedvűen és azon az idegeimen táncoló irritáló hangján . Ezer szó is kevés lenne elmondani , hogy mennyire ellenszenves számomra ez az ember.

Hunter szavaira Damian összehúzott szemöldökkel reagált , amit teljes mértékbe megértek. Én sem cselekedtem volna másképpen , ha egy - számomra kevésbé kedvelt ember az egyik szerettemhez így viszonyulna . Viszont Hunter szavai csengtek a fülembe.

" Főnök vagyok "

De ha igaz lenne és valóban főnök lenne , akkor az asztal másik oldalán állna . Összehúzott szemöldökkel vizslattam a férfit , akit immáron ketten néztünk . Damian ellenszenvből én pedig értetlenségből .

— Részletkérdés , mi ? - hangom a szokásostól kicsit mélyebb volt , de a szavaim jelentése befészkelte magát Damian füleibe és érdeklődve mégis ingerülten figyelte a szeme előtt lezajló eseményeket .

— Pontosan az , Señorita . - kacsintott egyet , mire szemforgatással válaszoltam . A hátamnál álló Dominic megfeszült és megvetően méregette Huntert . A szobába vágni lehetetett a feszültséget . Damian torokköszörüléssel hívta magára a figyelmet , majd miután megkapta diadalmasan kifújta a levegőt.

— Hogy kerültél ide? Mondtam , hogy elküldöm érted Floydot . - szegezte felém a kérdést , a hangsúlyából éreztem , hogy próbál nyugodt maradni , pedig legbelül fortyog a dühtől .

— Dominic elhozott . - mondtam magabiztosan , és Damian pillantása a mögöttem álló férfira vándorolt . Feszült arckifejezéssel méregette , majd elfogadóan bólintott .

— Végre valami hasznosat is csináltál , Dom ! Egy ilyen csinos lányt magaddal hozni , látszik , hogy a testvérem vagy ! - vihogott Hunter . A düh szétjárta a testem és adrenalin szabadult fel bennem .

— Akkor tanulhatnál tőle jómodort ! - jelentettem ki határozottam és idegesen . Szavaim hallatán Hunter meghökkent , úgy ahogy Damian is .

— Már miért kellene? - kérdezte az említett férfi . Szemeiben értetlenség csillogott az ördögiességet elnyomva .

— Mert pofátlan vagy Hunter , azért ! - keltem ki magamból és éreztem , ahogy eluralkodik rajtam az indulat . Elkezdtem zilálni és homályosan látni . Muszáj lenyugodnom. Nem lesz jó vége ha így folytatódik .

— Hogy mered te kis...

— Elég legyen ! Hunter kifelé ! Dominic , köszönöm , hogy elhoztad . A többit majd később megbeszéljük . Elmehettek ! - mondta Damian , majd miután a többiek elhagyták az irodát elkezdett vészesen közeledni felém . Hatalmas kezeivel végigsimított a hátamon , majd derekamnál fogva szorosan magához húzott.

— Jól vagy ? - kérdezte és némi aggodalmat véltem felfedezni a hangjába. Erőtlenül bólintottam majd próbáltam egyenletesen venni a levegőt , kisebb - nagyobb sikerrel .

— Jól leszek . - pihegtem majd erőt vettem magamon és leültem a rettentő kényelmes fotelba , ami Damian íróasztala előtt állt.

— Mi volt ez az egész ? - tette fel a kérdést , amit szinte már vártam . Tudtam , hogy nem fogja annyiban hagyni ezt az egész dolgot és ahogy mély szigorú hangján megszólalt tudtam , hogy nincs menekvés .

— Mire gondolsz?

— Honnan ismered Hunter-t ? - nézett le rám az asztal másik feléről tenyérrel arra támaszkodva , így talán még félelmetesebb . Ha ez nem elég rémisztő , akkor a szikrákat szóró gyönyörű szemei , amik most ébenfeketén csillogtak és mérhetetlenül sok düh kavarog bennük .