Egy Nyár Alatt (Timothée Chalamet)

7. Rész | Francia

Miután megismerkedtetek, Aurora is csatlakozott hozzánk. Igaz hazafele indult a munkájából, nem messze a parttól. Mindig elsétál itt. Ki ne tenné, ha lenne rá lehetősége.

-Na és milyen az élet Cremaban? Volt nyár óta nem is voltam ott. Baromira hiányzik. -kezdett beszélni Ari.

-Teljesen úgyan olyan, mint volt. A házban is kb minden úgyan az, csak átfestettetük a falakat fehérre. -vóntam meg a vállam. Miközbe mi beszéltünk, te a a földet nézted. Ilyenkor tudtatosúlt bennem, hogy nem vagyok egyedűl, így húzom az időd.

-Áh értem. Timothée most a te szobádban lakik, biza? -kérdezte kiváncsian.

-Igen. -bólíntottam, majd félre néztem, rád. -Nem akarunk bemenni a tengerbe? -kérdeztem tőled.

-Nem muszáj. Beszélgessetek csak, én addig el leszek. -vetted elő a hátizsákodból a kamerádat. Elkezdted videózni a tájat. Majd minket is. Beleköszöntünk. Miközben te videózgattál, én leöltöztem fürdőruháig, és már mehettünk is be. Hoztad magaddal a kamerát, és ott is elég sok felvétel készült. Átvettem tőled az eszközt, majd téged kezdtelek venni. Valószínüleg így még nem is voltál a saját videónaplódban. Mindig a körűlötted lévő dolgokat vagy embereket veszed. Mert nem magadat számítod fontosnak, hanem az izgalmasabb vagy érdekesebb dolgokat körűlötted. Jól belejöttünk az úszkálás/videózás dologba, de jónak is egyszer vége van. Nekem egyszer csak elég lett a lubickálásból, és kimentem napozni. Pár perc után jöttél utánam, egy picit mintha csalódott fejet vágtál vólna? De nem voltam benne bíztos. Levágódtál mellém, majd becsukva élvezted a D-vitamin áradatot.

-Aurora parle-t-elle français? -váltottál át fraciába. (~Aurora beszél franciául?~)

-Non. -válaszoltam. (~Nem~)

-Akkor jó. -mosolyodtál el pimaszúl. Nem tudtam miért kérdezted meg ez előbbit, vagy esetleg miben sántikálsz, de abban bíztos vagyok, hogy kettőnk közt szeretnéd tartani azt.
Visszafeküdtél és tovább élvezted a napsugarakat amik beborították a tested. A tenger hullámjainak halk hangját hallgattuk. Nem volt senki a parton, mert direkt elvonultúnk tőlük. A madarak csiripeltek a mögöttűnk lévő erdő fáinak ágairól. Bárcsak minden így is maradt volna. Békesség, nyugalom, boldogság. Itt még nem is tudtuk mik elé nézünk hamarosan.

Félelmetes belegondolni, hogy az ember semmit nem tud a jővőről. Sem az ővéről, sem máséról. Persze alakíthatóak a dolgok. Megtervezheted, de az nem garantált, hogy az úgy is fog történni. Ami pedig megtörtént, azt nem lehet megváltoztatni. Úgyan ez az van az idővel is. Leállítani, vagy lelassítani képtelenek vagyunk. Azt mi döntjük el, hogy ez az információ jó vagy rossz.

~~~♡~~~

Szia! Köszönöm, hogy végig olvastad a részt! Ha tetszett, kérlek jelezdd vissza, sokat jelentene nekem. :) További szép napot neked!💞