Save Me /BEFEJEZETT/

13.

Este szokásosan forgolódva vártam, hogy eltudjak aludni.
Már vége van a nyárnak de az időjárás most sem akarja ezt elfogadni.
Csak most az ellentétje van a múltkorinak. Harry megtalálásakor egész éjjel fagyoskodtunk Stellel, jelenleg pedig olyan meleg van, hogy hiába vettem le már az összes ruhámat a fehérneműmön kívül, semmit sem segített a helyzetemen.

Annak tudatában, hogy napok óta nem alszok szinte semmit, ágyba bújtam már 21:00-kor. Én kis naív elhittem, hogy végül legyűr az álmosság. Kiterültem miután lelöktem az ágyamról a takarót, hogy még a közelembe se legyen. Még az sem érdekelt, hogy a lábam őrizetlenül van ezáltal. Gyerünk démon, vigyél haza!

Már majdnem hajnali három óra volt, mikor kopogást hallottam. Azonnal összehúztam magam és lassan felemeltem a földön lévő páncélomat.
Először azt hittem, hogy tényleg eljött értem az idézett szellem ezért a takaróba bugyoláltam magam, csupán a szemem látszott ki az egyik kis lyukon. Azonban mikor Katy nyűgös hangját hallottam meg, elmúlt minden félelmem.

-Molly. -dugta be a fejét az ajtón. -Ébren vagy?

-Hát te meg miért nem alszol?
-kapcsoltam fel az éjjeli szekrényemen lévő kis lámpát.

-Nem tudok. -ásított. -Itt aludhatok ma? Anyáék imádkozós napot tartanak.

-Hogy milyen napot? -néztem értetlenkedve Katyt míg ő besétállt és leült mellém.

-Anya azt ismételgeti folyamatosan, hogy "Édes Jézus". -kellett pár másodperc mire leesett, hogy nem az zajlik anyáéknál, amire testvérem gondol.

-És.. Mi van a kezedben? - tereltem el gyorsan erről az undorító információról a gondolataim.

-A te babád volt. -emelte fel büszkén a szőke hajú, kék szemű babát, amit gyerekkoromban mindig magamnál tartottam. -Nem baj, hogy játszok vele?

-Dehogy baj, a tiéd lehet. -simogattam meg a fejét. -Mesélj, milyen napod volt az oviban?

-Nem volt semmi különös. - birizgálta a kezében tartott babát. -Spencer megint azt mondta, hogy szerelmes belém.

-Azt hiszem mostmár tényleg meg kell látogatnom ezt a Spencer fiút.
-nevettem el magam. Nem akartam tovább húzni az időt mivel láttam Katyn, hogy nagyon álmos. -Na gyere, bújj be ide. -ütögettem meg magam mellett a helyet. Mikor befészkelte magát, hozzá bújtam.

-Molly, érzem a cicidet. -kuncogott.

Ekkor kaptam észbe, hogy felül semmi ruhadarab sincs rajtam így a párnám alá dugott, túlméretezett pólót felhúztam.
Katy már szuszogott mellettem mire végeztem ezzel a művelettel, én pedig kénytelen voltam elfogadtam a tényt, hogy holnap megint zombiként kell túlélnem a napot.

Reggel szokásosan 6:40-kor csörgött mellettem a telefon. Lassan kikászálódtam az ágyból, vigyázva, hogy ne ébresszem fel a húgomat és amilyen gyorsan csak lehetett felöltöztem és tettem fel egy kis sminket. A mai outfittem egy citromsárga, rózsás bodyból és egy már megszokott fekete nadrágból állt. Épp, hogy kiléptem az ajtón valakinek sikeresen neki is mentem.

-Hé, nem látsz a szemedtől?
-ripakodott rám Sierra. -Ez a felső nem túl előnyös az alkatodhoz.
-nézett végig rajtam majd folytatta tovább az útját lefelé.

Szó nélkül visszafordultam a szobámba és a szekrényemhez siettem ahol előkotortam egy sima, fekete pólót. Azt olvastam, hogy a fekete karcsúsít és mellesleg az egyik kedvenc színem, szóval dupla siker.

-Katy veled aludt az éjjel? -kérdezte anya a kávéját kevergetve amikor leértem.

-Igen. -válaszoltam röviden. -Egyébként örülnék neki ha esténként nem a ti hancúrozásotokat kéne hallgatnia.