EGY LOVAG EMLÉKIRATA (befejezett)

6.

Egészen reggelig küzdöttünk, és az ellenség jelentős veszteségekkel vonult vissza. Ezután gyengült a török nyomás a városon, azonban ötheti ágyúzás után Meszih pasa elérkezettnek látta az időt, hogy rohamot indítson a délkeleti fal ellen. Válaszképpen, aki csak tudott – a legkiválóbb lovagok parancsnoksága alatt – fegyvert ragadott, és elfoglaltuk a védővonalat a résnél. Egész éjjel lőtték a falakat, majd napkeltével lerohantak minket. Eső módjára özönlöttek a törökök felénk, és irgalmatlan harc vette kezdetét a félhold alakú védővonalnál. Senkinek nem kegyelmeztünk, a holttestek halmokban hevertek, a földön patakokban folyt a vér.

Még d'Aubusson is megsebesült, miközben lovagjaival az itáliai falat védte, ám hibázott és egy janicsár lándzsája átdöfte mellvértjét. A fegyver a bal tüdejébe fúródott. Ettől függetlenül a csata a mi javunkra dőlt, és ellentámadást indítottunk, szétverve a janicsárokat, elfoglalva a muszlin ágyúállásokat. Még a szultáni zászlót is megszereztük Meszih pasa sátrából.

Győzelmet arattunk. Tíz nap múltán a törökök vitorlát bontottak, és elhagyták a szigetet. Néhány hét múlva hivatalosan is megünnepelték lovaggá avatásomat, majd feleségül vettem Iolét, akivel apró lakodalmat ültünk mindössze, hiszen mi is segédkeztünk a város helyreállításában. Mígnem Iolé emlékeztetett eskümre, amit Antipatrosznak tettem, így kérvényeztem, hogy bocsássanak a rendelkezésemre egy hajót. Úgy döntöttünk, egy biztonságos helyen rejtjük el a ládát.

Nem fogom nevén nevezni a helyszínt, mivel hiszem, hogy az arra érdemesek bukkanhatnak rá csupán, és arról is gondoskodtam, hogy utódaim őrizzék a titkot és vigyék tovább az eljövendő századok során. Leszármazottjaim kötelessége lesz olvasni naplómat, és birtokolni a tudást, mely papírra soha nem kerülhet. Iolé megesketett, ám ő nincs többé... nem élte túl Rodosz második ostromát. Nem kötik meg a kezem szigorú tekintetének pillantásai, bár megszegni nem szándékozom fogadalmam. Nem kockáztathatom, hogy a láda holléte esetleg feledésbe merüljön, és rossz kezekbe jusson. Választásunk Dionüszosz szigetére esett, Poszeidón védelme alatt, hol természetes sziklavár vigyázza a tengert, és a szigony jele a kövön mutatja a láda helyét.

S, hogy hol található maga a titok, mit a láda tartalma rejt? Istenek árnya alatt nyugszik háborítatlanul, de ember kezébe nem való, mert megőrjíti hatalma, és balsorsot hoz birtoklójának, ahogy tette azt egykor azokkal a hősökkel, kik a keresésére indultak.

Alkonyodik már, kezem egyre jobban remeg... Robert de Guillion voltam, s a Mindenható óvjon utadon idegen, ki olvasod e soraimat! Csak remélhetem, hogy véremből való vagy! Az erény a legfontosabb, azt kövesd, míg sorsod beteljesül, és az Úr magához ölel!"

VÉGE