𝓑𝓵𝓸𝓸𝓭 𝓪𝓷𝓭 𝓢𝓲𝓷 (Tae-Hopekook ff.) [Befejezett]

1|16.

|Jungkook|

°Érted Jungkookie? -nézett szemembe, majd lassan arcomra simított.
Nem az nem lehet, hogy én°egy hibrid vagyok??!
És nekem kell mindenkit megmentenem mert csak nekem van meg hozzá az erőm?!
Na jó nekem ez tényleg korai, így is csak a vörös hold miatt van meg az egész erőm.

—H..Hyung. -szólítom meg. Mire felém fordul kíváncsi tekintettel.

—U... Ugye emiatt nem fog senki se bántani meg ilyenek? -muszály voltam megkérdezni mivel hát eléggé félek, hogy valami baj lesz ebből az egészből.

—Figyelj Kookiem, vannak olyan más vámpír sőtt vérfarkas klánok is, kiknek a te erődre fáj a foguk. De nem kell félned itt vagyunk melletted és nem engedünk sekit se a közeledbe.

—T...Tényleg? -mosolyodok el az utolsó mondatára.

—Igen! -mondta nekem lágyan de mégis komolyan.

—Na de indulás vadászni! -szólalt meg Hoseok is.

—R...Rendben. -mondtam félénken.

|Hoseok|

Istenem, hogy Tae mennyit tud az Én kis drágámmal beszélni. Rendes féltékeny vagyok rá.
Ezért is inkább közbe szóltam.

—Na de indulás vadászni! -mondtam nekik *vagyis inkább neked drága Tae!* -amint meghallotta fejében a hangomat egyből szemet forgatott.

El indultunk. Ugye nekünk vámpíroknak nem a repülés az erősségünk(mint Kookienak) hanem a futás ,ami egy pislantás után ott is vagyunk áldozatunknál, de van úgy hogy valaki tud teleportálni is(úgy mint Taehyung).

Ó most jut eszembe, hogy amit órát adtam Kooknak abba egy nyomkövetőt rakadtam bele hiszen sose tudni mikor történik meg az amit nagyon nem akarunk.

Mivel egy idelye úton vagyunk(igen és Kookot nem enegedjük fel csak akkor ha veszélyben van mivel ott elég nehéz elkapni, ja és nekünk nincs szárnyunk, hogy ott legyünk mellette)

Futunk. Tae meg én is megöltünk legalább 10 alsóbbrendű vámpírt. Kooknak nem engedjük mivel ő csak "ideiglenesen" kapta meg az erejét.
Már egy idelye öljük ezeket és mikor hátra nézek Kook sehol.

—Taehyung! Kook nincs itt!!!-mondtam neki idegesen.

—Igen ezt én is észre vettem, csak az a baj hogy nem nagyon érzem a vére illatát. Nincs a közelünkben sehol.

—Akkor úgylátom megkell néznem a nyomkövetőt.

—Nézzük csak....

|Jungkook|

Elindultunk vadászni, bár nekem nem egedték meg hogy vadásszak. De megértem.
Miközben megyünk, egy alak bukkan fel mellettem akire azt hittem egy alsóbbrendű ezért rá támadtam. Csak az a baj, hogy ő le tudott lökni magáról. És így vettem észre Suhot akire azt hittem alsóbbrendű. Hehe

—S...Suho u...úgy s...sajnálom! -mentem oda gyorsan hozzá.

—U..Ugye nem fáj? -kérdeztem a nyakány lévő harapás nyomra utalva.

—Neem. Buta ez semmiség. -mosolygott majd összeborzolta a hajam ami nagyon jól esett.

Ezután felálltunk én meg körbenéztem, de nem láttam Hyungékat. Már megint. De legalább nem vagyok egyedűl, itt van velem Suho.