Mostmár szeretsz? - Bakudeku {Látni a Szemeid folytatása} [BEFEJEZETT]

14. rész

- Kacchan... - nézett rám Deku félénken. - Kérhetek valamit? Egy... nagyon fontos dologról lenne szó. - vakarta meg tarkóját.

- Mi az? - pillantottam le rá.

- Sz- szóval eljönnel velem a pszichológushoz...? - kérdezte kicsit félve. - Ma kéne mennem, és nem akarok megint egyedül menni. - hajtotta le fejét.

- Persze. Mikorra kell odaérni? - kérdeztem összekulcsolt kezeinkre letekintve.

- Öt óra körül. - nézte meg telefonján.

- Oké. Négykor ha indulunk az oké? Előtte beülünk egy kajáldába. - mondtam telefonomra pillantva. Hamarosan három óra.
- Addig mit csináljunk? - néztem körbe.
Ez az első randink Dekuval, épp a parkból jöttünk vissza. Deku nyugodt, csendes, beszélgetős és piknikezős randit akart, úgyhogy elhoztam a parkba. Leterítettünk egy pokrócot, majd az igencsak apró tó mellett letelepedtünk.
Aztán beszélgettünk, nevettünk és csak voltunk.

- Akkor most kéne indulni... - mondta félénken. Erre kitágult szemekkel ránéztem az órámra, ami 3:55-öt mutatott.

- Miért nem szóltál előbb?! - akadtam ki majd elkezdtem a buszmegállóhoz rángatni.

- Sajnálom. - kezdett el kuncogni.

- Itt van a közelben egy gyorsétterem, az jó lesz? - kérdezem kissé dühösen.

- Persze. - mosolygott ártatlanul.

- Ne mosolyogj így! El fogunk késni miattad! - ráncoltam össze homlokom.

- Kacchan, még csak négy óra van. Amúgyis körül-belül ilyenkor akartál elindulni, nem? - kérdezte kezét tördelve.

- De előtte be akartam ugrani a kollégiumba átöltözni. - mondtam morgolódva.

- Minek? Így is nagyon jól nézel ki. - nézett végig rajtam.

- Tch. Amúgy hová is kéne menni? - bámultam ki az ablakon.

- Kaja után én mondom az utat. - mondta fejét a vállamra hajtva.

Hamarosan leszálltunk a buszról, majd bementünk egy gyorsétterembe. Vettünk két menüt, majd elindultunk egy másik buszmegállóhoz.

- Éhes vagy? Nyugottan ehetsz belőle itt is. - mondtam Dekura pillantva. Erre csillogó szemekkel rámnézett, majd szendvicsét elővéve elkezdett falatozni.

- Te nem vagy éhes? Egész nap nem ettél semmit. - kérdezte aggódó tekintettel.

- Jól vagyok. Majd a váróban eszek. - legyintettem.

Nemsokára megérkezett a busz, mi meg fekszálltunk rá. Körül-belül fél órás út lehetett, minek következtében pont odaértünk 4:50-re. Deku belépett egy ajtón, én meg csak ültem és vártam rá. Ekkor szemem rátévedt a piktogrammokra, melyen ki volt írva, hogy nem lehet enni. Hát ez kurva jó...

Egyszercsak, úgy egy újabb fél óra elteltével meghallottam gyomrom korgását.

- Meddig tart ez a szar? - morgolódtam magamban.

- Elnézést fiatalember! - hallottam a recepciós hangját. - Vár esetleg valakire? - kérdezte kedves mosollyal arcán.

- Igen, Midoriya Izukut várom. Az előbb jöttem be vele. - mondtam illedelmesen.

- Nem is láttalak. - kuncogott az idősödő hölgy. - Esetleg egy barátja vagy? Nagyon rendes és aranyos fiú. Örülök, hogy legalább a barátai mellette vannak. - mondta pajkosan kuncogva.