A táncoló vörös oszlop II. [BEFEJEZETT]

❤ 1. Reunion ❤

Sziasztok!

Megjöttem az első résszel. Nos, ez igencsak érdekes lett 😖😅. Nem is voltam benne biztos, hogy így kell történnie, de ma ehhez volt hangulatom, ilyen lett 🤭.
Na pux mindenkinek!

♡♡♡

***

+16!

- Basszus, hogy lehetnek ilyen hosszú lábaid? - bosszankodott Seungyoun, miközben egy barna szövetnadrágot igyekezett feltornázni Zhanra.

Persze ott bújkált egy kis mosoly a szája szegletében, mert nem csak ezt állapította meg.
- Bár, azt hiszem, nem te fogod a nadrágot hordani... Tulajdonképpen, olyan vagy, mint egy tökéletes szexbaba. Hm. Könnyű, rugalmas, hibátlan és kecses.

Végigsimított az arcélén, majd becsippentette a bőrét. Néhány pillanatra egészen megfeledkezett magáról. Az ajkára barangolt, majd a kiugró ádámcsutkájára. Hüvelykujjával rátapintott a domborulatra, így hosszú ujjait ismét egészen a nyakára kulcsolta.

Yibo szívásnyomai mellett, saját besárgult ujjlenyomatai is ott díszelegtek. Jóleső borzongás futott végig a gerincén, de gyorsan megrázta a fejét.

Szerencséjére valaki kopogtatott és ettől gyorsan észhez térült.

Odasietett és rögtön szélesre tárta az ajtót, ám a mosolya azonnal lehervadt. Yibo mögött ott állt egy fiatal fiú. Azonnal felismerte: egy probléma.

- Yos, ő Seungyoun. Youn, ő itt Yos. Mostantól velünk van. Kész vagy? - lépett be.

Mivel nem járt még ott, mindent a kezébe vett, megtapogatott, így akaratlanul is felfedve remegő kezét.

Youn elkapta a bal karját. A könyékhajlatában rejtőző két kis pont elárulta. Az egyik még vérzett, parkolás után szerezhette.

- Mintha már beszéltünk volna arról, hogy nem hozol haza kóbor dögöket az utcáról. Benzin szagod van és... be vagy lőve?!

Yibo kirántotta a karját, de szócsata helyett Zhan keresésére indult.
- Egy kicsit. Már nem is érzem a szert.

- Hülyének nézel? Megölöm Wenhant! Tuti megölöm! Mit titkolsz? - eredt a nyomába és amikor beérte őt, segített felnyalábolni Zhant.

- Erre most nincs idő. Sietnünk kell. Egy óra múlva indulunk Hong Kongba.

- Mi a fasz?
Youn kibújt Zhan karja alól, így Yibóra hagyva a teljes súlyát. Őt azonban ez nem zavarta. Igazított a testen és a két karjába emelte.

- Induljunk. A drámakirálynő éned hagyd itt.

Youn álla leesett. Ritkán viselkedett ilyen hidegen vele a másik. Összefonta a karját, megállt az ajtóval szemben.

- Jó. Persze. Ha te is itthagyod a kiújult faszfejed. Elmagyarázod végre, hogy mi van? Történt valami a Kék Lámpásban?

Megrepedt. A mécses, amiben a maradék önuralma pislákolt, alulmaradt a hozzákoccanó Kék Lámpással szemben. Belső fénye hirtelen kialudt, egészen elsötétült az arca.

-Apa...
Megköszörülte a torkát.

- Jinsung a Big Circle vezetője... Minzhut egy angkangba záratta. A boríték... Zhu volt az. Meg kellett ölnöm. Aztán felgyújtottam Jinsung házát és minden átkozott percét élveztem! - idegesen felnevetett, aztán kilépett az ajtón.

- Adtam egy kis munkát a Big Circle-nek. Van néhány óránk. Yos, gyere! - emelte meg a hangját.

A konyhából csörömpölés hallatszott, a fiú mindent eldobott a kezéből.

- Lódulj! - lökte előre Youn, a szendvicset rágcsáló Yost.

***

A maglev lejáratáig zökkenőmentesen eljutottak, ám ott fennakadtak az ellenőrökön. Miután részegséggel és sok kenőpénzzel kimagyarázták, hogy miért is cipelnek magukkal egy ájult embert, tovább száguldoztak a pudongi reptérre.

Ugyanígy átjutottak a Springair légitársaság akadékoskodóin is, és végre elfoglalták a nem túl kényelmes helyüket a járaton.

Yibo Yos mellett ült és hagyta a fiú apró kezeit a vállán, a felkarján és a csuklyáján dolgozni. Az út felénél, úgy másfél óránál aztán kiment a mosdóba, ahová a koreai is követte.

- Mi az? - vetette oda hidegen. Bár visszaöltötte álarcát, az észrevehetően megsínylette a történteket. Vele együtt megkoptak a színei, kifejezéstelen lett.

- Mi lenne, ha hagynád, hogy drog helyett én nyugtassalak le? Hogy is mondjam... Ha már mindenáron lőni akarsz valamit valahová, mi lenne ha ide céloznál? - nyalta körbe a száját.

Yibo nagyot nyelt, a pupillája egy pillanat alatt kitágult. Gyorsan körbenézett.
- Gyere - intett a fejével.
Behúzta magával Yount aztán a szűk mosdó ajtajának vetette a hátát.

Gépiesen kigombolta a farmerját majd letolta. Noha a gép nagyrészt üres volt, nem akart gyanút kelteni.

Youn letérdelt, lehúzta Yibo fekete alsóját és rámarkolt a tagjára. Gyors, gyakorlott mozdulatokkal felélesztette azt.

Ezután elkalandozott a combjára, hegyes nyelvével megcsiklandozta a jól ismert vágypontjait, amikkel biztosan az őrületbe kergethette.

- Vedd már be a szádba! - parancsolt rá, és nyomatékosításképp jéghideg kezével a merevedéséhez nyomta a fejét. Összekente az arcát, majd erőszakosan benyomult a forró, húsos ajkak közé.

Youn nyelve és feje is szaporán mozgott, de mellette a kezével is igyekezett a csúcsra juttatni őt.
Mocskosan csillogó arca és huncut mosolya egyszerűen lenyűgőzte Yibót abban a nem túl józan pillanatában.

Néhány perc múlva elért az orgazmushoz, félrelökte a koreait és a mosdó fölé hajolt.

- Mi az, félsz, hogy megneszeli az alvósbabád? Engem nem zavar, ha rajtam hagyod az illatod...

Yibo nem válaszolt, mert a lényén átsöprő gyönyör egy másik dimenzióba repítette.

De Youn betört oda.

Pont mielőtt elélvezhetett volna, hozzásimult és vas markával rabul ejtette a kéjforrását. Yibo a mosdó peremére támaszkodott, a tükörből figyelte a másik kéjsóvár tekintetét.

Eközben az erős kéz megmozdult hosszán, határozottan, de óvatosan kényeztetni kezdte.

- Ismerd be, hogy szereted ezt. Szeretsz velem lenni. Szeretsz mindenkivel játszani. Ha nem akarsz elveszíteni, tarts magad mellett. Ha Zhan szeret, meg fogja érteni. Ahogy én osztozom rajtad, ő is belemegy majd. Különben is, azt mondta, nem érdekli, mi van közöttünk, elvégre... bűnözők vagyunk, nem szentek - duruzsolta.

- Engedd! - lehelte megremegve.

Youn elengedte, és Yibo végre kiengedhette a gőzt.

- Picsába. Perszehogy akarlak.

Mindennél jobban akarta, mert nem bírt volna ki még egy veszteséget. Ráadásul félt a jövőtől, összezavarodott és biztonságot remélt a mindig kérlelhetetlen koreaitól. Mert a gyógyulást Zhantól várta. Csak ő lehetett képes a szívére vigyázni. Abban a pillanatban egyszerűen mindkettőt maga mellett akarta tudni, bármekkora önzőség is volt a részéről.