A táncoló vörös oszlop II. [BEFEJEZETT]

❤ 18. Húspiac ❤

Sziasztok!

Ma is duplával jöttem. Ez most nem lett túl izgi, de remélem, tetszeni fog nektek ^^.
Tovább halad a sztori. A jáde főnök finoman megfenyegeti főhősünket. Emlékeztek Zhan és Yibo első talalkozására? Teszek egy rövid kitérést, hol is járt a vörös oszlop. Na meg valaki már megint akar tőle valamit.

Szép estét kívánok
és BUÉK minden kedves olvasómnak! Köszönöm az egész éves támogatást és a sok csillagot ^^ ♡♡♡.

♤♤♡♤

Yibo mosolyogva lépett ki a szoba ajtaján. Noha ő maga nem elégült ki, Xiao Zhan viselkedése megnyugvással töltötte el. Jókedvében bólintott az őrnek is.

- Még mindig haragos? Csak semmi személyeskedés! - nyújtott kezet.
- Hao Ting - fogadta el fintorogva. - Gondolt már arra, hogy előbb bemutatkozik aztán használja csak élő pajzsnak az embert?
- Tudja, mi mai fiatalok...

- Yibo, gyere! - kukkantott be a folyosó végén a jáde főnök.
A nevezett sietve előhúzott száz hongkongi dollárt.
- Vigyázzon jól Zhanra, Ting!
A férfi biccentett, majd zsebregyűrte a bankjegyeket.

Yan szélesre tárta az ajtót. Egy ideig csendben lépkedtek, mint azok a sakkmesterek, akik jól kifundált stratégiát követnek.

- Hol van a koreaid?
Yibo arca megrándult.
- Fogalmam sincs. Eltűnt.
- Lelépett? Itt hagyott a szarban?

Még el is hitte volna a másik döbbenetét, ha nem játszotta volna túl. Jobbnak ítélte nem válaszolni, némán követte őt az egyre hangosodó zene irányába. Mielőtt azonban a fogadócsarnokba fordultak volna, megálltak egy ajtónál.
- Mivel egyik... kollégád sem üzemképes, neked kell átvenni a helyüket, illetve Yos is be fog segíteni. Az öltöztetők már várnak.

Rossz előérzete támadt, kelletlenül bólintott.
- Rendben.

Elköszönés nélkül belépett a helyiségbe. Nem látta az indonéz babafiút, agyában rögtön egy sor élénk kép jatszódott le. Yan nem bántaná, ugye?

- Ohh, valaki másra számítottam - lépett mellé az ápolónő. - Te leszel a beteg fiú helyett? Szegénykém nagyon rossz passzban volt. Megnézzem később? - kezdte gyűrögetni a vörös inget, amit magával hozott. Yibo arca felolvadt, lenezett rá, sőt megeresztett egy csábos mosolyt is felé.

- Hogy hívnak?
- Chenge vagyok - motyogta és zavarában félrepillantott.
Yibo kedveskedve a lány füle mögé hajtott egy tincset. Közel hajolt, ajkai szinte súrolták a másik apró fülét.

- Erről soha nem tudhat senki. Még ő sem. Ha mégis kiderülne, a csinos torkod fogja bánni. Chenge. Nézünk valami hozzám illőt? - váltott könnyed hangra.
Odabent a legtöbb lány vadul sminkelt, formázta a haját, vagy nárcisztikusan méregette önmagát a jól megvilágított tükre előtt.

A nő bőszen bólogatott majd sarkonfordult. Yibo követte, a rászegeződő több tucat szempárral együtt. Néhányukat felismerte a kuplerájból, ahol érkezése napján járt befektetni. De arról nem volt szó, hogy a protezsáltjai, a befektetései végül a jádepiacon is kikötnek... Tehát az üzlettársa...

Lotté megbízhatatlan. Vajon ezek a lányok tudják, hogy nekem dolgoznak? Felismertek? Nem... csak a szokásos. Így talán még jobb is.

Emellett Yan is átverte. Egyértelműen nem csak a mellkasukon díszelgő ékszereket adja el. A levegőben elhangzó "jó tanácsok", mint például a verzés alatti szexhez ajánlott tampon - szintén ezt bizonyítják. De vele mit tervez? Mit forgat a fejében?