Nagyon jól ismer, és tökéletesen tudja, hogy hogyan kezelje a helyzetet, amikor haza érkezve a kanapén összekuporodva talál, miközben csak szomorúan nézel magad elé. Nem faggat, nem kérdez semmit, egyszerűen csak a karjaiba vesz, és a szobátokba sétál veled, ahol az ágyon elterülve veled kezdi el a kedvenc dalaidat énekelni, egészen addig, amíg az első mosoly fel nem bukkan az ajkaidon.
- Szeretlek, Baby! – énekli, majd a fejedet a mellkasára húzva cirógat csendesen, majd csak egy mindentudó mosoly terül el az ajkain, amikor egy idő után megered a nyelved, és szépen mindent elmesélsz neki.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Woojin:
Némileg meglepődik, hogy szinte szikrázik körülötted a levegő, amikor hazaér. Először csak kissé értetlenül figyeli, ahogy fel-alá járkálsz a nappaliban, látszólag teljesen kiakadva, és észre sem véve őt. Végül csak feloson az emeletre, majd pár pillanattal később teljes harci díszben kapja el a derekad, és késztet megállásra.
- Gyere, Édes – morogja a nyakadba. – Vezessük le a fölös energiáid – csókol a nyakadba, és már épp háborodnál fel, mikor csak egy pimasz mosollyal az ajkain fojtja beléd a szót. – Én csak egy kis focira gondoltam, de a te ötleted ellen sincs kifogásom – húzogatja a szemöldökét pontosan tudva, hogy mi járt a fejedben egy pillanattal ezelőtt, mire elneveted magad, ő pedig roppant büszkén ölel magához, és egy puszit nyom a homlokodra.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Minho:
Ő sokkal inkább a megbeszélés híve, legyen bármi is a probléma. Amikor hazaérve látja, hogy gyakorlatilag felváltva dühöngsz és sírsz, nem is veszteget felesleges időt. Magához ölelve araszol el veled a kanapéig, ahol kényelembe helyezi magát és az ölébe húzva szorosan ölel át, hogy még csak esélyed se legyen elmenekülni a dolog elől.
- Mesélj, Kincsem – dönti a homlokát a válladnak, de te csak makacsul hallgatsz. – Végül is nekem kényelmes ez a pozíció – fúrja a fejét a nyakadba jelezve, hogy nem tágít, és addig nem is mozdul semerre sem, amíg meg nem adva magad mesélni kezdesz, aminek hála mondatról mondatra lesz egyre könnyebb a lelked.
