Bűnös vér, bűnös szerelem. Befejezett.

21. rész

Hibákért elnézést!

Harmadik szemszög:

Az alig megvilágított folyosón haladva egy idegen haladt, egy farkassal a karjaiba. Mindenki, akit a rácsok választottak el, a szabad napfénytől. Ki-ki farkas alakjában vagy emberi alakjában, morogni kezdték az idegen farkast, aki eszméletlenül feküdt a másik karjaiban.   Mindenféle szitok szót vágtak oda, hiszen rögtön felismerté. Nem közülük való. 

- Hozd ide hozzám, széttépem. - Ordította  el magát valaki a rabok közül. 

- Letépem a fejét - Folytatta a másik.

- Kínok között fogom megnyúzni. 

- Egyenként szakítom le a lábait

- Ki tépem a torkát.

Hasonlok hangoztak el.   Liam egyre jobban szorította magához a védtelen omegát. Idegesítette a beszólások, amiket kap.  Szíve mélyén tudta nem érdemli meg, ezt a bánásmódot.  Ezt szóvá is tette apjának. De apja nem, így vélekedett. Éppen ellenkezőleg. Ha nem lenne fontos abból a szempontból, hogy információkat tudnak meg tőle, már rég a föld aláásta volna. 

Liam azt sem tartotta jónak, hogy ebbe a hideg és mocsokkal fedett helyre zárják be. Ő hálás Ethan-nek, mert megmentette a húgát a haláltól. Apja viszont nem. Nem nézte azt, hogy a saját fajtájából, meg is ölt valakit a lánya érdekében.

Mindenki a halálát akarta, kivéve ö maga, meg testvérei és - szerinte - mostoha anyukája. Hiszen ezért segített titokban a bétán, az apja tudta nélkül. 

Megesett anyukája szíve rajta, hiszen látta, hogy szenvedett. Anyai szíve van. Így egy kölyöknek sem tudna ártani, hiába az ellenségtől való. Szenvedését, nem tudta végig nézni, ahogyan mostoha apja. De nem azért, mert kegyetlen, egyszerűen, annyi minden élt meg és vesztett el, hogy másik gyerek, aki ellenség nem érdekli, hogy szenved-e. Vagy ő okozza a halálát.

Apja úgy gondolta, hogy ha már nem ölhette meg, ott hagyja szenvedni. Lánya vész kiáltására miatt nem ölte meg.  Nem azért, mert megesett a szíve rajta. Egyszerűen, nem akarta a lánya előtt megölni. Pedig, nagyon nagy késztetése volt rá. Tervezte, hogy miután, mindenki elmegy a helyszínről, ő visszatér és végez vele. De az a terv is kudarcba fulladt. Lefoglalta a Liam-mel való vitája. Ő úgy gondolta, nincs miért élnie, annak a farkasnak, minél előbb halottnak kell lennie.

Viszont hamar rá is jött, hogy felesége oltalma alá vette a bétát. Nagy haragra gerjedt, de asszonyát nem tudta meggyőzni, így kikötötte, hogy mihamarabb a fehér mellet akarja látni a rácsok között.

Liam kinyitotta a fémrácsokkal teli ajtót, mely nyikorogva nyílt ki. Belépett rajta és a hideg kőre  helyezte. Nem rögtön távozott a farkas mellől. Nem tudta otthagyni, pedig nem rég megkora gyűlöletet érzett a farkas iránt.   Leguggolt Ethan mellé és nézte eszméletlen valóját. Nem tudott rá rosszként tekinteni. Pedig megtehetné. De számárra azzal is bizonyított, mikor vissza hozta Lili-t. Bántás helyett, segített. 

Lassan simított fejétől válláig, mire felszusszant Ethan.  Hirtelen abba hagyta, mert azt hitte felébredt, de nem. Még a szervezetében lévő szer nem örült ki. Így még az álmok fogságában van bezárva.

Vissza vezette kezét selymes szőrszálai közé, s nyugtatni próbálta az alvót. Vagyis csak ez volt a kifogása. Ön maga bűntudatát akarta, ezzel csillapítani. Bűntudatot érzet, amiért itt fogja hagyni, ezen a helyen. Tudta, hogy itt csak szenvedni fog. És ez nem tetszett neki. Hiába ellenség. Számára bizonyított, hogy ez az elképzelés, nem állja meg a helyét.  Bár nem tud nagyon semmit a múltjáról, csak egy cseppnyit, amit Jaramy mesélt neki. De úgy érezte, ő nem tudta bántani senkit. Nem ismeri az emberi mivoltát. De amit megismert farkast, a színtiszta kedvesség sugárzott belőle.  Jobban  megakarta ismeri. Megakarta tudni  a múltját, hogy mit rejt e- farkas szív, mely titokzatosan dobog. Megakarta ismerni az embert, aki a farkas mögött rejtőzik.